A fejlett világban jó pár éve fontos és máig eldöntetlen kérdés, hogy milyen hatása van a digitális eszközöknek a felhasználóra, ahogy az is, hogy az iskolákban milyen mértékben érdemes bevonni ezeket a tanítás folyamatába.
A német Süddeutsche Zeitung 2019. novemberi videoriportja részben választ ad a kérdésre.
Az olvasás, derül ki az anyagból, a tanulás alfája és ómegája, az olvasási képesség a tanulás sikerességének legalapvetőbb feltétele. De vajon, teszik fel a kérdést, hány nyomtatott könyv maradjon az oktatásban, és mekkora mennyiségben érdemes digitális eszközöket alkalmazni?
A két hordozóeszköz közti egyik fő különbség, hogy míg a papíron hosszú, egybefüggő szövegeket olvasunk, a tableten, számítógépen és egyéb eszközökön különféle digitális elemek, animációk és linkek szakítják meg a mondatokat. Ezek pedig (különösen a linkek), rendkívüli mértékben megterhelik az agyat, állítja Peter Gerjets tübingeni agykutató.
Kísérletekkel bizonyították, hogy elég, ha egy szövegben ott vannak ezek az elemek, vagyis rájuk sem kell kattintanunk, és ennek máris kimutatható hatása van a figyelmünkre és a tanulási hatékonyságunkra. Lemérték, hogy azok, akik linkeket tartalmazó szöveget olvasnak, rosszabb tanulási eredményeket érnek el, mint azok, akik papíron fogadják be ugyanazt az információt.
Gerjets éppen ezért úgy véli, hogy a digitális eszközöket inkább csak kiegészítő szerepben kellene alkalmazni az oktatásban. A gyerekeket meg kell tanítani a használatukra, a hosszabb szövegeket azonban továbbra is érdemes hagyományos formában olvasni.
Plusz egy érv a jó öreg, papírra nyomtatott könyvek mellett!