„Velencében kezdődött, a sikátorokkal” – Hogyan született az Utas és holdvilág?

Hogy milyen egy jó regénykezdés? Például ilyen: „A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.”

Szerb Antal 1937-ben megjelent regénye, az Utas és holdvilág alaptörténete kis túlzással már ebben a két mondatban megjelenik. Remekmű a kamaszkor újrafelfedezéséről, a felnőtt lét lehetetlenségeiről, a decens polgári élet és a lázadás közti választás kényszeréről. No, meg Itáliáról.

De a történetről később: először is lássuk, hogyan keletkezett a magyar irodalomtörténet egyik legnépszerűbb, mind a mai napig a köztudatban lévő és olvasott műve!

Szerb Antal 1901-ben született.

Káprázatos elme volt és hatalmas tehetség:

1920-ban kezdte meg tanulmányait a pesti egyetem bölcsészkarán magyar és német szakon, 1924-ben doktorrá avatták. A Nyugat 1921-ben hat versét közölte az alig húszéves szerzőnek, aki csakhamar a korabeli irodalmi élet megkerülhetetlen alakjává vált.

Az Utas és holdvilág megírásakor pályája zenitjén járt. Addigra megjelent Magyar irodalomtörténet című, máig jelentős és meghatározó műve, elnöke volt a Magyar Irodalomtudományi Társaságnak, 1935-ben megkapta a Baumgarten-díjat, 1937-ben magántanárként dolgozott a szegedi egyetemen.

Az Utas és holdvilág keletkezéstörténete szempontjából fontos adalék, hogy 1936 nyarán Spanyolországban kitört a polgárháború: Szerb Antal eredetileg oda tervezett utazást, ám mivel erre így már nem volt lehetősége, inkább Olaszországba ment. Erről a kirándulásról útinaplót is írt A harmadik torony címen, és még csak különösebben figyelmes olvasónak sem kell lennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a párhuzamokat az útleírás, illetve a nem sokkal később kiadott regény között.

Szerb Antal egy levelében így utalt a mű előzményeire:

„Azt hiszem, semmi sem volt olyan jelentős a számomra, mint öt déli utam,

négy Itáliában és egy (idén augusztusban) Dalmáciában. Nem is értem, hogyan élhettem úgy, hogy nem ismertem ezeket az országokat. A jövő hónapban jelenik meg regényem, amelyet itáliai benyomásaim felhasználásával írtam…”

A délszaki élmények mellett egy korai, 1919-es novella, a Hogyan halt meg Ulpius Tamás? is az Utas és a holdvilág előzményeihez sorolható, ahogy számos önéletrajzi élmény és emlék is. Szerb Antalné később, férje halála után beszámolt róla, kik szolgálhattak mintául a könyv szereplőinek megalkotásakor.

Mindenekelőtt azonban dióhéjban írjuk le a történetet: a főszereplő Mihály, egy jól menő budapesti vállalat igazgatójának fia, aki feleségével, Erzsivel velencei nászútra utazik. A férfi itt véletlenül összefut egy gyerekkori barátjával, ennek hatására pedig elmeséli kamaszkora történetét Erzsinek. Az asszony alig ért valamit a Mihályból eközben feltörő érzelmekből, utóbbi viszont visszavonhatatlanul elcsábul, hogy eltűnt ifjúkora kutatására induljon. Ebben a véletlen is segíti: egy pályaudvaron leszáll szendvicset vásárolni, ám rossz szerelvényre ül vissza, így szem elől téveszti Erzsit.

Cseppet sem bánja.

Itáliai bolyongásai során találkozik egykori legjobb barátja, Ulpius Tamás húgával, Évával, volt osztálytársával, a Gubbióban szerzetesként élő Ervinnel és másokkal.

Az emlékek és az egyre misztikusabbá váló utazásélmény hatására Mihály – hasonlóan Ulpius Tamáshoz – Éva segítségével akar öngyilkos lenni, ám a nő végül nem áll rá a dologra, ismét eltűnik. Mihályt végül apja viszi haza Budapestre.

Ha a történet szövevényesnek tűnik, vegyük hozzá, hogy ennél még sokkal összetettebb, de Szerb Antal írói tehetségének köszönhetően az olvasó egy pillanatra sem veszti el a fonalat, és miközben Mihály valós, illetve azzal párhuzamosan zajló belső utazásának ámuló részese, még Olaszországról és Itália kultúrtörténetéről is ismereteket szerez. A szerző lelkesültsége az ország iránt átsüt a sorokon – nem véletlenül fogalmazott úgy egy másik levelében: „Egy ideje Itália az egyetlen szerelmem”.

Ami a szereplőket illeti, néhányuk szinte teljes bizonyossággal azonosítható.

Ulpius Tamást minden bizonnyal Szerb Antal kamaszkori barátja, Térey Benno ihlette. Ervint a szerző feltehetően a Szedő-testvérekről mintázta: az egyetem alatt került kapcsolatba a „Barabások” nevű baráti körrel, amelyet zsidó származású katolikus irodalmárok alkottak, köztük például Sárközi György, a Szerbhez hasonlóan szintén 1945-ben, Balfon meggyilkolt író és szerkesztő, Sárközi Mátyás édesapja. Ennek a körnek volt tagja Szedő László és Szedő Mihály is: előbbi később karmelita, míg utóbbi ferences szerzetes lett.

A Mihály életében a velencei nászúton váratlanul újra felbukkanó, a regényben később is fontos szerepet játszó szélhámost, Szepetneki Jánost vagy Hevesi András íróról, vagy unokaöccséről, Faludi Jánosról mintázhatta a szerző, míg Erzsi korábbi férje, a jómódú Pataki Zoltán Szerb egykori osztálytársa, Engl Gusztáv tulajdonságait hordozza.

De az Utas és holdvilágban nem csak egyes személyek többé-kevésbé felismerhetők, benne rejlik az egész kor, a 20. század eleje a maga szellemi pezsgésével, melankóliájával. Ulpius Tamás és Mihály, illetve osztálytársaik kapcsolatában tetten érhető az író iskoláskora: Szerb Antal 1911-től a piaristákhoz járt, ott Sík Sándor tanította magyarra, verseket, novellákat írt, később drámákkal is kísérletezett.

Az Utas és holdvilág kellően komplex mű ahhoz, hogy ne csak egy meglett férfi létválságáról szóljon. Nagyon magyar regény, és nagyon második világháború előtti. Közben pedig hála mindig aktuális, mély gondolatiságának, időtlen is. A műről szóló következő cikkünkben az Utas és holdvilág hatásáról, utóéletéről írunk.