A magyar gyerekirodalmi piac egyre sokszínűbb, a kiadók pedig mind tematikában, mind korosztályban figyelnek, hogy bármelyik fiatal megtalálja a számára legmegfelelőbb olvasmányt. Fordítások terén is jó a helyzet, hisz például Michael Ende Végtelen története, A. A. Milne Micimackója, de a frissebbek közül Neil Gaiman Coraline c. könyve is mind olvasható magyar nyelven. Leginkább az angol, német gyerekkönyvek jutnak el a polcainkra. Viszont abban a pillanatban, hogy kilépünk Európa berkei közül, már sokkal kevesebb magyarul is megjelent gyerekkönyvet tudunk kézbe venni, holott számtalan remek minőségű művet találhatunk akkor is, ha távolabbra tekintünk a térképen.

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Ilyen például Mark Twain klasszikusa, hisz ki ne hallott volna a csínytevéseiről ismert, még a kerítésmázolásból is hasznot húzó Tom Sawyerről. A szerző – elmondása szerint – három valóban létezett gyerekről mintázta főhősét, sőt, a regény eseményei is igaz történetek, így kijelenthetjük, hogy hús-vér gyerekekről szól, hús-vér gyerekeknek.

Mark Twain hányattatott sorsa ellenére az egyik legkiválóbb amerikai íróvá vált, amiben nagy segítségére volt, hogy kezdetben testvére lapjában jelenhettek meg tudósításai.

A címben szereplő „kalandok” nem üres ígéretek: egy kis nyomozás, szerelmi szál, kincskeresés, csupa olyan összetevők vannak a regényben, melyek tökéletesek a fiatalok figyelmének felkeltésére. Tom Sawyer fejezetről fejezetre egyre több rosszaságot követ el, tanúskodásával segíti a törvényt, de a kalózkodással is szemez. A szereplők szerethetők, nemcsak a fiatalok, de a felnőttek is, mint Polly néni, akinek a fiú viselkedése ellenére szoros a kapcsolata Tommal. A regény humora is magával ragadó, ami nem meglepő, hisz az író humoristaként is ismert volt. A könyv sikerét bizonyítja kiadástörténete is: 1876 óta több mint negyvenszer jelent meg magyar nyelven, legutoljára 2020-ban. Így nemcsak remek olvasmányélmény, de generációkat összekötő alkotás is.

Kobi Yamada: Lehet (Illusztrálta: Gabriella Barouch)

Egy gyerekkönyvet ketten írnak: az író és az illusztrátor. Ez kifejezetten igaz azokra a művekre, ahol a képek javára billen a mérleg, és olvasásuk közben olyan vizuális élményt kapunk, mintha filmet néznénk. Pontosan ezt tapasztalhatjuk Yamada könyve esetében is, ahol az összes szöveg ráférne egy oldalra, az illusztrációkkal kiegészítve mégis olyan, mintha egy ennél sokkal hosszabb történetet ismernénk meg. A könyv nagy alapú, így több teret enged a vizualitásnak, hisz a legkisebb részletekig kidolgozott rajzok akár két oldalt is elfoglalhatnak, miközben a kétsoros szöveg csupán támaszként, a képek kiegészítéseként van jelen. De ne higgyük azt, hogy a kevés szöveg a könyv gyors lezavarását jelenti! Ezeknél a Dixit-kártyák festői világát idéző képeknél érdemes megállni és addig szemlélni őket, míg minden titkukat meg nem ismertük.

A szerző a „miért vagyunk itt?” kérdést járja körbe, rávilágítva, hogy minden ember egyedi, és okkal jött a világra.

„Sohasem volt belőled másik ezelőtt, és soha nem is lesz ezután.” Önmagában ez a kijelentés a sablonos idézetek határát súrolná (bármennyire is fontos üzenet és lényeges, hogy a legfiatalabbakhoz is eljusson), de a képi világgal kiegészítve egy utánozhatatlan élményt nyújt a gyerekeknek, akár maguk olvassák, akár felolvassák nekik. Ez az a könyv, amit még a legkisebb gyerekeknek is szívesen ajánlok.

Takeshi Kitano: Fiú

Japán gyerekirodalom ritkán jut el Magyarországra, Kitano könyve is inkább ifjúsági, komolyabb témákat – legyen az az alkoholizmus, vagy a hatalmával visszaélő tanár – feldolgozó mű, így 15 éves kortól ajánlom. Kitano Japánban humoristaként és íróként egyaránt ismert, külföldön filmrendezései és -szerepei tették híressé. Fiú c. novelláskötetében érződik is filmipari múltja, snittszerű vágásokkal operál, így egy gyors tempót felvéve meséli el hősei történetét.

A három novella (Bajnok kimonóban, Csillagbölcső, Okamesan) három tizenéves japán fiú életébe enged bepillantást, megismertetve bennünket a japán kultúra egyes szegmenseivel is, miközben univerzális tapasztalatokról ír.

A tanulók között meglévő versenyszellem, az új városba költözés és beilleszkedés nehézségei, az első szerelem megismerése és elvesztése képezik egy-egy novella fő tárgyát. Az első két történetben a testvéri – viszályokból álló, de a mindig jelenlévő szeretetből fakadó – kapcsolat is megjelenik. Mindenféleképpen ajánlom, hisz kitágítja látókörünket, bepillantást enged Kiotó utcáiba, miközben szívbe markolóan meséli el a „Fiúk” történeteit, rávilágítva, hogy éljünk bármennyire is távol egymástól, a felnőtté válás határán mindannyian akadályokkal nézünk szembe. Gyorsan el lehet olvasni, de ahogy Forgách András is írja utószavában, akár ezer évig is el lehet tűnődni a novellákon. És nemcsak lehet, de érdemes is.