Tóth Krisztina Bálnadal című verseskötete a szerző 2017-2020 között született verseit gyűjti össze, három ciklusban. Ezek a versek olyanok, mintha csak a tökéletes pillanatban exponált fotók lennének, mégis úgy vannak megírva, hogy az olvasó nem csak az adott pillanatot látja, de látja a múltat és a jövőt is. A szerzővel Bálnadalról és a mindannyiunk életét befolyásoló terekről beszélgettünk.
“hajóról nézik őt
halbőrén mennyi heg
a bálna énekét
senki se fejti meg” – írja a Bálnadal című kötet címadó versének utolsó versszakában. A kutatók még ma is csak sejtik, miről és hogyan kommunikálnak a bálnák az énekükkel, így van ez a költészettel is? Sejthetjük, közel kerülhetünk az értelméhez, de a lényege, az a nyomában ébredő érzésekben áll?
A bálnaének, mint tudjuk, gyakran nem információt közvetít: az állat a saját gyönyörűségére ad ki különös hangsorokat. A vers allegorikus értelmezésétől azonban óvakodnék, annyit szerettem volna mondani csak, hogy a költészet mindig mélység és titok.
A bálnabőr szóban természetesen összevillan ember és bálna, vagyis megjelenik a költő, de ahogy az ámbra, mint a parfümgyártás alapanyaga arra szolgál, hogy megfoghatatlan, illékony illatokat rögzítsen, úgy a vers is megfoghatatlan, vagy legalábbis szavakkal nehezen leírható tartalmakat próbál rögzíteni. A könyv több verse is a költészetről, a költészet szerepéről gondolkodik. A versbeli beszélők gyakran bolyonganak, keresik a helyüket, otthontalannak érzik a világot.
Mennyire és milyen módon határozza meg a címadó vers egy kötet alaphangulatát, mennyire hagyja rajta a nyomát a többi versen?
A vers lehet a belső otthonunk, ha a ki kell vonulnunk a világból. A kötetnek eredetileg más címet szántam, de amikor összeállítottam a végső változatot, világossá vált, hogy a Bálnadal című vers többet elárul az anyag egészéről és hangulatáról, mint a korábbi címváltozat.
A Terek ciklus terei, általános, mondhatni semleges, vagy inkább személyes, az ön számára fontos, az önt foglalkoztató terek?
A Terek ciklus olyan, mint valami fotósorozat, amelyik véletlenszerűen rögzíti életünk színtereit. A csarnokot, a lépcsőházat, az éjszakai szobát, a kihalt játszóteret. Ha jobban megnézzük ezeket a képeket, mindig ott van rajtuk egy apró részlet, amelyből kibomlik a történet. Természetesen felhasználom a saját emlékeimet is, de ez nem alanyi költészet.
Engem ilyen értelemben se versben, se prózában nem érdekel a vallomásosság. Olyan pillanatokat szeretnék elkapni a Terek ciklusban, amelyek közös életünk tereiről mesélnek, erről a kietlen és különös korról, amelyben élünk.
Írt már regényt, novellát, többször lehet olvasni tárcáit hetilapokban, és több verseskötete is megjelent már. Van a szívéhez legközelebb álló forma, amiben a leginkább szeret alkotni?
A vers és a rövidpróza a sűrítés miatt áll közel a szívemhez. Alkatom szerint nekem erre van hajlamom. Ha a vers fotó, akkor a próza film. De érzelmi hierarchiáról nem beszélnék, nem volna igaz. Valójában mindig az izgat, amit éppen csinálok. Most egy regényen dolgozom, ez köt le, de amikor egy vers sorait javítgatom, akkor abban is teljesen el tudok merülni. A gyerekkönyvek pedig a zárójelet, az íráson belül kihasított különidőt jelentik.
A Libri irodalmi díjak jelöltjeire a www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon adhatja le szavazatát.
Még több cikk a témában:
„Ez a regény egy nagy műtét” – interjú Gerlóczy Mártonnal
Az idei Libri irodalmi díjak döntősével Gerlóczy Mártonnal beszélgettünk identitás thrillernek nevezett könyvéről a Fikció 1. – A katlanról.
„Az ideális olvasóm egyszerre sír és nevet” – interjú Keresztury Tiborral
Hűlt helyem címmel jelent meg Keresztury Tibor első regénye, ami egy őszinte visszatekintés, fájdalmakra, függőségekre. Többek között ezekről a témákról beszélgettünk a szerzővel.
Varsányi Anna: „Akkor bolondulnék meg, ha nem olvashatnék”
A Libri irodalmi díjak kapcsán Varsányi Annával íróval, műfordítóval, a Szegedi Nemzeti Színház dramaturgjával és díszlettervezőjével beszélgettünk.
Köles Ferenc: Ha valamelyik szerző felpiszkál, bevásárolok belőle
Köles Ferenccel, a Pécsi Nemzeti Színház színészével beszélgettünk a kultúra támogatásáról, a kortárs irodalom szeretetéről.
