A világ jelenleg legismertebb tudósa, Yuval Noah Harari sikerkönyvéből, a Sapiensből remek képregény készült, és azon sem lepődnék meg, ha valamelyik streamingszolgáltató máris gyártaná az ebből írt sorozatot.

Megvétóztam – nyilatkozta Yuval Noah Harari, a jeruzsálemi Héber Egyetem történészprofesszora, amikor arról kérdezték, mit szólt először ahhoz az ötlethez, hogy az elképesztően sikeres Sapiens – Az emberiség rövid története című könyvének képregényváltozatában ő maga is szerepeljen. „Szeretek kívül maradni a könyveimen” – tette hozzá. Minthogy a képregény mégis megjelent, és Harari karaktere gyakorlatilag minden oldalon szerepel benne, feltételezhetjük, hogy a szerző ellenállása nem volt megmásíthatatlan.
Az eredeti Sapiens sikerét az utóbbi évtizedekben nagyon kevés ismeretterjesztő, nem fikciós könyv tudta megközelíteni. A szerzőből Izraelben sztár lett (arca közismert, ezért is volt fontos a szerepeltetése a képregényben), rajongótábora kiterjedt, és egyike azon értelmiséginek, akik a legtöbbet szerepelnek az országban. De mi olyan különleges az emberi fajról szóló könyvben, ami ezt a hatalmas sikert indokolja?

Talán az, hogy Harari jó érzékkel adja át még a legkomplexebb elméleteket és összefüggéseket is, teszi ezt olyan formában, amit minden érdeklődő megérthet. Pedig a könyv és a képregény nem kevésre vállalkozik: fajunk elmúlt 70 ezer évének nagy fordulópontjait, és azok jelentőségét foglalja össze az olvasónak. Kapcsolódási pontokat keres az antropológia és a történelemtudomány között. Az olvasó pedig lassan megérti, hogy az emberi történelem egészére nagyon is igaz az a közhely: minden mindennel összefügg.
A mezőgazdaság, a nyelv, a csoporttársadalmak kialakulásának és fejlődésének ismerete nélkül esélyünk sincs megérteni az olyan modern és látszólag rettentően távoli jelenségeket, mint a háború, az idegengyűlölet vagy éppen a tömeges elhízás.

A Sapiensben az volt a lenyűgöző, hogy a szerző ambiciózus vállalkozása célba ért. Szerte a világon beszédtéma lett a könyv, elvárássá vált, hogy az ember, ha tájékozottnak tartja magát, ismerje a Sapiens tartalmát.

Tízmillió példányban kelt el, több tucatnyi nyelvre fordították le. A Guardian az évtized legokosabb (szó szerint „legagyasabb”) könyvei közé választotta, lelkes rajongói között ott találjuk Mark Zuckerberget és az olvasólistáit rendszeresen publikáló Bill Gatest.

A Sapiens – rajzolt történelem egy sorozat első kötete, hiszen csak az értelmes ember születéséről van benne szó. Harari szikár, tanáruras karaktere az unokahúgát vezeti végig fajunk első néhány tízezer évének történésein. A történetmesélés nem egyirányú, a szerző és mesélő gyakran csapong egyik jelenetből a másikba. Ha szükségét érzi egy-egy jelenség bővebb magyarázatának, egy csapásra átugrunk a szavannán vadászó-gyűjtögető embercsoportoktól egy képzeletbeli tévéstúdióba, ahol az emberré válás konkurens elméleteiről vitatkoznak híres filozófusok és antropológusok.
Bár a képregény egyértelműen Harari elméletein (pontosabban az általa összeillesztett, és a laikusok számára is megkapó stílusban előadott elméleteken) alapszik, ugyanilyen fontos a két társszerző szerepe. A kötet leginkább egy film storyboardjára, vagyis rajzos forgatókönyvére emlékeztet (és nem lenne csoda, ha a Netflix már meg is vette volna a sorozat jogait). Így nem meglepő, hogy Daniel Casanave francia illusztrátor mellett David Vandermeulen belga forgatókönyvíró működött közre az alkotásban. Ők győzték meg Hararit a szereplésről, mert – érvelésük szerint – az Attenborough-ra emlékeztető módon jelen lévő narrátor nagyon hatásos történetmesélést tesz lehetővé, és ebben igazuk is volt.

A szerző mellett sok tudós is megjelenik a képregényben, a legtöbbjük kitalált karakter, de vannak valós személyek is. Egyikük Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem antropológusa, akinek nevéhez fűződik a Dunbar-féle szám, vagyis a 150. Ez a hajdani embercsoportok átlagos létszáma, márpedig Dunbar általánosan elfogadott elmélete szerint az, hogy sok tízezer éven keresztül csak 150 ismerősünk volt, kitörölhetetlen nyomot hagyott természetünkben. Bár Facebook-ismerőseink számára tekintve azt hihetjük, hogy akár ezer emberrel is kapcsolatot tartunk, valójában legfeljebb 150-en lehetnek azok, akikkel elménk valóban létező kapcsolatot képes ápolni.

Harari elmondta, hogy bár a Rajzolt történelem alapjaiban ugyanazt a történetet meséli el, mint az eredeti Sapiens, a vizuális médium új lehetőségeket, de új kihívásokat is tartogatott számára.


Míg a szöveg mindenképpen absztrakt kifejezésforma, amely nagy teret enged az olvasó képzelőerejének, még a nem fikciós művek esetén is, addig a rajz nagyon is konkrét. Ez sok esetben egyértelműbb kinyilatkoztatást tesz szükségessé.
Példaként ott van az ember múltjában fel-felbukkanó fajok közötti szex kérdése. A történész amellett érvel, hogy a Homo sapiens és a neanderthalensis (neandervölgyi ember) szaporodott egymás között (ezt bizonyítják a mi genomunkban ma is jelen lévő neandervölgyi gének). Na de mindez hogyan történt a gyakorlatban? Vajon mennyire voltak kompatibilisek e két fajhoz tartozó emberek? A képregényben ezeket a kérdéseket sem lehetett megkerülni, de az író minden ponton igyekezett a legmodernebb tudományos ismeretekre támaszkodni.