Május 19-én az előző évekkel ellentétben újra személyesen, egy nagyszabású gálaest keretein belül adták át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 2022-ben a Libri irodalmi díjat Krasznahorkai László Herscht 07769 című elbeszélése, a közönségdíjat pedig Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című politikai szatírája kapta. A győztes műveket Károlyi Csaba és Beck Zoltán értékelte.

Károlyi Csaba laudációja Krasznahorkai László Herscht 07769 regényéről:

Hölgyeim és uraim!

A zsűri nehéz helyzetben volt. Tíz más és más módon érdekes kötet közül kellett egyet választanunk. Mindegyikben sok munka volt, tíz jelentős írói műhely új alkotását olvastuk.

Hölgyeim és uraim!

A zsűri nem volt nehéz helyzetben. Amennyiben azt kellett megmondania, számára melyik a legformátumosabb mű, talán a legnagyobb energiákat megmozgató, a legartisztikusabb formát felmutató, a legkínzóbb egyetemes dilemmákat – emberi, szellemi, politikai, kulturális, társadalmi, sőt ökológiai dilemmákat – fölvető. Amennyiben azt kellett megmondanunk, melyik könyv húzott be minket leginkább a maga világába, melyiket tudtuk a legkevésbé letenni, melyik nem hagyott bennünket egyáltalán nyugton. Amelyiknek egyetlenegy mondata végére úgy került ki a pont, hogy az a pont nem tett pontot semmire. Melyik volt az a kötet, amely, miközben mélységes mély melankóliát árasztott, mégis szellemesen, finom humorral, egyben kritikusan rajzolta meg a jelenkor világállapotát.

Egy regény, amelyben a kisemberek leghétköznapibb sorsa érintkezik a világmindenség fizikájával és zenéjével, és amelyben az emberek élete nem ér többet, mint a farkasoké. Egy regény, amelynek hőse akár én is lehetnék, de mégsem. Egy regény, amelynek hősével nem szeretnék ma a „kegyetlen éjszakában” találkozni, de mégis szeretném megérteni a lelkét. Egy regény, amelyben egyaránt szó van Angela Merkelről, a neonácikról és kedvenc zeneművemről, a Brandenburgi versenyekről – egy thüringiai ámokfutás során.

Voltak kritikusok, akik szerint ez a regény kicsit fáradtabb, mint a korábbi remekművek. Nem így látom, nem így látjuk.

Ugyanazt a lendületet, fantasztikus, leleményes mesélőkedvet, lelkiismeretes odafigyelést és ugyanazt a fájdalmat érezhetjük itt, mint amit korábban lehetett érezni az író regényeiben, a Sátántangótól kezdve a Báró Wenckheim hazatér című legutóbbi remeklésig. 

Kivételes erejű írónk új regényét ünnepelhetjük, a kevesek egyike ő, akit itthon és a világban is szeretnek. Hiába németek most a hősei, megjegyzem, kelet-németek, éppen olyanok ők, mintha itt laknának a sarkon.

Jó, hogy a szerző hazatért a díjátadó ünnepségre, és helyet foglal hetedikként a Libri irodalmi díj tulajdonosai között. „Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk, és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.”

Beck Zoltán laudációja Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című regényéről:

A könyv, amelyről itt szó van –

de mit könyv, több ez annál, az élet fűszeres, ravasz, csavaros-ragacsos zanzája, amely aligha volna hasonlítható máshoz, mint déli lejtők mazsolás szőlőszemeinek mézédes nektárjához, uralkodói rezidenciák tekintélyes, hűvös, de sosem zord falaihoz, a fényes arcú és szikrázó testű, talán kissé nagydarab Miss Hettikániához, a déli napkoronghoz, amely tüzesen süt le arra az arany bikinire, melybe bújtatva van teste, vagy ahhoz a mindentudó tekintethez, mely méltón emeli fel vagy rántja le magához azt, amit éppen néz – kedve szerént.

Van ebben a könyvben minden, ami persze könyvben jó, de az életben sosem akartuk, ám mégis annyira kívántuk, vagy annyira felhúztuk kényes orrunkat, hogy megesett velünk:

az erőszak keggyé nemesült, a szorongás biztonsággá, a félelem nevetéssé; és hajbókolni tanulunk a durva és érzéketlen, kinyilatkoztató néplélek előtt, vagy elhajolni előle, mindezt a megverni-megenni-megdugni trikolorja alatt.

A képen Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című könyve.

Ez tehát az a regény, amely megjelenésével megrengette, megrángatta, tépte-vonta a világot, amely mondatok tevepatáival tapodja, betűvágtával kopogja, szóharanggal kongatja, anekdoták lángnyelveivel lobogja az igazságot, és annak fordítottját, visszáját, fonákját, árnyékát, reciprokát, egy olyan országban, ahol az a törvény, hogy a sokaság kevésre se vigye, ahol mindőnk akarata, hogy a sólyom repüljön, a vakond túrjon, de legyen, aki megmondja, kiből lehet sólyom. A tigris kiscica ugyan, de a bajszával érdemes vigyázni!


Még több cikk a témában: