Angela Duckworth kínai származású amerikai pszichológus könyve még a koronavírus okozta világjárvány kitörésekor elrendelt karantén előtt egy-két nappal jutott el hozzám. Bevallom, a karantén alatt nekem nem az első gondolatom volt egy könyvvel a kezemben betakarózni és pihenni, én az élet ilyen gyors fordulatainál én csak kapkodom a fejem. Aztán eltelt pár hét a bezártságban, mindenki elkezdett alkalmazkodni a változásokhoz, az új munkarendhez és a távoktatáshoz, amikor megpillantottam a könyvespolcon a Gritet, és azonnal tudtam, hogy most érkezett el a tökéletes pillanat egy ilyen típusú könyv elolvasásához.
Hogy miért mondom ezt, és mi is az a Grit? Amikor egy olyan váratlan esemény következik be, mint a koronavírus, és emiatt gyakorlatilag az egész világ gazdasága behúzza a kéziféket, emberek milliói veszítik el az állásukat, akkor sokan rákényszerülnek az életük újratervezésére.
Ez a könyv rengeteget segíthet mindannyiunknak,
hiszen a „Grit” kifejezés – no meg maga a könyv is – leginkább a kitartásról szól. Az író több ezer, saját maga által kifejlesztett kérdőív és számtalan kutatás eredményeivel és példáival támasztja alá, hogy önmagában a tehetség vagy az intelligencia nem elegendő ahhoz, hogy sikeresek legyünk, sokkal jobban számít az, hogy mennyire akarjuk a sikert, és ezért milyen áldozatokat vagyunk képesek hozni hosszú időn keresztül.
Duckworth olimpiai bajnok úszókkal, az amerikai középiskolások körében oly népszerű betűzőversenyek döntőseivel, valamint tudósokkal készített interjúinak kiértékelése után rájött arra, hogy azok értek el nagy sikereket választott hobbijukban, szakmájukban, akik álmaik valóra válását mindenki másnál jobban akarták. Nem biztos, hogy ők a korosztályuk legtehetségesebbei, de a szenvedély, a céltudatosság, a kitartás és a remény ellensúlyozhatják a „veleszületett” tehetség hiányát.
A kitartás mindenkiben fejleszthető, és ezért sem mindegy, hogy hogyan és mire neveljük gyermekeinket,
mert ha ezeket a tulajdonságokat elsajátítják, akkor megtanulják, hogy a kemény munka és akarás mindig meghozza az eredményét, gyümölcsét, és sokszor sikeresebbek lesznek, mint az úgynevezett „született tehetségek”. Tökéletes példa erre a könyvben az olimpiai bajnok úszó, aki hosszú évek óta hajnali 5-kor csobban a vízben, és napi több ezer métert úszik, feszegeti a határait, és meg akarja valósítani álmát, hogy egy másfél perces olimpiai döntőben élete legjobbját úszva felállhasson a dobogó tetejére. Egy ilyen teljesítmény mögött 10-20 év kemény munkája van, rengeteg újratervezéssel, módszerváltással és sírással – de végül sikerült neki.
Miért különösen jókor kerül ez a könyv az olvasó kezébe a jelenlegi helyzetben? Mert
sokak számára adhat reményt és motivációt arra, hogy újult erővel vesse bele magát valamibe (akár munkába, vállalkozásba vagy hobbiba),
és minden eddiginél kitartóbb legyen a céljai elérésében, miközben körülötte a világ ismeretlenül változik. Olvasás közben sokszor eszembe jutott Barabási Albert-László: A képlet című könyve, ami szintén ezzel a témával foglalkozik, de a két könyv kiegészíti egymást, mindkettő elolvasása erősebb emberré tesz mindannyiunkat.
Egy szomorúan aktuális gondolat a végére: számomra a tökéletes magyar példa a Gritre nem más, mint a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor, aki az alábbi, sokat idézett soraival testesíti meg ezt a szemléletet: „… ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” Nyugodj békében, Tibi!
