Egyre jobban elismerik a nőket a magyar irodalomban – Pelsőczy Réka a Libri irodalmi díjakról

A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér. Ennek a csapatnak tagja volt Pelsőczy Réka színész-rendező is. Őt kérdeztük kedvencekről, trendekről, díjakról.

Pelsőczy Réka szerint minden visszajelzés fontos, hiszen egy író egyedül van a munkájával, megfoghatatlan a kapcsolódása az olvasókkal. „Egy ilyen díj által valami felfoghatóvá, tapinthatóvá válik egy pillanatra. Hogy van értelme. Hogy hatást vált ki, értéket jelent az, amit csinálsz. Hogy van helyed.”

Ha nem is tud mindent elolvasni, akkor is figyelemmel követi a kortárs írók munkáit, bár úgy érzi, jó lenne még közelebb lenni. „Gazdagnak és értékesnek látom a kortárs irodalmat. Olyan érzésem van, hogy ők őrzik a lángot.”
A színész szerint az író mindig abból dolgozik, ami körülveszi, arra reagál különböző formában. Megfogja azt a kort, amelyben él. Noha mostanában a politika az irodalom területére is betette a lábát Pelsőczy Réka szerint, ennek feldolgozásában segít a tudat, hogy mindig voltak ilyen korszakok. „Vezetek egy irodalmi sétát Pasaréten, az ott megidézett írók – Szerb Antal, Szabó Magda, Örkény István, Déry Tibor – között nincs olyan, akinek az életébe ne szólt volna bele a történelem.

Szabó Magda például így beszél erről: »Mindaz, ami velem történt, mindenféleképpen történelmi időszakban játszódott le, tehát születésem és majdani halálom között, ugyanakkor Magyarország is élt, nemcsak én és a szülők, sőt Európa, sőt élt az öt világrész, és minden tektonikus mozgást, amit a világ produkált, én a saját kis életemben kellett, hogy hasonlóan érzékeljek.«”

Bár saját bevallása szerint egyre nehezebben olvas fikciós műveket, az orosz nagyregényeket vagy Thomas Mannt például nagyon szereti. „Szeretem az életrajzokat és a tankönyveket is, legyen szó a színészmesterségről, vagy különböző társadalmi jelenségekről, például a fenntarthatóságról. A kortárs irodalommal úgy vagyok, mint a színházba járással: munka. Dolgozom közben: elemzem, figyelem, keresem a témát, amiből színházat vagy filmet lehetne csinálni, szerepeket osztok. Figyelem, hogy látják az írók a világot, amiben itt élünk együtt, hogyan reagálnak az eseményeire” – fogalmaz Pelsőczy Réka, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a női szerepek változása kezd hangsúlyosan megjelenni a magyar irodalomban.

„Elképesztő eredmény, hogy egyre jobban elismerik a nőket a magyar irodalomban. Jó, hogy ilyen sok jó magyar író van, aki nő, és akinek nem kell bizonygatnia, igyekeznie, meghúzódnia, hanem teljes jogú polgár ebben az univerzumban.”

Az is jó érzéssel tölti el a művészt, hogy sok magyar írót ismer személyesen, ezeket a találkozásokat, ismeretségeket nagy becsben tartja. „Hiányzik Térey, nagyon nagy baj, hogy ilyen fiatalon elvesztettük, és hiányzik Esterházy is, aki példa nekem sok mindenben. Gyakran van, hogy elindítok egy-egy interjút vele, és azt játszom, hogy él. Kíváncsi lennék, miket mondana azokra a dolgokra, amelyek most történnek velünk minden téren.”

Pelsőczy Réka rendezésében és Bohoczki Sára főszereplésével készül egy sétaszínházi előadás Jane Goodall etológus-környezetvédő aktivistáról, így a Katona József Színház művésze most az ő egyik kötetét, az Amíg élek, remélek című memoárt olvassa. De a kortársak közül Dragomán György Főzőskönyvéhez is folyton vissza-visszatér. „Nagyon »eteti« magát. Vannak benne gyöngyszemek, amiket hangosan is felolvasok a körülöttem élő emberek szórakoztatására. Hát hiába… aki író, az író a konyhában is.”

Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.

Fotó: Novák Kristóf