Az 1985-ben született Leiner Laura a magyar (ifjúsági) irodalom egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb szereplője. Könyveiért valósággal rajonganak a fiatal olvasók (elsősorban a lányok); lányos szülők alapélménye, hogy egy bizonyos korban Leiner-idézetek lepik el a gyerekszoba falát. Az írónő 2010-ben robbant be a köztudatba Szent Johanna gimi című, nyolcrészes könyvsorozatával, amely Rentai Renáta naplóján keresztül mutatja be a főhős és barátai életét a budapesti Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumban. Ezt követte a Bexi-sorozat, majd az Iskolák versenye-sorozat (ennek részeként jelent meg 2021-ben az Állj mellém).
Utóbbi megjelenése óta a sikerlisták élén van – amiben tulajdonképpen nincs is semmi meglepő, mivel általában minden Leiner-könyvvel ez szokott történni. De vajon maga a szerző is számított a sikerre? Egy új könyv megjelenésekor mennyire lehet biztos abban az író, hogy ismét sikerül eltalálni az olvasók igényeit?
„Borzasztóan hálás vagyok az Állj mellém sikeréért, és hogy ennyire szeretik az olvasók, de ez nekem mindig csak a megjelenés után derül ki, soha nem vagyok előre biztos a fogadtatásban, és minden alkalommal ugyanúgy izgulok, mint a legelső regényem megjelenésekor tettem – válaszolja Leiner Laura. – Ez semmit nem változott az évek alatt, az Állj mellémnél is óriási drukk volt bennem, függetlenül attól, hogy ez már a 27. megjelent könyvem. Mindig izgulok.”
A Leiner-könyvekben feltűnő, hogy nyelvezetük nagyon jól illeszkedik a fiatalok mindennapi nyelvhasználatához. De vajon az írónő honnan szerzi meg ezt a naprakész „nyelvtudást”? Nos, mint mondja, elképesztően sok netes tartalmat fogyaszt angolul és magyarul is. Filmeket, sorozatokat, YouTube-csatornákat, mémoldalakat, streameket…
„Ez lehet az oka, hogy naprakésznek tűnhetek, és nagyon örülök, hogy az olvasói visszajelzések alapján a könyveim úgy mai nyelvezetűek, hogy az nem tűnik számukra erőltetettnek. Talán érzik rajtam, hogy nem direkt felkészülök, hanem ezek a dolgok engem őszintén érdekelnek.”
Leiner Laura a nyelv mellett nagyon jól érez rá a fiatalokat érintő fontos kérdésekre, lelki problémákra, az őket foglalkoztató gondolatokra. A kérdés hasonló az előzőhöz: mi segíti abban, hogy ilyen jól bele tud helyezkedni a fiatalabb szereplők helyzetébe, gondolkodásába?
„Úgy gondolom, hogy a mai tizenévesek problémái nagyjából ugyanazok, mint bármelyik kor tizenéveseié voltak – feleli az írónő –, nem látok és nem is teszek nagy különbséget a mostaniak és például az én kamaszkori gondjaim között, így nem esik nehezemre azonosulni velük, csak az a fontos, hogy írás közben ne felnőttként, hanem az emlékeimben élő tizenévesként gondolkozzak. Ne úgy, amilyen most vagyok, hanem úgy, amilyen akkor voltam.”
Mint megtudjuk, Leiner Laurára Hunter S. Thompson volt a legnagyobb hatással, olyannyira, hogy azon túl, hogy évente elolvassa a könyveit, végigjárta a bennük szereplő helyszíneket is. Thompson mellett Douglas Adams, Tolkien, Stephen King és Shakespeare művei hatottak rá leginkább. És hogy melyik a kedvenc könyve? Hunter S. Thompsontól a Rumnapló. Felmerül, hogy az, akinek ilyen jól megy az írás, világéletében író akart-e lenni.
„Nem, tizennyolc éves koromig nem tudtam, hogy író leszek, akkor írtam az első regényemet, azonban még akkor sem voltam biztos benne, hogy ez lesz a jövőm, mert igazából forgatókönyvírónak készültem, és egészen a Szent Johanna gimi megjelenéséig a filmes világban képzeltem el magam. Ma már persze nagyon örülök, hogy máshogy alakult.”
Ami a korábban már több könyvvel jelentkező szerző számára az igazi áttörést meghozó Szent Johanna gimit illeti, erről Leiner Laura a következőket mondja: „Nem számítottam ekkora sikerre, de nagyon bíztam a könyvsorozatban, és abban, hogy talán hiánypótló lehet egy sulis naplóregény.
Akkoriban – 2010-ben – az ifjúsági és young adult könyvek nagy része vámpír- és természetfeletti történet volt, én pedig reméltem, hogy van igény egy egyszerű, hétköznapi lányról szóló könyvsorozatra is, és hogy az SzJG megtalálja a közönségét. Arról azonban álmodni sem mertem, hogy az a közönség ekkora lesz.”
A legjobb szerző sem lehet meg egy jó „külső szem” nélkül, aki a kész kéziratot, vagy akár a munkafolyamat közben alakuló szöveget értékeli. Leiner Laura esetében ez az ember a nővére. „Ő a kezdetek óta minden kéziratomat olvassa még a regény írása közben. Ő az egyetlen, aki látja a még el nem készült szöveget, és mindent megbeszélek vele ezzel kapcsolatban (is).”
Kevés sikeresebb ifjúsági szerző van ma a magyar piacon nála – ám adódik a kérdés, gondolt-e már arra, hogy kilépjen az ifjúsági könyvek kategóriájából, és idősebbeknek is írjon. Egyáltalán: van különbség a tizenéveseknek szánt és a „felnőtt” irodalom között egy író szempontjából? Másként kell írni a fiatalabb korosztálynak, mint az idősebbeknek? Leiner Laura így válaszol:
„Egyelőre nagyon jól érzem magam az ifjúsági műfajban, de nem tartom kizártnak, hogy érkeznek a későbbiekben más korosztálynak szóló könyveim is. A Szent Johanna gimi előtt jelentek már meg huszonéves főszereplőkkel regényeim, ezek mostanában kerültek-kerülnek ki új kiadásban, és elképzelhető, hogy írok még hasonlót az ifjúsági könyvek mellett. A regényeimet inkább ösztönösen, mintsem tudatosan írom, így nem tudom, másként kell-e írni felnőtteknek, mint a tizenéveseknek, számomra csak az a fontos, hogy jól érezzem magam a történetben, mindegy, kikről és kiknek szól.”