Frida, a kanári egy budapesti – a Kodály körönd közelében lévő – lakásban él gazdájával, Mici nénivel, valamint annak macskájával. Nem megy rosszul a sora, rendszeresen etetik, szeretik is, de a szabadságvágy mindent felülír: egyszer nyitva marad kalickája ajtaja, ő pedig elröppen a nyitott ablakig, hogy a párkányról körülnézzen egy kicsit. Igen ám, de a macska ráveti magát, mire kénytelen kirepülni az ismeretlen és hatalmas nagyvilágba.
Így kezdődik a Frida és Gubanc Budapesten, Trogmayer Éva, a Medvemese, illetve a Labi, az erdő pékje című kötetek szerzőjének legújabb mesekönyve.
Frida egy darabig önfeledten röpköd a szédítően új és megnyíló világban, ám gyomra kordulásáról eszébe jut, hogy ideje lenne hazatérnie. Igen ám, de már nem talál vissza – így hát nekiindul ételt keresni. A földalattiban találkozik Gubanccal, a szószátyár és vagány verébbel, aki kalauzául szegődik a nagyváros forgatagában. Közösen bejárják Budapest legszebb helyeit, megfordulnak a Hősök terétől és a Városligettől az állatkerten és a Margitszigeten át a Lánchídig, illetve a budai oldal látványosságaiig mindenfelé, és közben különös kalandokat élnek át.
Összetűzésbe keverednek Gizdával, a rettegett utcai harcos macskával, valamint a hiú és félelmetes varjúvezérrel, de találkoznak Danikával, Gubanc korábbi megmentőjével is – és bár sok veszély leselkedik rájuk barangolásuk közben, Frida egészen csalódott, amikor a Svábhegyen megpillant egy plakátot, amelyen épp az ő képe szerepel. Keresik tehát. Hogy megkerül-e? Maradjon titok.
A Frida és Gubanc tele van kedves részlettel.
Például amikor a két jó barát madár a lánchídi oroszlán szájában ülve vészeli át az esőt, vagy amikor az Országház egyik tetőn álló szobrának sisakján egyensúlyozva nézik a páratlan panorámát. De jók a törzsszöveg mellett elhelyezett kis szövegbuborékok is, amelyek mind-mind érdekes és praktikus információkat tartalmaznak. Ha már Országház: ez az épület olyan nagy, tudjuk meg, hogy ötven emeletes lakóház is elférne benne, kupolája pedig 96 méter magas. Vagy: tudja a kedves olvasó (szülő), hol áll az a platán, amelyik a Sugár (ma Andrássy) út építésekor telepített 650 fa egyetlen megmaradt hírmondója? (Eláruljuk: a Kodály köröndön.)
Jó a történet, sok a hasznos tudnivaló, kedvesek a figurák – legyenek akár emberek, akár állatok –, aki pedig nem kedves, arról is hamar kiderül, hogy nagyon is esendő. De a Frida és Gubanc nem lenne ilyen remek olvasmány Egervölgyi Lilla gyönyörű, szinte festői igényű illusztrációi nélkül. Szemet gyönyörködtetőek a képei, miközben nem feledkeznek el elsődleges funkciójukról – kiszolgálják, támogatják, keretezik a mesét.
Trogmayer Éva nem találta fel a spanyolviaszt – hasonló kiadványok voltak és lesznek a piacon –, ám egyfelől a szokatlan perspektíva, a madarak mindent a magasból, vagy épp emberiboka-tájékról szemlélő látásmódja, másfelől a csodaszép rajzok igazán egyedi és megvásárlásra érdemes kötetté teszik Frida és Gubanc budapesti történeteit. Hatéves kortól ajánlott – és szerintünk úgy 8-9 éves korig lehet jó olvasmány.
Kiemelt kép forrása: Egervölgyi Lilla, Facebook
