Idén tavasszal már hatodik alkalommal adják át a Libri irodalmi díjakat. Felidézzük, eddig ki részesült elismerésben.
A Libri 2016-ban alapította meg a Libri irodalmi díjakat: melyeket minden évben egy-egy olyan könyv nyer el, amely nemcsak hozzánk, de kultúránkhoz is hozzátesz valamit. A Libri irodalmi díj jelöltjeit az előző évben megjelent szép- és tényirodalmi művekből álló hosszúlistából választják ki erre felkért, kultúrával foglalkozó szakemberek, majd a tíz könyvből álló rövidlistából egy szakmai zsűri választja ki a győztest. A Libri Irodalmi Közönségdíjat az olvasók által leadott szavazatok alapján osztják ki.

A díj történetének első évében a zsűrit Fullajtár Andrea színművész, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Bálint András színművész, Károlyi Csaba irodalomkritikus és Vitray Tamás újságíró alkotta. Nem volt könnyű dolguk: a tízes rövidlista lélegzetelállítóan jó művekből állt.
Szerepelt rajta Esterházy Péter és Szüts Miklós közös vállalkozása, A bűnös, Térey János A Legkisebb Jégkorszak című grandiózus verses regénye, Réz Pál csodálatos memoárja, a Bokáig pezsgőben, Dragomán György Oroszlánkórus című elbeszéléskötete, Szvoren Edina megrázó könyve, Az ország legjobb hóhéra, Nádasdy Ádámtól A vastagbőrű mimóza, Forgách András később nemzetközi bestsellerré váló Élő kötet nem maradja, Rakovszky Zsuzsától a Fortepan, valamint Bartis Attila A vége című regénye.

A közönség végül Bartis Attila remekbe szabott regényét tartotta a legjobbnak, amelyet Fullajtár Andrea így méltatott: „Reggel nyolckor kezdtem, és este tízre elolvastam a hatszáz oldalas Bartis Attila-könyvet. Iszonyatosan vitt magával a történet, és ez az olvasás legnagyobb élménye.”


A szakmai zsűri Rakovszky Zsuzsa Fortepanja mellett tette le a voksát. Idézünk Károlyi Csaba laudációjából: „Az a könyv, amely a Libri irodalmi díjat most először megkapja, a múlt végtelenségéről és az emlékezés bizonytalanságáról beszél, azt kérdezi, megragadható-e, megőrizhető-e mindaz, ami valaha történt, egyfajta személyes hangú világ- és létösszegzésre vállalkozik. A fényképek emlékezete szóképek gazdagságát hívja elő, széppé válik a csúnya is, jónak tűnik az is, ami rossz volt, a zseniális versbeszéd életet lehel mindabba, ami elmúlt. Minderre csak jelentős költészet képes. Rakovszky Zsuzsa nagy költő.”

A tízes rövidlista 2017-ben sem könnyítette meg a zsűri dolgát (az ítészek közé ebben az évben bekerült Beck Zoltán, aki Vitray Tamást váltotta). Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér, Németh Gábor Egy mormota nyara, Nádas Péter Az élet sója, Závada Pál Egy piaci nap, Zoltán Gábor Orgia, Varró Dániel Mi lett hova?, Szabó T. Anna Törésteszt, Térey János Őszi hadjárat, Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája és Kepes András Világkép című művei közül kellett választaniuk.


A közönség kedvence ebben az évben Kepes András könyve lett – a Világkép egy Bejrútban, Buenos Airesben, később Amerikában felnövő magyar fiú története. A szerző a tőle megszokott, olvasmányos stílusban írja le benne gondolatait életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, családról, hitről és rítusokról. Végső válaszokat nem ad, csak kérdéseket tesz fel, de ezek oldalról oldalra közös gondolkodásra késztetik az olvasót.

A Libri irodalmi díj 2017-ben Jászberényi Sándornak jutott. A szerző novelláskötete, írta méltatásában Károlyi Csaba, „merész könyv. Szokatlannak, különösnek is mondhatjuk. A mai magyar irodalomban nem nagyon van párja. Egy ijesztő, vad, ugyanakkor szánandó, menekülő pasas lelkének finom rezdüléseit követhetjük. Jászberényi kötete hozzájárul ahhoz, hogy a novella műfaját ma is komolyan vegyük.”

Csak ismételhetjük magunkat, de mit tegyünk, ha tény: 2018-ban ismét nagyon erős volt a mezőny. Az olvasó mit tenne, ha azt kellene eldöntenie, melyik a legjobb Peer Krisztián 42-je, Bödőcs Tibor Addig se iszikja, Földényi F. László A melankólia dicsérete, Vida Gábor Egy dadogás története, Spiró György Kőbéka, Parti Nagy Lajos Létbüfé, Kemény István Lúdbőr, Tolnai Ottó Nem könnyű, Nádas Péter Világló részletek és Tompa Andrea Omerta című kötetei közül?


A szakmai díjat végül az Omerta szerezte meg. Részlet Károly Csaba laudációjából: „Az a könyv, amely a díjat kapja, Tompa Andrea Omerta című regénye, szenvedélyesen beszél. És erős nyelve van ehhez a szenvedélyességhez. Nem is egy, hanem négy. Három különlegesen érzékeny nő és egy kissé félszegen megszállott férfi elragadó szólamát halljuk. Ez a regény ráadásul eléri azt, hogy akár egy olyan téma, mint a rózsanemesítés (nőies? nem: kifejezetten férfias) témája érdekelje az embert, amennyiben ilyen virágzóan írnak róla.”


A közönségdíj sorsa talán egyértelműbb volt: Bödőcs Tibor paródiakötete hatalmasat robbant a könyvpiacon, megjelenése után azonnal a sikerlisták élére került. A mű hatalmas érdeme olvasásnépszerűsítő hatása: nem túlzás kijelenteni, hogy a rengeteg olvasóhoz eljutó kötet nagyban hozzájárulhatott klasszikusaink és kortárs szerzőink megismertetéséhez és megkedveltetéséhez.

Egy évvel később, 2019-ben Barabási Albert-László (A képlet), Takács Zsuzsa (A Vak Remény), Szilasi László (Luther kutyái), Mán-Várhegyi Réka (Mágneshegy), Kemény István (Nílus), Dragomán György (Rendszerújra), Simon Márton (Rókák esküvője), Pintér Béla (Újabb drámák), Krusovszky Dénes (Akik már nem leszünk sosem) és Szvoren Edina (Verseim) maradt versenyben a végső megmérettetés előtt.


Az olvasók szavazatai alapján a Libri irodalmi közönségdíjat Krusovszky Dénes regénye az Akik már nem leszünk sosem nyerte el. A zsűri értékelése alapján kimondhatjuk, hogy korántsem érdemtelenül: „Hadd legyek személyes, módfelett személyes – közönségdíjról van szó, s így lehetek szinte-rajongó: ezzel a könyvvel döbbentem rá arra, hogy az újabb irodalom művelői már fiatalabbak nálam; nem néhány évvel, nem erre gondolok, hanem arra, hogy az általuk épített és a számukra adódó topikus rend, mítoszok, elbeszélhetőségek, világtapasztalat, etc. olyanok, amelyeket én ugyan ismerek, de engem már kevéssé alakítanak – méltatta a könyvet Beck Zoltán. – Nem hiszek a generációs logikában, mégis: generációs regényt írtál, a köztesség generációjának regényét; azé a generációét, amelyikben már nem él az a reflektálatlan hit, hogy van, hogy lehet mit továbbadni az utánuk jövőknek. Az jutott még eszembe, hogy a Pompásan buszozunk és a regényed a magyar prózairodalom elmúlt húsz évének ad keretet. Az ilyen könyvet mondják korszakosnak, nem?”


A szakmai elismerés Szvoren Edinának jutott a Verseim című novelláskötetért. „A zsűri által kiválasztott nyertes kötet szerzőjének prózája egyszerre nagyon profi és nagyon emberi, nem túl vidám, mégis tele van humorral – olvashattuk a méltatásban. – Emberábrázolása következetes, nyelvhasználata mesteri. Írásaiban az információ visszatartásának nagy művésze, mindent tud az elbeszélő technikákról. Csökönyösen ragaszkodik műfajához, a novellához, melyben kiemelkedő teljesítményt nyújt. Ma talán ő tud a legjobban novellát írni a kortárs magyar irodalom alkotói közül.”

Aztán jött 2020, különleges év a Libri Irodalmi Díjak történetében: tavaly kellett először – és reméljük, utoljára – online kiosztani az elismerést, hiszen a járványhelyzet nem engedte meg a szokásos gála megrendezését.


A rendkívüli helyzet persze a művek minőségén mit sem változtatott. A tízes rövidlistán a következők szerepeltek írásaikkal: Babarczy Eszter (A mérgezett nő), Barnás Ferenc (Életünk végéig), Bodor Ádám (Sehol), Darvasi László (Magyar sellő), Nádasdy Ádám (Jól láthatóan lógok itt), Péterfy Gergely (A golyó, amely megölte Puskint), Tóth Krisztina (Fehér farkas), Závada Pál (Hajó a ködben), Grecsó Krisztián (Vera) és Láng Zsolt (Bolyai).


A közönségdíj itt sem okozhatott nagyon nagy meglepetést, hiszen Grecsó Krisztián hosszú évek óta elnyeri műveivel mind a vájtfülű irodalmárok, mind a nagyközönség tetszését. A Veráról Beck Zoltán többek között a következőket mondta a díjátadón: „Egy prózai életmű tematikus fordulóponthoz ért, amely láthatóan nyomot hagyott a prózanyelven és az elbeszélői perspektíván is. És ez piszok jó regényt eredményezett. Sokakkal beszéltem – szinte minden olvasója ennek a könyvnek arról számolt be, hogy saját, személyes történetükre ismertek rá: legyenek nők vagy férfiak, fiatalabbak vagy kissé idősebbek. Ami persze úgy igaz, hogy saját élményvilágukat mozgósította ez a regény, ez a néhány hónap egy kislány életéből.”

A Libri irodalmi díj tavaly Láng Zsolté lett. A Bolyai nem életrajz, hanem klasszikus regény – és, mint Károlyi Csaba fogalmazott, nem is biztos, „hogy könnyen megadja magát olvasójának. De aki energiát fektet a befogadásába, szerintem nem fogja megbánni.” Láng Zsolt műve, olvashattuk a méltatásban, „kibeszéli, amit nem szoktunk kibeszélni. Rafináltan személyes, néha önmaga ellenében is. Sokat mond a földrajzi helyről, ahol élünk. Európában is merészen elkalandozik. Tele van finom érzelmekkel. Az öregségről is komoly tudása van. Meg az irracionális szerelemről. Meg a hétköznapi apróságokról, szinte mikrotörténetekben. Meg a magyarságunkról, a magyar történelemről is, furcsa fénytörésben.”

Hat év történései kutyafuttában – ezt kínáltuk most. És bízunk benne, hogy hozzánk hasonlóan az olvasó is izgatottan várja, mit hoz 2021. A hosszúlista már összeállt, nemsokára a rövidlista is megszületik. Tavasszal pedig, ha minden jól megy, a szokott módon, nagyszabású gálán ünnepelhetjük kortársainkat.