Ajánló két könyvbe gyűjtött levelezéshez
Főleg szeress – Maria Casares és Albert Camus levelezése
„Gondolataim színe ma olyan, mint a hajadé. Hétfőn és még utána néhány napig olyan lesz a színük, mint a szemedé.” (Albert Camus Maria Casaresnek 1948. augusztus 29-én)
Maria Casares a háború utáni Franciaország ünnepelt színésznője, az első nem francia szülött, aki társulati tag lehetett a Comédie-Francaise-ben. Alig huszonegy éves, amikor megismerkedik Albert Camus-vel az író műve, A félreértés próbafolyamata alatt. A lány elbűvöli az algír írót, a normandiai partraszállás napján, 1944. június 6-án szeretők lesznek. Camus ekkor folytonos életveszélyben ügyködő francia ellenálló, Maria spanyol emigránsként próbálja mederbe terelni az életét, a családja Franco elől menekült Párizsba. Tanulni akart, színpadra és filmvászonra vágyott.
A megismerkedésük pillanatában Camus már mintegy másfél éve egyedül élt, de ez formaság: a felesége, Francine Faure nem követte a megszállt Franciaországba, Oránban maradt. Casares és Camus olyan szenvedélyt ébresztenek egymásban, mint korábban senki. Ám amikor Francis Faure visszatért Franciaországba, Casares szakított Camus-vel. Napra pontosan a megismerkedésük negyedik évfordulóján, 1948. június 6-án Maria és Camus összefut a Boulevard St Michelen. Újra fellángolt a szerelmük, és Camus haláláig együtt maradtak.
A levelezés csupa szenvedélyes sóhaj, a beteljesületlenségtől szenvedő szóáradat, amelyben mindketten az orvosságot keresik ugyanezekre a kínokra. A triviális híreket is mohón várják.
Camus egyik levele egy vihar kellős közepén születik, szinte közvetít minden villámlást és mennydörgést. Egyszer egy szál kakukkfüvet illeszt a borítékba a vaucluse-i hegyekből. Maria listázva megírja, miből áll egy napja – sokat dohányzik, gondozza beteg édesapját, aki Franco előtt Spanyolország miniszterelnöke volt, és dédelgeti Qu’atsou („quatre sous”, négy fillér) nevű kiskutyáját. Olykor panaszkodik egy nem kívánt rajongóról. Kérdez a gyerekekről. Camus egészen váratlanul képes elkezdeni pofozkodni: „Hemingway? Úgy kell neked. Minek ilyen tehetségtelen trükkmesterektől olvasni?” Hétköznapjaikba csak az visz ünnepet, amikor megérkezik a várva várt válasz az előző levelükre.
Szinte nincs üzenet, amely ne a mindenséget, az örökkévalóságot emlegetné, azt, hogy összetartozásukat semmi meg nem törheti, hogy egymásért élnek. Mi tagadás, az olvasó feszeng kissé ettől a parttalan, de elvont rajongástól. Úgy fest, annyira hiányoznak egymásnak, hogy képtelenek a jelenben élni, a jelent értékelni. Pedig mindkettejük élete bővelkedett áldásban, lett volna okuk minden percet hálával fogadni.
Camus felesége, ikergyerekei, anyja, bátyja társasága, és gyakran a munka elől a belső jajveszékelésbe menekül, Maria Casares színészóriások és világhírű rendezők között tölti a napjait, roppant foglalkoztatott, afféle francia Julia Roberts – rádió, színház, film, interjúk, szakmai vacsorák –, ez azonban gyakran nyomasztja. Talán jó okunk van természetesen fogadni a melankóliát a levelek olvastán.
Nagyon valószínű, hogy mindenkinek megkönnyítette volna az életét a becsületes, tiszta viselkedés, kár, hogy elmaradt. Talán Francine sem kísérelt volna meg öngyilkosságot 1954-ben, ha a férje idejekorán elé áll, szívből megköszöni a közös éveket, és távozik, hogy tovább ne kínozzon senkit, se felnőttet, se gyereket a háromszög közelében.
A Főleg szeress várhatóan 2021. november 22-én jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.
Szorongatott idill – Nemes-Nagy Ágnes és Lengyel Balázs levelezése Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal
A levelezést általában az indokolja, hogy a Lengyel-Nemes-Nagy házaspár Pesten, Mészöly és Polcz Kolzsváron tölti az időt. Az utókornak különösen kedves, ahogy a legtermészetesebb hangon mesélnek egymásnak Ottlikról, Jékelyről, Lator Lászlóról, a kor festőiről, szerkesztőiről, íróiról – hiszen, aki nekünk érettségi tétel és közterület neve, nekik egy telefonhívás. „Sanyika mindennek ellentmond” – így Mészöly Weöresről.
A levelek rövidek, célratörők, néhány pontban elevenítenek fel egy estet, egy kiállításmegnyitót, egy beszélgetést. Hangjuk természetesen egyéni, közös bennük a közös barátság tiszta csendülése. Minden megszólalás minimalista, gyakorlatias, egy táviratnál alig testesebb.
Törődnek egymással, ahogy a barátok szoktak. Polcz határozott célzást tesz Nemes-Nagy és Lengyel házasságának aggasztó alakulására, és arra, hogy egy ideje szeretne elmondani jó néhány dolgot, amelyből talán harag lesz. Lengyel Balázs három oldalon át elemzi a Stiglic első változatát, és nem kendőzi, hogy nem tudta megszeretni. Néhány héttel később Nemes-Nagy így ír a Sötét jelek című kötetről: „…mindnyájan tudjuk, hogy ez volt időrendben a nagy áttörés. Ez, a Befejezhetetlen, a Mulasztás, részben a Balkon és jegenyék, és részben a Stiglic a legnagyobb darabok. Ez utóbbiakban lelhető a második számú nagy téma: saját, becses élete, a környék, a lakás – úgy mondanám: a szorongatott idill.”
Ha a kötet címe méltán és okosan lett is „Szorongatott idill”, Nemes-Nagy jellemzése Mészöly ikonikus írásáról, a minden levélen átütő minőség a szilárdság és emberség. Nemes-Nagy Ágnes 1958-ban számos krízis után elválik Lengyel Balázstól, de barátok maradnak. Mindig számíthatnak egymásra, és gyakorta elvált házastársakként is együtt nyaraltak. Nemes-Nagy személyi igazolványában élete végéig Lengyel Balázsné néven szerepelt.
„A mi lelki alkatunknak az a baja, hogy mint a csecsemők, mindig valami jót, jót és jót szeretnének. Borzasztó telhetetlen az ember. Már gyanakszom, hogy a barátait is azért tartja, hogy valami jót adjanak neki. (Ez biztos!) Ezt fenyegetésként írom. Így gyertek haza, szépen, üdén, jó történetekkel! És majd veszekedjetek, hogy ki mondja el, Ali vagy Miklós. Mert ezt is szeretem” – írja Lengyel Balázs 1955 decemberében.
Polcz Alaine, Nemes-Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Mészöly Miklós: két házaspár, négy barátság, nyolc szeretet. Egymás társai, első olvasói, őszinte kritikusai, támogatói, igaz barátai voltak egymásnak. Az életben és az irodalomban egyaránt.
A Szorongatott idill várhatóan 2021. október 5-én jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.
