Stephen King idén szeptemberben lesz 75 éves, ám munkakedvén ez nem nagyon látszik: eddig 64 regényt írt, öt nem szépirodalmi kiadvány fűződik a nevéhez (többek közt a nemrég újra megjelent, egészen kiváló Az írásról című munka), a különféle elbeszéléseket és rövidebb írásokat pedig nem is kezdjük el összeszámolni. Később című regénye 2021-ben látott napvilágot (King azóta két újabb könyvvel jelentkezett), és most Pék Zoltán remek fordításában magyarul is olvasható.

A horror és a detektívregény elemeit vegyítő írás, akárhonnan nézzük, egyszerűen tökéletes. Egy rutinos, a szakmájáról az égvilágon mindent tudó szerző magabiztosan megalkotott munkája, amely nem fogja ugyan megrengetni a műfajt, de ha nem olvastam volna el ennek a recenziónak a kedvéért, egész biztos, hogy ezt vinném magammal a nyaralásra. (Még az is lehet, hogy így is elviszem.)

A történetről csak szűkszavúan nyilatkozunk, nehogy lelőjük a poént.

Tia Conklin, az irodalmi ügynök egyetlen gyermeke, a nyolcéves Jamie különleges gyerek: látja a halottakat. Sőt beszélni is tud velük – nagyjából egy hétig a haláluk után, mert később a holtak hangja halkulni kezd. Amíg viszont szóba állnak az élőkkel, nem tudnak hazudni. Ha tehát Jamie kérdez tőlük valamit, arra mindenképpen őszintén kell válaszolniuk.

A képen Stephen King Később című könyve.
Forrás: mimibookworld, Instagram

A fiú különleges képességére már kiskorában fény derül, és bár anyja eleinte nem igazán hisz neki, idővel rájön, hogy a gyerek valóban látja a szellemeket. Ezt aztán ki is használja – miután számos anyagi csapás után egyetlen még jól fialó ügyfele, Regis Thomas is meghal, és magával viszi a túlvilágra rendkívül népszerű regényfolyama utolsó részének addig csak a fejében létező történetét, megkéri Jamie-t, hogy kérje meg az elhunytat, mondja el, mit írt volna, ha jutott volna még rá ideje.

Már ezzel is túl sokat elmondtunk talán – a folytatásról legyen tehát elég annyi, hogy Jamie Conklin később még súlyosabb és borzongatóbb kalandokba keveredik képessége révén, megakadályoz egy rengeteg áldozattal fenyegető robbantást, és végül megküzd valami démonival is.

De a Később-ben talán nem is – az egyébként jól kitalált – sztori a lényeg. Hanem az, ahogy a könyv meg van írva. És King ellenállhatatlan humora.

„Anyám azt szokta mondani, hogy a legtöbb író olyan bizarr jelenség, mint a sötétben fénylő kaka, és Mr. Thomas ezt tökéletesen illusztrálta” – jellemzi például szerzőnk a már említett Regist. Akiről máshol ezt írja: „A Roanoke-saga – maga a szerző nevezte így – kilenc könyvből állt, amikor meghalt, mindegyik olyan vastag, akár egy tégla. »Az öreg Regis aztán megpakolja a tányért« – mondta egyszer anyám. Nyolcéves koromban az iroda egyik polcáról elcsentem egy példányt az első regényből, a Roanoke halálmocsara címűből, és elolvastam. Nem okozott gondot. Az olvasás is olyan jól ment, mint a matek és a halottlátás (ez nem dicsekvés, ez az igazság). Ráadásul a Halálmocsár nem éppen a Finnegans Wake.”

A képen Stephen King a Később című könyv szerzője
Stephen King írói pályája elején, 1975-ben. / shortstorymagictricks.com

De kiváló az a jelenet is, amikor Jamie megkéri édesanyját, köszönje már meg a halott Regisnek, hogy elmesélte neki a Roanoke-saga utolsó részét. „Istenem – csapott megint a homlokára anyám. – Hol jár az eszem? Köszönöm, Regis. Hálásan köszönöm. – Anyám egy virágágyásnak köszönte meg, úgyhogy megfogtam a karját, és irányba állítottam. – Itt van, anya.”

King sziporkázik, az olvasó pedig remekül szórakozik. Rettegni viszont nem nagyon kell.

„Azt hiszem, ez egy horrortörténet. Döntsd el te!” – mondja a könyv bevezetőjében a történetet elmesélő főhős, és bár azt mondhatjuk, formailag részben csakugyan az, nincs benne a korai Kingek valóban lúdbőröztető feszültsége. De ez egyáltalán nem baj. Kárpótol a már említett humor mellett a csodálatosan ábrázolt anya-fiú viszony, vagy éppen Jamie megkapó felnövéstörténete.

Kiemelt kép: A regény eredeti borítójának grafikája, forrás: geeklife.hu


Még több cikk a témában: