Provokatív borító, kíváncsiság és nyitott, tabudöntögető gondolatok jellemzik Rácz Laura Rebecca Tudatosan gyermektelenek című művét. Tanulságos és felszabadító, olykor felemelő, máskor mélységesen felháborító olvasmány a tudatosan választott gyermektelenséggel kapcsolatos tévhitekről, indulatokról és a legfontosabb gondolatról, miszerint mindig van választási lehetőségünk.

„A tudatosan gyermekmentes (childfree) nőket senki nem kérdezte még az okokról és az érzelmeikről. Eddig.” – írja a szerző a kötet előszavában. Önmagában ez a gondolat éles kritika az aktuális közgondolkodás irányába, ami egyre fokozódik, ahogy a kötetet olvasva végigkövethetjük tizenhét nő, négy férfi és két pár gyermektelenségének történetét. A bemutatott élettörténetek amellett, hogy megdöbbentően őszinték, bátrak és szókimondóak, rendkívül fontos tanulságokkal szolgálnak a mai magyar  társadalom által önzőnek, sőt, adott esetben üldözendőnek bélyegzett tudatosan gyermektelen életforma kapcsán.

Magánügyből közügy

A kötetben megszólaló nők és férfiak sokféle módon indokolják gyermektelenségüket. Néhányan virágzó karrierjüket választották, sokan úgy érzik, hiányzik belőlük a szülői ösztön, de olyan interjúalany is megszólalt, aki állítása szerint már gyermekkorában biztos volt abban, sosem vállal majd gyermeket. Akadtak olyanok, akik párkapcsolatukat féltették, mert állításuk szerint még nem találkoztak olyan párral, akik stabilan együtt maradtak volna a gyermek érkezése után, s olyanok is, akik úgy érezték, olyannyira megvan mindenük, hogy egy gyermek érkezése inkább elvenne, semmint hozzáadna az életükhöz.

Ami azonban közös ezekben a történetekben, az a megszólalókat ért előítéletek és vádak sokasága:

„Sokan emberszámba sem veszik azokat a nőket, akik nem tesznek eleget ennek a feladatnak.” – nyilatkozza az egyik interjúalany. Érdekes látni, ahogyan a történetekből egyre inkább kibontakozik a társadalmunkra jellemző tendencia, miszerint a magánügyből közügy lett, azaz sokan úgy gondolják, beleszólhatnak abba, mások mit kezdjenek az életükkel, milyen szerepeket vállalnak fel és milyen prioritások szerint egyengessék saját útjukat.

Nem csoda, hogy ebben a környezetben sokan úgy érzik, már a saját életükkel kapcsolatban sincs választási lehetőségük, ahogyan kötet egyik szereplője is fogalmaz: „Leginkább a választás lehetősége volt egy nagyon erős felszabadító gondolat a számomra, hogy: ja, nem is muszáj gyereket akarni?!”

A képen Rácz Laura Rebecca Tudatosan gyermektelenek című könyve.
Forrás: konyvorgia, Instagram

Tabu és információhiány

A könyv tanúsága szerint az emberek nagy része nem képes vagy nem is akar belegondolni abba, milyen indokok húzódnak a tudatos gyermektelenség mögött. Azonban egy tabusított, stigmatizált téma természetszerű velejárója, hogy kevés róla az ismeretünk, ami azzal járhat, hogy félni kezdünk tőle, sőt, akár idegenkedésig, ellenségeskedésig is fajulhat a helyzet.

A kötetben megszólaló tudatosan gyermektelen embereket mind családjukban, baráti körünkben, mind munkahelyükön érte már kéretlen kritika a választott életforma kapcsán.

Emellett a kötetben megszólalók nagy része számol be valamilyen előítélet vagy sztereotípia megéléséről. A szerző tapasztalata szerint a nőket nagyobb arányban érik ezek az előítéletek, mint a férfiakat, ugyanakkor az interjúalanyok számos esetben beszámolnak arról is, hogy gyermekes barátaik, ismerőseik sokszor irigykedve nézik az ő szabad(nak tűnő) életüket.

A Tudatosan gyermektelenek című kötet igen fontos és hiánypótló olvasmány az empátia,  az érdeklődés és az ítélkezésmentes figyelem erejéről. Arról, hogy itt az ideje, hogy a társadalomban ne egymás kárára definiáljuk önmagunkat, hanem egymás álláspontját tisztelettel és figyelemmel fogadva alakítsuk ki véleményüket.


Még több cikk témában: