Tittel Kinga sikerkönyvét, A Várnegyed titkait most újra kiadta a Kolibri Kiadó. Vegyük elő, böngésszük, és most, hogy a karantén végeztével újra kedvünkre járhatunk-kelhetünk: irány a Vár!

Tittel Kinga A Várnegyed titkai című könyve tavaly jelent meg először, idén újabb kiadást ért meg. A korábban a Mesés Budapest című, várostörténetet, városi túrákat és ismeretterjesztést ötvöző művel feltűnt szerző itt arra vállalkozott, hogy egy kisebb területet tárgyaljon – valamivel részletesebben. A budai várat járhatjuk be vele: informatív, gördülékeny szövegeivel, továbbá jó fotókkal, térképekkel és Kecskés Judit hangulatos rajzaival.

A könyv koncepciója egyszerű, de nagyszerű: a Bécsi kaputól indulva ballagunk végig a Várnegyeden

egészen annak másik végéig, közben meg-megállunk a jelentősebb és érdekesebb házaknál, utcáknál, szobroknál, épületeknél. És megállás nélkül, szórakozva tanulunk: megtudjuk, hogy a várhegy belseje olyan, mint egy nagy, lyukas sajt, hiszen az ódon házak alatt többszintes pincék és barlangok húzódnak, amelyeknek történelmünk során sokszor kitüntetett szerep jutott. Ezzel kapcsolatban olvashatunk többek között a Sziklakórházról és a Horthy Miklós kormányzó számára kialakított óvóhelyről, de arról is, hogy a várat sújtó ostromok közben sokszor az ezekben a pincékben rejtőző kutak jelentették a túlélés lehetőségét a falak között élőknek.

Apropó ostrom!

A könyv szemléletesen írja le a Várnegyedért vívott harcokat, a nagy ostromokat

– például azt, hogy Budavár 1686-os, töröktől való visszafoglalása előtt a Habsburgok hadereje nem kevesebb, mint 75 napig ágyúzta a falakat és az épületeket. Kiderül az is, hogy a második világháborúban lezajlott, mostanáig (és reméljük örökre) utolsó ostrom volt a harmincegyedik a terület történetében! A szöveg alapján szinte látjuk magunk előtt a korábbi korok hétköznapi életét is, a Mátyás korában bort adó kutakat és tisztára suvickolt, fényűző, kővel borított utakat, majd a török kor elhanyagoltságát, a mecsetté alakított Mátyás-templomot.

A könyv remek tippeket nyújt – például, hogy

érdemes felkapaszkodnunk a Bécsi kapu tetejére,

ahonnan különös szemszögből nyílik kilátás Budapestre, vagy hogy lessünk be a Bécsi kapu téren álló pizsamacsíkos házba, amelynek udvarán 1947 óta – ma már védett – szőlőtőke nő.

A Várnegyed titkaiból szinte mindent – de egész biztosan minden lényegeset – megtudhatunk Budapest legrégebbi, és egyik leglátványosabb, leghangulatosabb részletéről. Most, hogy véget ért kényszerű bezártságunk, kapjuk elő ezt a remek kis bédekkert, és barangoljuk be a szűk utcákat jó szemű és nagy tudású kalauzunk irányításával!