Az irodalompolitika szókapcsolatról Illyés Gyula a hattyú és a görény párosítására asszociált 1941-ben, a Magyar Csillag hasábjain: a hattyú lenne természetesen az irodalom, a görény pedig a politika. – Értelme az – hányan nyögik jobbról és balról – hogy a műalkotást ne értéke szerint mérjem, hanem aszerint, hogy mit használ a bandámnak. Akkor százszor inkább pártirodalmat, az legalább nyíltan hirdeti, hogy célja nem az irodalom, hanem a hatalom, s e nyíltság szabad indulatában még jó politikai irodalmat is teremthet – írta.
Bő egy évtizede közhely a különféle szempontból sötét történelmi korszakok és a jelen állapotunk közötti párhuzam, de mégis: Illyés szavai fájóan aktuálisak. A görénynek ma sem kell mindig elkapnia a hattyú nyakát, örömmel odanyújtja az magától, becsületes pártirodalmat teremtve. Ám amíg táncuk eltereli a figyelmünket, új állat lép a porondra, és ragadja magához a hatalmat. Egy termetes majom, Luigi King. Birodalmának működését Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című könyve dokumentálja részletekbe menő pontossággal.
A humorista, stand-up komikus harmadik kötete az eddigi legmerészebb vállalkozása. Az Addig se iszik című irodalmi paródiakötettel a műsoraiban szórványosan felbukkanó értelmiségi poénok irányába mozdult el. Második műve, a Meg se kínáltak újabb lépés volt ezen az úton, hiszen szépirodalommá formált (ön)paródiában mérte fel az ország állapotát. Ha pedig az előzővel lépett, akkor a Mulat a Manézs egy távolugrás: új nyelvet igyekezett megalkotni a hatalmi téboly abszurditásának leírására.
Kockáztatott, és sikerrel járt: a szöveg egy féktelen, orgiasztikus utazás az önmaga nagyszerűségébe csavarodott vezető vérmocskos koponyája körül, és perverz koponyáján belül.
A kötet alul- és felülstilizált nyelve, szándékosan roncsolt beszédmódja, torzításai és túlkapásai groteszk poézissé állnak össze. Elbeszélő költemény ez a tévedhetetlen és leválthatatlan uralkodóról, akit a merevedési zavarnál csak a vizelési problémák bosszantanak jobban.
Ez már önmagában is figyelemreméltó, ám Bödőcs tovább csavarta a dolgot, elemelve a porondot az aktuálpolitikától: a vezér főemlős ugyan, de nem ember. Vagy nem teljesen az. Luigi egy dél-amerikai és közép-európai diktátorokból gyúrt cirkuszi gorilla, aki éppen harminc éve uralkodik Hettikánia népe fölött. A jubileum hatalmas ünnepi szertartást kíván, ennek eseményeibe és műhelytitkaiba enged bepillantást a Mulat a Manézs.
Az eposzi seregszemléhez hasonló felvonulás során mindent és mindenkit megismerünk a fiktív birodalomban, amit és akit már jó ideje ismerünk a saját, határozottan valóságos birodalmunkból.
Elvtelen megmondóemberek, opportunista művészek, meghunyászkodó tudósok, gerinctelen politikusok, cinikus tanácsadók, vagyonhalmozó rokonok, megnyomorított szerencsétlenek és persze a külföldre emigrált főgonosz, a bölcs vezető esküdt ellensége, akinek gyűlölete egyben tartja a tábort. – Egy a cirkusz, egy a sátor – mondja visszatérően Luigi, egyszerre két világ – fikció és realitás – közönségét megszólítva ezzel.
Hettikánia békéjét és boldogságát a nepotizmus, a populizmus és az illiberalizmus szentháromsága garantálja, de a patetikus szólamok nagyszerűsége mögött nincs aranyfedezet, kisszerű és banális minden, legfőképpen Luigi, akit mintha már csak hű tanácsadója, Szurkovics tartana életben. Szurkovics a szürke eminenciás, egyszerre a francia udvar intrikusa és az orosz birodalom hidegvérű gyilkosa, az ő érzelemmentes mozdulatai irányítják a háttérből a porondmestert, és így egész Hettikániát.
A birodalom véges, mégis végtelen: „Mindenki tudja, hogy egyszer vége lesz, és mindenki hiszi, hogy örökké tart” – ez az alattvalók perspektívája. A tömegek nem látják, de mi, olvasók pontosan tudjuk, hogy Luigi fölött jócskán eljárt az idő, az egykor dicsőséges és gátlástalan diktátor már csak a gátlástalansága árnyékát őrzi, impotenciája az uralkodás minden szintjére kihat. És éppen ez, a totális hatalom, illetve a nevetséges kisszerűség közötti feloldhatatlan ellentmondás az, amely szinte filozofikus magasságokba emeli a regényt.
„Fejedelmien vizelnie kell, de csak hosszú várakozás után, esendő kisemberként tud (…) Hurutus jajszóval az égre pillant. Esteledik. Mire gondol? Nem arra, hogy mindannyian csillagporból vagyunk. Nem arra, hogy évmilliókkal ezelőtt indultak el ama csillagfények. Nem ötlenek eszébe húr- és hurokelméletek talányai, nem tolul agyába a multiverzum fantazmagóriája, a fehér óriások meg a vörös törpék, a kozmikus háttérsugárzás szépséges zsizsegése (a szférák zenéje), kvarkok, bránok, szupernóvák, eseményhorizontok csodái. (…) Normális ember, akinél minden smakkol, nem ilyenekre gondol ilyenkor. Nem. Arra gondol a Hettikánok A Hettikánokért Világfórum Főtitkára: bassza meg, régen áthugyoztam a sátrat, lefejeztem a rózsákat a sugarammal, most meg!?”
Irodalom és politika ritkán forr olyan tökéletes egységbe, mint a Mulat a Manézs lapjain.
A hattyú és a görény találkozásából Bödőcs Tibor boncasztalán félelmetes főemlős született, aki a diktatúra örökkévalóságába vetett hitet saját húgyszagú banalitásával cáfolja. Ha reményt nem is ad, elrettentve szórakoztat. Ahogy a cirkuszban szokás.
A legjobb könyvek egy helyen – Fedezd fel az elmúlt évek díjnyertes köteteit a www.libri.hu/dijnyertes irodalom oldalon keresztül!
Még több cikk a témában:
Idén új helyszínen, a MOME-n tartották a Libri irodalmi díjak átadóünnepségét. Impozáns és innovatív környezet – méltó az ugyancsak innovatív díjazottakhoz.
Mulat a manézs című könyvével ismét ott van a Libri irodalmi díjra jelölt legjobb tíz szerző között Bödőcs Tibor, humorista.
