Olykor agyára mennek a gyerekei a karanténos összezártságban? Nem szégyen bevallani, ha így van – és legyen nyugodt, a dolog fordítva is érvényes, előfordul, hogy szegény gyerekek is szenvednek a szülőkkel való állandó együttléttől.

Három olyan könyvet ajánlunk, amelyek segíthetnek a gyerekeink jobb megértésében, és abban, hogy harmonikusabb viszonyt alakítsunk ki velük. Az ezekből az írásokból elsajátítható tudás persze nemcsak járványhelyzet idején hasznos. Sőt:

nagyon is sok tennivalónk van ezen a téren „békeidőben” is.

A gyermek későbbi boldogságának egyik kulcsa ugyanis az, hogyan, milyen minőségű környezetben és életben nő fel, tölti korai éveit. Ebben a szülőnek hatalmas felelőssége van – és néha nem árt szakértőket is segítségül hívni, hogy jól teljesítsünk.

Vekerdy Tamás: Jól szeretni

A magyar szülők nagyon hálásak lehetnek, hogy volt nekik egy Vekerdy Tamásuk: a tavaly októberben elhunyt pszichológus nemcsak kiváló szakember, a gyerekek nagy ismerője volt, de remek író és előadó is, így mindazt a tudást, amellyel rendelkezett, közérthetően és élvezetesen tudta átadni szülők nemzedékeinek. Tudást – és humánumot.

Ugyanis amellett, hogy soha nem beszélt mellé és nem félt a tabuk ledöntésétől sem, Vekerdy írásaiból árad az ember- és életszeretet, amely különösen szívmelengető olvasmánnyá teszi őket. Ennek egyik remek példája a Jól szeretni című műve. Aki ezt elolvassa, nagyjából átlátja majd a szülő-gyerek kapcsolat leglényegesebb tulajdonságait, a kapcsolat javításának lehetőségeit – úgy, ahogy azt Vekerdy gondolta.

Íme egy jellemző idézet a könyvből:

„Nem az teljesít majd igazán jól a »kemény, versengő, taposó« felnőttéletben, akit már gyerekkorában is »kemény, versengő, taposó« körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.”

Tegyük a szívünkre a kezünket: nem épp rólunk szól ez a passzus? Nem gondoljuk mi is úgy, hogy hajtanunk kell a gyerekünket, nehogy lemaradjon valamiről, nehogy elmaradjon valamiféle elképzelt versenyben?

A Jól szeretni a pszichológus előadásain a résztvevőkkel kialakult párbeszédeken, az ott elhangzott kérdéseken, gondolatokon alapul. Élő és életszagú, Vekerdy értő tolmácsolásában és kommentárjaival.

Ahogy maga a mester írta a fülszövegben:

„És, igen, ezek a beszélgetések mindig abba az irányba mutattak, hogy miképp is kellene, hogyan is lehetne ezt az együttélést a gyerekkel és tágabban: egymással – jól csinálni, hogyan is lehetne jól szeretni. Akármerre ágaznak is el az egyes témák, a mélyükben mindig ez a kérdés lapul.”

Vekerdy Tamás alapállítása: ha az ember jóban van önmagával, ha kiegyensúlyozott, jóban lesz a környezetével – tehát a gyerekeivel – is. Egyszerű, nem? Nem. De Vekerdyt olvasva annak tűnik majd.

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

A koronavírus-járványban sokak tapasztalata, hogy egy csomó dolgot egyszerűbben is lehet. Többet együtt lenni a gyerekekkel nemcsak megoldandó feladatok sorát jelenti, de lehetőséget is arra, hogy a szokásos, rohanó közös élet helyett lassabban, ráérősebben és jobban odafigyelve töltsük el az időt. Hiszen jóval kevesebb inger ér most a legtöbbünket, mint egyébként.

Kim John Payne pszichológus és pedagógus, Egyszerűbb gyermekkor című könyve pedig nemzetközi siker. A szerző azt állítja benne, hogy a szülőnek csökkentenie kell gyermekei életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik.

Mondani könnyű, de hogy kell csinálni?

Nos, Payne „egyszerűsítési rendszere”, amelyet a könyvben részletez, választ ad erre is. Ez a rendszer, ha betartjuk, tulajdonképpen egyfajta szemléletmódosítást eredményez a gyereknevelésünkben, melynek legfőbb eleme a gyerekkor tisztelete. Vagyis az, hogy azt és úgy adjuk a gyereknek – körülményekben, teendőkben, lehetőségekben –, amire és ahogyan valóban szüksége van.

„Amikor egyszerűsítjük egy gyerek világát, azzal előkészítjük a terepet a pozitív változás, a fejlődés számára – írja Payne. – Ez különösen fontos a mai világban, amely a négy túlzás tartóoszlopára épül: túl sok holmi, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, túl nagy sebesség.”

Ebből kilépni áldozatokkal jár. És küzdelmekkel. Nem odaadni az okostelefont, nem engedni ezt vagy azt a filmet, bizonyos határok átlépését – kezdetben ez bizony nem magától értetődő. Viszont amint átállunk az új rendre, hirtelen minden letisztul. És – legalábbis ez Payne ígérete – nemcsak a gyereknek, de a szülőnek is jobb lesz. Egy próbát megér, nem?

Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő

Vekerdy Tamás egyik kedvenc mondása volt, hogy ne akarjunk tökéletes szülők lenni – elég, ha jó szülők vagyunk. Ezt a gyereknevelés egyik nemzetközi hírű szakértője, Bruno Bettelheim is gyakran hangoztatta, sőt egész könyvet írt róla. Egy máig érvényes klasszikust.

Mit mond Bettelheim? Azt, hogy egy emberi halandó semmiben sem érheti el a tökéletességet, ezért a gyereknevelésben erre törekedni ugyanolyan botorság, mintha bármi másban akarnánk ezer százalékosak lenni.

Azt célul tűzni azonban, hogy tőlünk telhetően jól neveljük gyermekeinket, korántsem irreális.

Bettelheimben többek közt az a jó, hogy tényleg nem támaszt lehetetlen elvárásokat.

Mint írja, olyan gyermek felneveléséhez szeretne hasznos tanácsokat adni,

„akinek nem feltétlenül a világ szemében kell sikeresnek lennie, hanem aki visszamenőleg jónak tartja neveltetését, és aki bizonyos hiányosságoktól eltekintve, melyektől senki sem lehet mentes, nagyjából elégedett önmagával.”

Egyre mélyebbre merülve a témában persze kiderül, hogy ez jóval ambiciózusabb vállalás a szülő részéről, mint amilyennek elsőre hangzik, ám Bettelheim (aki az Egyesült Államokban évtizedeken át vezetett gyermekotthont és foglalkozott többek közt autista gyerekekkel) jó vezető: okosan, higgadtan és lépésről lépésre ébreszti rá az olvasót, hogyan lehet jó szülő – és ezáltal hogyan teheti gyermekét boldog, kiegyensúlyozott, az életben az értelmes dolgokat kereső felnőtté. És mivel a „jó szülőség” egyik alapvető feltétele, hogy mi magunk is harmóniában és jó viszonyban éljünk szülőtársunkkal, Az elég jó szülő tulajdonképpen a szülők boldogságát is segíti.

Csodálatos könyv, kötelezővé kéne tenni.