Legkönnyebben a kortársakhoz tudok kötődni – Harcsa Veronika a Libri irodalmi díjakról

A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér. Ennek a csapatnak tagja volt Harcsa Veronika is. Őt kérdeztük kedvencekről, trendekről, díjakról. A 38 éves énekesnő rögtön meglep bennünket, amikor arról kérdezzük, mit olvas jelenleg: John Byng-Hall Munkám családi szkriptekkel című könyvét.

„Ez egy mindenki számára érthetően megírt pszichológiai szakkönyv a családi mintázatokról és azok újraírásáról. Felváltva olvasok szépirodalmat és ismeretterjesztő könyveket, sokszor az egyik a másiknak teremt kontextust. Például a mostani pszichológiai olvasmány új értelmezési lehetőséget ad olyan könyvélményeimnek, mint A fehér király vagy Az őz ” – mondja.

És vajon Dragomán Györgyön, Szabó Magdán kívül kik a kedvenc magyar szerzői? „Legkönnyebben a kortársakhoz tudok kötődni – válaszolja Harcsa Veronika.

– Sőt, nagy élmény, hogy már éretten alkot az a generáció is, aki velem egyidős, így nemcsak kortársak, de generációs társak is vagyunk, és ugyanazok az ezredforduló körüli, fiatal felnőttkori emlékeink, vagy hasonló korban voltunk például a rendszerváltáskor.

Konkrétan Krusovszky Dénesre gondolok, akinek az Akik már nem leszünk sosem című regénye a múlt év nagy felfedezése volt számomra. Ez a regény három idősíkot kapcsol össze, és a síkok viszonya hasonló, mint ahogy én viszonyulok a saját koromhoz, illetve a szüleim történeteihez. Mintha pont az a filter lenne a korábbi síkokon a regényben, mint amivel én is látom a szüleim fiatalkorát, így nem csak a mában játszódó jelenetekhez tudtam automatikusan kapcsolódni.”

Az énekesnő hasonlóan frissnek érezte Térey János Káli holtak című regényét, aminek ráadásul előadók a szereplői, így könnyű volt azonosulnia a dilemmáikkal. „Szerencsés vagyok, hogy Jánost személyesen is ismerhettem, sőt több ízben álltunk együtt színpadon is. Amúgy is különleges a helyzetem, mert sok kortárs szerzővel volt már kisebb-nagyobb együttműködésem, amitől egyből személyes érdeklődéssel veszem kézbe a könyveiket. Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya vagy Lackfi János köteteit nem tudom úgy olvasni, hogy ne hallanám a hangszínüket egy-egy narrátori mondat alatt. Nem tudom, ennek ők örülnek-e, vagy szeretnék a személyüktől eltávolítani a könyveik szereplőit, mindenesetre nekem a személyes ismeretségünk közelebb hozza a műveket. Talán hasonlót éreznek azok az olvasók is, akik a közösségi médiában követik a kedvenceik közvetlen megnyilvánulásait.”

Harcsa Veronika legtöbbet a kortársak közül olvasott, így elfogult az irányukban. „Emellett a huszadik század elejét kiemelkedő kornak tartom nagyjából minden területen. Zenében is különösen meghatározó művek születtek akkor, a képzőművészet is tabukat döntögetett, és az irodalom, a költészet is meg tudott újulni.

Olyan különcökre gondolok, mint Kassák Lajos, aki Magyarországra bevezette az avantgárdot. Az ő verseinek alkotótársaimmal egy egész lemezt szenteltünk, igyekezve zenében is visszaadni az általa képviselt, máig szabadnak ható szellemiséget.”

Az énekesnő nagyon értékesnek tartja a mostani kortárs irodalmat. Úgy véli, van valami összekacsintás abban, amilyen szenvedéllyel ragaszkodunk ehhez a furcsa nyelvhez, amit csak mi értünk, és vele együtt a furcsa, Kárpát-medencei életünkhöz, amit szintén nem nagyon ért más.

„Sajnos borzasztó rossz a könyv- és filmmemóriám, szinte csak hangulatok maradtak meg a kamaszkori olvasmányokból, a szereplők neveit, a címeket és a sztorikat többnyire elfelejtettem – feleli Harcsa Veronika, amikor arról kérdezzük, melyek voltak első nagy olvasmányélményei. – Azt hiszem, ez azért van, mert nem igazán beszélgettem róluk senkivel. A mostani életemben szerencsére sokkal jobban megosztom az intellektuális élményeimet, és azt tapasztalom, hogy amiről beszélgetünk, az sokkal mélyebben rögzül. Azért a gimis évekből beugrik például Hesse Demianja vagy a kötelezők közül a Godot-ra várva.”

A művészet díjazását, így a Libri irodalmi díjakat is nagyon fontosnak tartja, hiszen énekes-dalszerzőként is tudja, hogy az alkotói létben óriási a bizonytalanság. „Egzisztenciális kérdések, trollok, alkotói válság szorongathatnak minket, amiben nagyon könnyen meginog az önbizalom, és ez az alkotás rovására mehet. Egy díj visszajelzés a szakma vagy a közönség részéről, ami segít biztosabb lábakon állni”

Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.

Fotó: Nagy Eszter Fruzsina