Gyerekkoromban nagyon szerettem volna megtanulni zenélni. Helyesbítek: igazából ma is örülnék annak, ha tudnék valamilyen hangszeren rendesen játszani, ám az élet időközben – ahogy mondani szokás – más irányba sodort. Na persze tanulni közmondásosan sose késő, ezzel együtt számomra hosszú időre leginkább a léggitározás maradt. Amit viszont, bevallom, ugyanolyan lelkesen és élvezettel művelek ma is, mint évtizedekkel ezelőtt.
Könnyen elképzelhető, hogy nem ragadtam volna le itt, ha már korábban is a kezembe – vagy a szüleim kezébe – kerülhetett volna Zoli Vekony Zenélj most, a boldog életért című könyve. Arra ugyanis annak idején, gyerekfejjel ösztönösen, magamtól is rájöttem, hogy zenélni jó. Pihentet, feltölt, leköt, kikapcsol, örömet szerez és örömet ad.
Ezért vettem egyszer a húsvéti locsolópénzemből egy olcsó akusztikus gitárt, és ezért könyörögtem nagyapámnak, hogy tanítson meg szájharmonikázni – hiába, közös erőfeszítéseink dacára alkalmi duónkban nekem csupán a házi készítésű köcsögduda jutott. Úgy éreztem, sose leszek képes átlépni a zenecsinálás terén meglehetősen szűkösnek mutatkozó határaimat.
A kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző, Zoli Vekony könyve viszont arra biztat, hogy ne ijedjünk meg, ha nemcsak a zenélésben, de akár az élet más területein is eleinte korlátokba is ütközünk.
A zene hangokból, ütemekből, olykor csendből, máskor meg – a szerzői megfogalmazás szerint – „értelmes zajból” áll. A természeti népeknél régóta ismert a ritmikusan ismétlődő hangok meditatív funkciója, és a modern gyógyászat is kezdi felismerni a zeneterápia erejét. A kutatások kimutatták, hogy a dallamok és a ritmusok jótékony hatással vannak az agy működésére.
A zene a szó szoros értelmében felszabadít: csökkenti a stresszt, és támogatja a testi, a szellemi és az érzelmi fejlődést.
Utóbbira az egyik legbeszédesebb bizonyíték, hogy a tudomány és a művészet számtalan neves alakjáról tudjuk, hogy nemcsak zenerajongók voltak, de maguk is aktívan zenéltek.
Ez a könyv az elméleti háttér felvázolása mellett a mindennapokhoz ad időnként magától értetődően egyszerű és közérthető, a zen alaptanítására építkező – miszerint meg kell próbálnunk „a pillanatban lenni” –, a zenepedagógiából merítő életvezetési tanácsokat. Nem mellesleg arról is beszél, hogy miként tehetjük a zenét és a zenélést hétköznapjaink elengedhetetlen, jótékony részévé. Rövid ismertetők alapján a hangszerválasztásban is segít. A kötetnek interaktív része is van, egyrészt QR-kódok, másrészt naplónak is alkalmas munkafüzet formájában.
A könyv elolvasása után lehoztam a szüleim padlásáról a majdnem negyvenéves akusztikus gitárt. Kezdem újra érezni az ujjaimban az akkordokat. És ami igazán lényeges: egész bátor vagyok hangszerrel a kezemben. Mert hát nem az a cél, hogy profi muzsikussá váljunk. Hanem az, hogy ne ijedjünk meg attól, ha netán elvesznénk a hangok erdejében. Ami jó, örömöt és megnyugvást nyújt, abban eleve nem is lehet eltévedni. Megmerítkezni és feltöltődni annál inkább. Zoli Vekony könyve arról tanúskodik, hogy a zene is az efféle dolgok közé tartozik.
Kiemelt kép forrása: Youtube, Zenélj most!
