Két héttel a világpremier előtt a magyar olvasók vehették kezükbe a világon először Paula Hawkins legújabb regényét, ami már önmagában kuriózum. Nem véletlenek azonban számos nemzetközi hírű szerző, többek közt Lee Child elismerő szavai sem: A lány a vonaton szerzője kétségkívül karrierje eddig legjobb művét tette le az asztalra. Ha stílusos akarok lenni, azt mondanám, a Kéksötét a brit író Mona Lisája.

A Kéksötét a szónak abban az értelmében krimi, hogy középpontjában egy kibogozásra váró rejtély áll: egy művészeti kiállítás egyik installációjában emberi csontra bukkannak.

Adott hát a borzalmas feltételezés, a művész, Vanessa vajon nem nyomtalanul eltűnt, folyton hűtlen férjének földi maradványát dolgozta-e bele élete egyik utolsó alkotásába?

A szálak felfejtése a fiatal kurátorra, James Beckerre hárul, akinek versenyt kell futnia az idővel: ha nem képes a Vanessa tárgyi örökségét féltékenyen őrző Grace bizalmába férkőzni, és megtudni, kitől származhat a csont, a rendőrség erővel szedi darabokra a kérdéses installációt, ezzel örökre tönkretéve a kortárs képzőművészet egyik legfontosabb alkotását.

Paula Hawkins, brit szerzőnő

A regény központi cselekményszála egy világhírű képzőművész életét, küzdelmeit, emberi kapcsolatait, mindenekelőtt élete végső szakaszának egy meglehetősen viharos barátságát állítja a középpontba. A Kéksötét művészregény, a szónak abban az értelmében, hogy bár a cselekmény kezdetén Vanessa már halott, naplóiból és a kortársak visszaemlékezéseiből mesteri módon épül fel zaklatott személyisége, küzdelme az elismerésért, állandó harca mindazokkal, akik pusztán üzleti érdekből zsákmányolnák ki tehetségét, és se-veled-se-nélküled-kapcsolata hűtlen férjével, akinek figyelme mégis olyan számára, mint a tiszta levegő. Megismerjük egyedi nézőpontját, azt a különleges szemüveget, melyen át csupán egy művész képes a világra tekinteni.

Hawkins tűpontos mondatai és szuggesztív leírásai engedik, hogy az átlagember is belépjen Vanessa tudatába, hogy ő is megtapasztalja e hétköznapinál magasabb dimenzió létezését, és hogy ezen át megismerje Eris szigetének előbb csábító, aztán elidegenítő magányát.

Paula Hawkins: Kéksötét (2024)

A Kéksötét a szónak abban az értelmében pszichológiai thriller, hogy a cselekményt katalizáló rejtély ellenére is sokkal inkább Vanessa és Grace története, egy excentrikus művész és egy visszahúzódó orvos meglehetősen terhelt viszonyáé, mely csodálatos szemléletességgel domborítja ki a különböző beállítottságú emberek azon vágyát, hogy megkíséreljék megérteni a másikat. Ott van egyfelől a szabados elveket valló, borzalmas és ellenszenves interjúalany hírében álló Vanessa, az ünnepelt sztár, aki legbelül saját démonjaival és művészi ambícióival viaskodik, míg a másik oldalon a szigorú, a rendet és rendezettséget kedvelő, és e barátság kedvéért saját érzelmi szükségleteit feladó Grace. Már a felütés is azt sugallja, hogy ebből a leosztásból nem sok jó sülhet ki, a kérdés csupán, mikor válik végzetesen toxikussá e barátság, és vajon feloldhatóak-e az egyik fél halála után azok a konfliktusok, melyek még életükben pattantak ki?

Hol húzódik a határ lojalitás és megszállottság közt? És vajon mi köze mindehhez annak a bizonyos csontnak?

A Kéksötét Paula Hawkins eddigi legkomplexebb, finom szimbolikával és markáns jellemábrázolással átszőtt története, melyre nem hiába várt tűkön ülve a világ: a bevezetőben említett párhuzam nem csupán a művészeti áthallások miatt indokolt, de azért is, mert a regény e számos hangulat, zsánerelem, és motívum hatékony keresztezésével igazi írói bravúr.

A könyv megvásárolható a boltokban vagy online: https://www.libri.hu/konyv/paula_hawkins.keksotet.html


Kapcsolódó cikkek: