Ebben az évben különösen alakul a Könyvhét sorsa: nyár elején a járványhelyzet miatt szó sem lehetett a megrendezéséről, egy darabig úgy volt, szeptemberben pótolják, ám nemrég kiderült, hogy a lelkes olvasók kora ősszel sem böngészhetnek a standok kínálatában. Kár.

A szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) azonban úgy döntött, menti a menthetőt, és

szeptember 17. és 20. között az online térben rendezi meg az eseményt.

Van mit bemutatni: az idei – sorban 91. – könyvünnepre minden eddiginél több, 176 kiadó és szervezet jelentkezett kiadványaival.

A rendkívül gazdag kínálatból választottunk ki tíz olyan könyvet, amelyet a Vörösmarty téren egészen biztosan a kezünkbe vennénk, és aztán jó eséllyel haza is vinnénk magunkkal. Íme gyűjtésünk első része, öt tuti tippel.

Kós Károly szupersztár

Boldizsár Ildikó neve és eddigi alkotásai garanciát jelentenek a minőségre. Legújabb kötetében arra vállalkozott, hogy Kós Károly életét állítja példaként a gyerek olvasók elé. Kós munkássága és működése tényleg kimeríthetetlen forrás: nemcsak építészként alkotott hatalmasat, de íróként, drámaszerzőként, festő- és grafikusművészként, művészettörténészként, néprajztudósként is. Vezetett könyvkiadót, szerkesztett folyóiratot. Emellett példás és inspiráló családapa, aki közben Erdély és Magyarország sorsát is a szívén viselte.

Boldizsár Ildikó kis életrajzi kötete méltó emléket állít a „kalotaszegi ezermester”-nek, aki gyerekként megálmodta, mit akar megvalósítani az életben, és kilencvennégy Földön töltött éve alatt álmai nagy részét valóra is váltotta. Rendkívüli és lenyűgöző életút, melynek megismerését Bertóthy Ágnes kiváló illusztrációi is segítik.

A járvány hatásai

Azt, hogy a koronavírus-járvány hogyan hat a mindennapi életünkre, mindannyian tudjuk, a bőrünkön tapasztaljuk. De vajon hogyan ihleti meg az írókat? Az első hullám jeles kortárs szerzőinkre gyakorolt hatásával ismerkedhetünk meg a Helikon új kötetéből, amely Cserna-Szabó András szerkesztésében jelent meg.

Bartók Imre, Benedek Szabolcs, Berta Ádám, Csabai László, Cserna-Szabó András, Gerlóczy Márton, Háy János, Horváth László Imre, Horváth Viktor, Kácsor Zsolt, Karafiáth Orsolya, Keresztury Tibor, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Mán-Várhegyi Réka, Maros András, Molnár T. Eszter, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Totth Benedek, Zoltán Gábor: exkluzív névsor, amely nem is okoz csalódást. Napló, sci-fi, novella, tárca – íróink megannyi műfajban reflektálnak a váratlan helyzetre, amely pár hónapra a fél világot a négy fal közé kényszerítette.

„Reméljük, hogy ez a világ első és utolsó karanténantológiája!” – bizakodik a fülszöveg. Elnézve a dolgok alakulását félő, hogy nem így lesz, ám ez a válogatás addig is remek olvasmányélményt jelent.

A többnyire kifelé pattanó labda

Csillag Pétertől megszokhattuk, hogy nagyjából mindent tud a labdarúgásról, és hogy ezt a tudást élvezetes és lebilincselő stílusban tárja olvasója elé. Nincs ez másként a Kapufák és kényszerítők című kötet esetében sem, amelyben mozgalmas és tragikus 20. századi történelmünk vonatkozásában vizsgálja a magyar futball történetét. Olyan századról van szó, amely „a kapufák és kényszerítők korszaka volt: választásainkat gyakran a kényszerpálya határozta meg, kiélezett pillanatokban, világháborúk, forradalmak, hatalmi harcok idején pedig többnyire kifelé pattant a labda, csakúgy, mint a labdarúgó-válogatott két legfontosabb mérkőzésén, az 1938-as és az 1954-es világbajnoki döntőn…” – olvassuk a könyv ajánlójában.

A szerző számba veszi, miként kapcsolódott össze a magyar labdarúgás története a nagypolitika eseményeivel, mit keresett az ünnepelt csatárcsillag kezében a fegyver a Tanácsköztársaság idején játszott válogatott mérkőzés csapatképén, és hogy milyen bajnokságokat rendeztek az első világháborús orosz hadifogolytáborokban. Kitér arra is, miért mutatkozott be Horthy Miklós angol meccsvendégeinek az ország legelső labdarúgójaként, hogyan zajlott a magyar bajnokság Budapest ostromakor, miért kellett elégetni két és fél millió postai bélyeget az 1954-es berni vb-döntő utolsó perceiben, és hogy hogyan viszonyult Kádár János, a Vasas egykori ifijátékosa a futballhoz.

Megrendítő és felemelő

Úgy sejtjük, hogy az év egyik legfontosabb irodalmi eseménye ez a kötet: Háy János járványnaplót írt, ami azonban mégsem az – sokkal több annál. Megrendítő, elgondolkodtató, döbbenetesen valóságos szöveg, amely nem (csak) a karantén leírása, hanem gyászfeldolgozás is. A szerző néhány éve váratlanul elvesztette feleségét. Hogy ezzel a tragédiával miként lehet együtt élni, hogyan lehet – ha lehet – továbblépni, újra tervezni és még mosolyogni is, erről szól a Ne haragudj, véletlen volt. Ritka erős és kitárulkozó könyv, a Háytól megszokott minőségben. Nem érdemes kihagyni.

Megint micsoda novellák!

Különleges, egyedi hang, szikár, lényegre törő – gyakran Hemingwayéhez hasonlított – elbeszélői stílus: Jászberényi Sándor a mai magyar irodalom egyik legizgalmasabb szerzője. Első novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya számos külföldi országban megjelent, a második, A lélek legszebb éjszakája pedig a Libri irodalmi díjat is elnyerte. Teljes joggal. A szerző egyik nagy erénye, hogy van miről írnia: általában nem habozik elmerülni a történések sűrűjében, magát sem kímélve tapasztalja meg a világ eseményeit. Tudósított, írt a Közel-Kelet harctereiről, Egyiptomról, forradalmakról.

Új kötetében más a helyszín. A novellák most halálról és születésről, barátságról és elengedésről, a házasság magányáról, a magát megbosszuló gyermekkorról szólnak. De az erejük mit sem változik.

Tibor Fischer a Guardianben azt írta a magyar szépírói hagyományoktól meglehetősen eltérő munkákat jegyző szerzőről: „Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat”. Lássuk, most mivel lep meg bennünket.