Egy nyár végzetes traumája, szembenézés az emlékeinkkel, régi ismerősökkel és önmagunkkal, valamint egy hatalmas jégtömb az elbeszélő csomagtartójában egy apró belga falu díszletei között. Erről és még sokminden másról szól Lize Spit Olvad című regénye, amely egyszerre három szálon halad előre, hogy végül egy tragikus végkifejletben érjen össze a három idősík.
A történet központi szereplői a szüleik által elhanyagolt, bántalmazott tinédzserek, akik saját képzeletükbe, lassan kibontakozó szexualitásukba és időnként erőszakba kapaszkodva próbálják átvészelni a pubertást és feldolgozni az őket ért traumákat.
A regény elbeszélője Eva, akinek jellegzetes szemszögéből ismerhetjük meg a múltat és az annak árnyékában kibontakozó jelent.
A történetben megismert első idősík az elbeszélő felnőttkora, a jelen. Eva meghívót kap egy furcsa eseményre a szülőfalujába: megemlékezést tartanak a több, mint tíz évvel korábban elhunyt kamasz fiú, Jan tiszteletére, amelyet szülei a családi tejgazdaság új fejőgépének bemutatásával kívánnak összekötni. Eva először kidobja a meghívót, majd mégis elindul hazafelé, hogy viszontlássa szüleit és régi ismerőseit, akikkel szinte egy évtizede nem látták egymást. Az azonban hosszú ideig rejtély marad, mit keres egy olvadó jégtömb az autója csomagtartójában.
A második szál visszarepít minket 2002-be. Eva és barátai, Pim és Laurens éppen a gimnázium előtti nyári szünidőt töltik. A felnőttkori idősíkon már megelevenedett Jan (aki mint kiderült, Pim bátyja volt) a közelmúltban vesztette életét, így a három barát a tragédia és a veszteség terhével a vállán próbál a felszínen maradni. A feszültséggel, a mélyben forrongó szexualitással és az unalom (vagy talán a gyász miatt érzett fájdalom) szülte brutalitással átitatott események nem sok jót sejtetnek.
A harmadik szálon Eva életét göngyölítheti fel az olvasó, egészen a lány kisgyermekkorától kezdve. Fejezetről fejezetre ismerjük meg Eva alkoholista szüleit, akik sem a fizikai bántalmazástól, sem pedig az érzelmi terrortól nem riadnak vissza, illetve furcsa testvéreit, akiket a lány igyekszik elkerülni. Mindemellett kirajzolódik előttünk Eva, Pim és Laurens, illetve az elérhetetlennek ábrázolt Elisa szokatlan kapcsolata.
A regény fokozatosan csepegteti az információkat és egyre növekszik a feszültség, olvasás közben pedig sejthetjük, hogy a múlt tragédiái bármikor megismétlődhetnek, akár már a nem is olyan távoli jövőben.
A történetben kibontakozó rejtélyek beszippantják és nem eresztik az olvasót: nem tudjuk, miért van szükség egy óriási jégtömbre, mi történt pontosan Jannal és hogy végződött 2002 nyara, s Eva miért nem kereste fel szüleit és barátait olyan hosszú ideig. Olvasás közben egy ideig elhisszük, hogy a helyzet menthető, hőseink feldolgozzák az őket ért traumákat és helyreáll az egyensúly barátok és családok között, illetve a szereplők lelkében. A valóság végül igazán mellbe vágja az olvasót és minden illúzióját összetöri.
Lize Spit regénye nem könnyű olvasmány, még akkor sem, ha első pillantásra megragadja az olvasó figyelmét a könnyed, idilli (pontosabban annak látszó) felszín. A történet olyan fontos kérdéseket feszeget, hogy milyen hatással vannak jelenünkre a múltunk mélyére eltemetett érzelmeink, vajon elkerülhető-e a végső pusztulás és felolvasztható-e egy ember, egy család vagy egy közösség évtizedes dermedtsége.
Kiemelt kép: Jelenkor Kiadó