Hűlt helyem címmel jelent meg Keresztury Tibor első regénye, ami egy nagyon bátor, őszinte visszatekintés, fájdalmakra, félelmekre, függőségekre. Miközben a regény kifejezetten nehéz témákat jár körül, a szövegnek hihetetlen erejű humora is van, nem is szólva a nyelvi játékokról. Interjúnkban a szerző többek között arról is mesél, hogy fél-e még valamitől, vagy hogy kinevethető-e a halál?
Önéletrajzi visszatekintés, áll a könyve fülszövegén, az egyes epizódokat itt-ott mégis fikciós elemek tarkítják. Mi a fikció szerepe? Távolítás? Vagy a fel nem idézhető emlékek helyének kitöltése?
Mindkettő. A Hűlt helyem önéletrajzi alapokon nyugvó fikciós regény. Nem felszakadó, reflektálatlan önvallomás, panaszáradat, litánia, noha kétségkívül meglehetősen magasak voltak a megírásának a pszichológiai költségei. Konkrétan attól féltem írás közben bizonyos pontokon, hogy ebbe én belehalok. Túlságosan sokat vívtam démonjaimmal az elmúlt évtizedek során ahhoz, hogy ne lett volna bekalkulálva az összeomlás, közben meg épp az írói szembenézés önveszélyes kíméletlensége óvott meg ettől, azt hiszem.
Ennélfogva volt a munkafolyamatnak néminemű terápiás tétje, hozadéka, új perspektívákat nyitott zavaros belső tájaimra, akkor is, ha a szorongás, a depresszió nem is volt általa kiiktatható.
Hogy mást ne mondjak, megtanultam kívülről látni önmagam, ezt a némi mazochizmustól sem mentes, a szenvedésre oly fogékony, szerencsétlen alakot, akinek a szemszögéből tárul fel a könyvbeli valós vagy kitalált események, történések sűrű szövete.
A fikció egyértelműen a távolságteremtés eszköze itt, igen, de erre szolgál az elbeszélői szólamok váltakozása, a teremtett szereplők, elképzelt események sokasága és a könyvet átszövő önirónia, abszurd, groteszk brutalitása is – reményeim szerint így lehet ez a könyv szórakoztató olvasmány akár. Az ideális olvasóm egyszerre sír és nevet…
Minden lehet nevetni? A halálon is?
Azon lehet csak igazán… Jól elszórakoztunk mi ketten, a halál meg én a regény készülése közben, tegező viszonyban lettünk, kiismertük egymást alaposan. Igaz, a kapcsolatunk nem újkeletű – hogy mást ne mondjak a szülészetről egyenesen a patológiára vittek haza a szüleim, mivel apám patológus volt, és ott kaptak egy szolgálati lakást a debreceni klinikán. Ez azért nem egy mindennapos, nemkülönben elég vicces starthelyzet, beleszületni a patológiába, formalinban ázó májak között kezdeni az életet, nem?
Sok a nyelvi játék a könyvében, mit jelent önnek a nyelv alkotóként?
Az önkifejezés korlátlan szabadságát. Ha van saját nyelvem, biztonságban vagyok.
Minden alkotó életben eljön a pont, amikor létre kell hozza a sorsával, életével szembenéző, számotvető művet?
Nem feltétlenül. Van, aki egész életében a számvetés könyveit írja, műről műre. Mások kitalált alakok, fiktív regényhősök sorsába foglalják személyes sorsukat. Az én életemben eljött a pillanat, amikor a generális szembenézés nem volt elkerülhető.
Fél még bármitől?
Még jó hogy! Soroljam? És még csak nem is kellett hozzá a háború… Hozott anyagból dolgozom.
A Libri irodalmi díjak jelöltjeire a www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon adhatja le szavazatát.
Még több cikk a témában:
„Ez a regény egy nagy műtét” – interjú Gerlóczy Mártonnal
Az idei Libri irodalmi díjak döntősével Gerlóczy Mártonnal beszélgettünk identitás thrillernek nevezett könyvéről a Fikció 1. – A katlanról.
„Szerzőként minden visszajelzés fontos” – interjú Bartók Imrével
Bartók Imrével a 2022-es Libri irodalmi díjak egyik döntősével beszélgettünk Lovak a folyóban című könyve kapcsán.
