Milyen verseket jó olvasni és milyen verseket lehet jól olvasni? Hogyan érdemes verset olvasni? És egyáltalán, milyen érzés jó verseket olvasni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Fenyő D. György a 2022-es év Év Gyerekkönyve Díjas könyve ismeretterjesztő kategóriában, amely nemcsak azért hiánypótló, mert szerzője gimnáziumi tanár létére az iskolai verselemzést is megkönnyítő kötetet alkotott, hanem azért is, mert ez a kis irodalmi bedekker telis-tele van a kézzelfogható tudásanyagot megmozgató ismereteken túl saját versélményekkel, egyéni értelmezésekkel.

Úgy lépünk a szerző előszavának hála a könyv világába, hogy rögtön a költészet világában találjuk magunkat. Máris hálásak lehetünk, mert egy rendes útikalauzhoz méltóan a könyv írója használati utasítást ad. A kötet elsődleges szervező elve nem a korstílusok rendszere, nem is a különféle verstípusok vagy a kronologikus sorrend, hanem a méret.

Az egyszavas verstől jutunk el az igazán hosszú versekig,

és persze rengeteg dologról szó esik mindeközben, így az is örömét lelheti az „utazásban”, aki a hagyományosabb megközelítést kedveli, mivel az elemzések, és talán ez Fenyő D. egyik nagy leleménye, mégis csak elhelyezik a verseket a műfajok rendszerében, felvillantva adott esetben olyan életrajzi elemeket, amelyek segítik a versek értelmezését.

A képen Fenyő D. György az Útikalauz a vershez című könyv szerzője.
Forrás: Népszava, nepszava.hu

Huszonöt magyar verssel dolgozik a szerző, és mint minden válogatás, ez is szubjektív, éppen ezért nem is érdemes számon kérni rajta, hogy miért nem került bele egyik-másik híres költő. Az előszó ugyanis a választás elvét őszintén megosztja: „A döntésben nem csak az játszott szerepet, hogy azokat a verseket, amelyeket megmutatok, kitűnő verseknek gondolom. De ez csak a kiindulópont. Szerepet játszott az is, hogy a költészet sok arcát meg tudjuk mutatni a kiválasztott szövegekkel.”

Egyrészt nagyon fontos, hogy klasszikus (Csokonai Vitéz Mihály, Szabó Lőrinc) és kortárs (Kemény István, Tóth Krisztina) szerzők egyaránt szerepelnek a könyvben, találunk limeri(c)ket Várady Szabolcstól, akinek neve nem biztos, hogy azonnal ismerősen cseng a középiskolai tanulmányok alapján, és ott van Petőfi, Arany, vagy éppen a versében Aranyt megszólító Nádasdy Ádám. Több ilyen egymásra rímelő pillanat is van, aminek hála az újítások és hagyományok hálózatában az irodalom valódi, élő szövetként jelenik meg.

Az első boldog sóhajt az olvasóból az hozza elő, hogy egy kamaszokat megszólító kötet bátran szól szerelemről, politikáról, halálról.

Azonban e sorok írójából az első, igazi felszabadult sóhajt maguk a versek, illetve a versek közötti kapcsolódások feltérképezése idézte elő; a szerző mintha kézen fogná olvasóját Költészet-városban, és mindenféle összefüggésre hívná fel a figyelmét utcák, utcanévtáblák, vízköpők és parkok fáinak elrendezése közt. Tandori Dezső bizarr kis versétől eljutunk Keats kétsoros verséhez, nem beszélve arról, hogy elemzésre kerül Parti Nagy Lajos Lövölde tér című verse, aki megemlíti Baka Istvánt és Csorba Győzőt, és bizony az (irodalmi) élet néha olyan kegyetlen, mert hányan olvasnak ma Baka Istvánt? Könnyen felejtünk… Fenyő D. azonban felhívja rá is a figyelmet, és még millió olyan összefüggésre, amit csak akkor veszünk észre, ha igazán figyelünk, ha átadjuk magunkat az olvasásnak.

A képen Fenyő D. György Útikalauz a vershez című könyve.
Forrás: tilos_az_a_konyvek, Instagram

A nagy klasszikusok esetében (Radnóti, Babits) előfordul, hogy kevésbé ismert szövegek kerültek be, ezek a választások is szépen mutatják, hogy milyen világos eszköztára van a verselemzésnek, és azt is, hogy nem a szöveggyűjtemény lehet az egyetlen vonalvezető a szövegválasztás során, sőt, érdemes néha végigpörgetni egy-egy verseskötetet is.

Fenyő D. a verselemzés szinte minden hasznos és fontos ismérvét, eszközét bemutatja a gyakorlatban,

ami növeli az értelmezések hitelességét, ráadásul olyan hangon, amely egyszerre csevegő és párbeszédet nyitó (talán egyes redundáns részek megvágása néhol jót tett volna a kötetnek, de ezek is leginkább a lelkesedés számlájára írhatók), miközben e versek elemzője sosem kizárólagos állításokat közöl.

A fejezetek egyformán épülnek fel, a versközlés mellett párhuzamosan olvashatjuk az értelmező gondolatokat, információkat a poétikai eszközökről, összefüggéseket ezek és a kulturális kódok, személyes történetek és egyéb izgalmas perspektívák között. Az ügyes tördelésnek, Gráf Dóra vicces grafikáinak, jelei variálásnak hála az útikönyv hangulat vizuálisan is megteremtődik. A jó érzékkel válogatott képek, a különféle humoros útjelző elemek kommentálják a leírtakat, párbeszédbe lépve a versekkel és az elemzésekkel. Már csak egy kérdés maradt, amit az olvasónak kell eldönteni: „Kiről szól a versed?”

Kiemelt kép forrása: Népszava, nepszava.hu