Varró Dániel húsz év után végre elhozta a Túl a Maszat-hegyen folytatását. Az első részt az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikerének titulálták. A megjelenés óta készült belőle bábmusical, hangoskönyv, színházi előadás is. Húsz év azonban sok idő, így joggal merülhet fel a kérdés: kiknek szól ez a verses meseregény? A mai gyerekeknek? Az első részre emlékező huszonéveseknek? A felnőtteknek? A válasz közhelyesnek hangozhat, de mint minden közhely, igaznak bizonyul: mindenkinek. Bár valóban folytatásról van szó, Varró nemcsak vaktában utalgat az első részre, számol azzal, hogy az olvasók felejthettek és több ponton is reflektál erre. Például: „Andris, ne szórakozz velem! / Hát a Túl a Maszat-hegyen / Első részéből kiderült ez.”

A történet egy évvel az első rész után veszi fel a fonalat. Andris és Janka a Maszat-hegy két oldalán élnek, mindkettőjük világa a feje tetejére fordul – Andrisé elnémul, Jankáé pedig zajszennyezett, és tintapacás lesz. Mivel nincs hang, nincs zajmaszat se, ami a világokban megrejlő mágiát élteti. Hiába győzték le az első részben a Paca cárt, most rejtélyes módon megszökött a börtönéül szolgáló füzetből. Mivel a két világ közti átjárók nem működnek, Andrisnak más módot kell találnia, hogy a bajbajutott hercegnő segítségére siessen. Útjaik során mindkét gyerek számos érdekes lénnyel találkozik, akik vagy segítik, vagy hátráltatják őket: a folyton éhes zsiráfmadár megmutatja, hogy a kettő nem feltétlen zárja ki egymást. Megismerjük Horkolány népét és törvénykezését, ahogy a rémes böngyöjbákokat is.

20 évvel a Túl a Maszat-hegyen sikere után megérkezik a folytatás. – Fotó: Raffay Zsófia

Varró Dániel szinte az egész irodalmi kánont felidézi könyvében, de filmes, illetve sorozatos utalásokban sem szűkölködik. Ezeknek adnak helyet a fejezeteket nyitó mottók, a versszakokban megidézett versek, költők és popkulturális elemek Szó esik többek között Arany Jánosról, Kölcsey Ferencről, Tinódi Lantos Sebestyénről, Juhász Gyuláról, de a Star Wars, a Hegylakó, és Harry Potter is helyet kap. Ebből is látszik, hogy nem egy bizonyos célcsoportot szólít meg, hanem szinte az egész magyar társadalmat – legyen az fiatal vagy felnőtt, preferálja akár a könyveket vagy a filmeket.

A fejezetekbe, hasonlóan, mint az első kötetben, belső versek is helyet kaptak, amelyek legtöbbször egy-egy szereplő által elmondott történetet adnak át. Ezek szintén sokszínűek: tanköltemény, szónoklat, gúnydal, Varró ezzel a vegyes felhozatallal feszegeti a verses meseregény műfaji határait, és ismét az egész irodalom reprezentálására fekteti a hangsúlyt. Ezek egyébként tipográfiailag is elkülönülnek: piros címük és dőlten szedett versszakaik jelzik, hogy a főtörténet itt egy pillanatra megszakad.

Az illusztrációkat a szerző testvére, Varró Zsuzsa készítette. Az alapvetően fekete-fehér vonalrajzokon csak egy szín jelenik meg, a piros. Így egy minimalista képi világot kapunk, amely a szövegvilágot is kiegészíti, illetve annak értelmezésében segít. Például A sétafikák gúnydala a köré rajzolt figurákkal már nemcsak gúnydalként, de rap paródiaként is értelmezhető lesz. Ugyanakkor ez a viszony fordítva is fennáll: egy ponton olvashatjuk, hogy mennyivel rosszabb lenne, ha Andris fejjel lefelé lógna a böngyöjbábok fogságában, utalva ezzel a könyv borítójára. Ami még különlegesebbé teszi a könyvet, gyerekirodalom terén pedig egyedivé, az az utolsó fejezet gyökeres műfajváltása: Varró Dániel verses képregényre vált, ahol szintén a műfaj adta lehetőségekkel játszik: a képkockákat időmértékegységként kezeli, amelyek segítségével a távolságokat sokkal hamarabb meg lehet tenni. Az is megmutatkozik, hogy az illusztrációk nemcsak a szöveg kiegészítéseként állják meg a helyüket, de a főszerepben is megtartják az addigra felépített világ hangulatát.

Varró Dániel a magyar kortársköltészet kiemelkedő alakja – Fotó: Raffay Zsófia

Fontos jellemzője még a Túl a Maszat-hegyen 2-nek, hogy számos helyen önreflexív, a szöveg és olvasó közti falat lebontó megjegyzésekkel él. Ez a metanarrációs eszköz pedig számtalan humor forrása lesz. A szereplők reflektálnak szereplőlétükre, az elbeszélő többször kiszól az olvasóhoz, több ponton maga a narrátor is megjelenik, mint egy történetbéli karakter: „De a hegy innenső felén / Lakott amúgy különben – én.” Ez az összetettség társul a nyelvi humorral, a szerethető hősökkel, és az egyedi világgal.

Méltó folytatásról beszélünk, amire megérte ennyit várni. Ettől függetlenül reménykedjünk, hogy a harmadik rész ennél hamarabb érkezik meg.  


Még több cikk a témában: