Donáth Mirjam, az értelmiségi családból származó, ambiciózus fiatal egyetemista elindul az álmok országába, azon belül is sokak álomvárosába: New Yorkba, ahol gyorsan és sok viszontagságon keresztülmenve kell felnőnie, és hét év elteltével már családos anyaként tér haza a gyökereihez. Kendőzetlen őszinteséggel avat be minket az álom részleteibe, a színfalak mögött meghúzódó kétségek és vívódások sokaságába, mígnem eljutunk a felismerésig, hogy sokak álma nem mindenkié – a szerző számára például mindig „mások álma” marad.

Már a könyv elején úgy éreztem, hogy nem árt, ha egy New York térkép is van a közelemben, hogy le tudjam követni, éppen a város melyik részén, hol kell laknia a szerzőnek – legtöbbször ott, ahova a kényszer sodorja –, honnan hova költözik áltagosan félévente. Mert bizony rengeteg kompromisszummal jár a bevándorlók élete, amikor például 30 négyzetmétereket kell megosztani 2-3 vadidegennel, horribilis összegért. Olyan részletességgel írja le a helyszíneket, szituációkat, karaktereket, akikkel összesodorta az élet, hogy szinte megelevenednek előttünk a város utcái, fazonjai, színessége, végletessége, miközben számtalan olyan történetet mesél el, amiben a rideg, szabálykövető arca domborodik ki ugyannak a közegnek, olykor pedig a látszatérdeklődés, a kedvesség és az egymással való törődés a hangsúlyos.

Nagyszerűen beleláthatunk az amerikai metropolisz hétköznapjaiba, az emberek karrierista és mindenkit eltaposó, hatalomra törekvő hozzáállásába, ami nélkül a város nem fogad be és az itt-létezés elképzelhetetlen. Mirjam állandó küzdelemben áll a honvággyal, családi gyökerei és az itthoni szokások iránti vágyódásával, a szerettei hátrahagyásával járó migrációval és azzal, hogy egy idegen közegben – mert számára Amerika végig az marad – önmaga tudjon maradni. Sok tanulsággal szolgál ez a könyv mindazok számára, akik az életkezdés tettvágyával telve vagy elkeseredésükben, de sokszor fontolgatják a migráció gondolatát, főleg, ha a sorsdöntő lépés után nem úgy alakul az életük, ahogy várták.

Annak idején édesanyámmal mi is nekivágtunk a világnak – igaz csak Németországig jutottunk –, hogy új életet kezdjünk, de engem a szerelem nagyon hamar visszahúzott Magyarországra. Mirjam azonban kint találta meg szerelmét egy brazil-amerikai fiú személyében, akivel azóta két gyermeküket nevelik itthon, de ez egy újabb megoldásra váró élethelyzetbe sodorta őket, hiszen, Mirjam legnagyobb bánatára, nem fognak itt megállni.

Migrációjának is az vet véget, hogy az amerikai egészségügy biztosítás nélkül megfizethetetlen, és a még biztosítással is nagyon drága szülés előtti időszakban a kórházi ablakon kinézve színes akváriumként, teljesen kívülállóként tekint a Nagy Almára. Ekkor dönti el azt is, hogy nincs tovább maradása az álmok országában.