Alig van olyan ember, aki ne hallott volna Renner Erika történetéről, a lúggal megcsonkított nő esetéről, akit volt párja támadott meg brutálisan. A jegyzőkönyvekből és a szereplőkkel folytatott beszélgetésekből könyv készült, a szerző, Mérő Vera a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene mozgalom alapítója.

A könyv címe szikár, az írás szinte dokumentarista jelleggel megy végig a történteken. Brutális részletességgel mesél a testet ért fájdalmas sérülésekről és őszintén a lelki megrázkódtatásokról. Mióta foglalkoztatta Erika története és miért ezt a naturalista közlésmódot választotta?

A kezdetektől fogva követtem az ügyet, a könyv ötlete az első találkozásunkkor megszületett, 2016 szeptemberében. Akkoriban Erikáék éppen az első  másodfokú tárgyalásra készültek, amit később meg kellett ismételni. A beszélgetés hat órányira nyúlt, és egyvalami derült ki belőle: amit addig megtudtam, a jéghegy csúcsánál is kevesebb. Számomra már akkor világos volt az is, hogy ez elsősorban szerelmi történet, a vezérmotívum Erika és a támadáskor csak pár hónapja megismert, mégis azóta rendületlenül mellette álló társa, Balogh Attila szerelme. Hogy ez a mindent túlélő szerelem egy csatatéren zajlott, adottság volt, körülmény, pokoli díszlet, amit beragyog egy hihetetlenül erős szövetség. Az, hogy a csatatér megmutatása helyenként naturálisan hathat, a tényregény műfaji sajátja, bár ha arányosan nézzük, ezek a részek a szöveg öt-tíz százalékát teszik ki.

Nem terveztem brutális regényt, remélem, az olvasók érzékelik majd azt a rengeteg humort és szépséget, ami végül erősebbnek bizonyult a lúgnál.

Mert szerintem ennek a történetnek a jó szépsége sokkal meghatározóbb eleme, mint a gonosz csúfsága. Persze, igaz az is, hogy a valóság meglehetősen naturális tud lenni. Főleg, ha a hősünk egy brutális lúgtámadás áldozata.

A képe Mérő Vera  Lúg című könyve.
Forrás: Felhő Café Könyvek, Facebook

Alapítója a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook közösségnek és alapítványnak, aminek több mint hatvanezer tagja van. Miért kezdett bele, mióta foglalkozik a nők elleni erőszak témájával?

2014 novemberében hoztam létre a Facebook oldalt, az azóta eltelt hét és fél év önkéntes munkája során több ezer ember történetét ismertem meg, és ezek a tapasztalatok naponta erősítenek meg abban, hogy nem szabad feladni. Van kiért és van miért küzdeni, és akad ebben pár szövetséges is. Fontos látni, mit jelent az, hogy komolyan veszik-e a kapcsolati vagy nők elleni erőszakot. Hogy mennyire van kiélezve rá a rendőrség, milyenek a bírósági eljárások, mire számíthat az áldozat és tudja-e, hova fordulhat, illetve bízhat-e a hatóságokban, de akár a közvetett környezetében is, hogy az nem lesz például áldozathibáztató.

Számokban kifejezve Európában 2020-ban a legtöbb nő a 37 milliós Lengyelországban halt bele kapcsolati erőszakba (400), aztán a 83 milliós Németország következik (117), majd a 60 milliós Olaszország (102) és negyedikként jövünk mi 99 áldozattal. A kérdés az, milyen áldozatnak lenni az adott országban, mekkora eséllyel tud az ember segítséghez jutni, és az milyen minőségű.

Mesélne a könyvről, a megírás körülményeiről és az új kiadóról, ami a megjelenés mellé állt?

A megírás maga meglepően rövid volt, kereken két év, persze nem folyamatosan. Nem is tett volna jót, ha időnként nem teszem félre a szöveget, hogy aztán egy még árnyaltabb szemlélettel térjek vissza hozzá. Kell a dolgoknak ülepedni. Az első négy év Erikáékkal és az ügyet pro bono vállaló képviselővel, alapítványunk későbbi társalapítójával, Gál Andrással abban a tudatállapotban telt, hogy gyűjtöttük, mi minden kerüljön a könyvbe. Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely pedig egy ideje gondolkodtak azon, hogy az akadémiájukra beérkező, ott keletkező szövegeket akár ki is adhatnák.

S bár az akadémiához nekem nincs közöm, mégis így került képbe a Felhő Café. Mondhatjuk, hogy a Lúg egyfajta kezdőlökés volt a kiadó létrehozásában. Erikáékkal úgy gondoltuk, inkább egy kisebb kiadónál jelenjünk meg, ahol a lehető legérzékenyebbek a témára, és ahol ez a regény nem egy lesz az évi több száz címből.

Tudtuk, hogy speciális figyelem kell, hiszen ezzel a szöveggel dolgozni különlegesen érzékeny szerkesztői feladat, mivel felfoghatatlan traumákra kell tekintettel lenni.

A képen Mérő Vera  Nem tehetsz róla, tehetsz ellene mozgalom alapítója, a Lúg című könyv szerzője.
Forrás: Telex, fotó: Bődey János

Mennyire lehet egy ilyen könyv megírásakor függetlenedni a történettől, azaz mennyiben nyomta rá a bélyegét az ön mindennapjaira mindez?

Érdekes, skizoid helyzet volt. Bár olykor az átlényegülésig kerültem belül a történeten, írás közben ritkán éreztem fájdalmat, inkább hajtott valami nagyon erős akarat, hogy ezt élvezettel, úgy írom meg, hogy olvasni is katartikus legyen. Hogy senki se tegye le Erika történetét, mielőtt a végére érne. Közben ez egy rendkívül izgalmas legó is volt. Egy meghökkentő fordulatokkal teli krimit összerakni önmagában remek kihívás, és ebben van minden: ármány, szerelem, és olyan, egyenesen népmesei elemek, mint a nép lánya, szemben az igazán hatalmasokkal. Útközben nem kevés csodával.

A főszereplőből hős lesz, és a végére megszületik egy igazi példakép. Illetve kettő. Attila kitartása, embersége és végtelen szeretete Erika iránt sokaknak feladhatja a leckét. Persze a történet úgy él, attól igazi, hogy helyenként ez az eleve regényes szerelmespár is rettenetesen össze tud veszni, hiszen hús-vér emberek.

El lehet szakadni a szereplőktől vagy most is tartják a kapcsolatot?

Napi kapcsolatban állunk, mert barátok lettünk. Nem kötelező, hogy egy ilyen intim folyamat közben meglegyen a baráti kémia, de azt hiszem, ha más körülmények között találkozunk, akkor is azok lettünk volna. Biztos el lehet szakadni egymástól, de nem akarunk. Nagy luxus jó embereket, lelki társakat csak úgy szélnek ereszteni.

A vádlott B. Krisztián elől, az áldozat, Erika hátul a másodfokú tárgyaláson a Fővárosi Törvényszéken.
A vádlott B. Krisztián elől, az áldozat, Erika hátul a másodfokú tárgyaláson a Fővárosi Törvényszéken / Forrás: 444.hu, fotó: Botos Tamás

A Lúg megírásakor gondolt arra, hogy beszél az elkövetővel, Bene Krisztiánnal is?

Igen. Sokat gondolkodtam ezen, még azután is, hogy eldőlt, nem teszem meg. Az egyik legnehezebb feladat volt őt emberként megmutatni, de Erika tekintetén át. Elképzelhető, milyen nehéz lehetett Erikának, aki amúgy viszolyog a tabuktól, az elhallgatástól, beengedni engem – és így a világot  oda–, ahova még ő sem sűrűn jár. Azokba az időkbe, ahol fontos volt neki ez az ember, aki aztán azt tette vele, amit.

Ha Bene valaha is tanúsított volna megbánást, valószínűleg megkeresem. Így is mélyen belemegy a regény az ő lelkébe, de szigorúan Erika szűrőjén keresztül.

Hogy ő mennyire látja élesen, pontosan Bene motivációit? Ehhez tudni kell, hogy Erika és Attila éveken át próbálták már-már megszállottan megérteni az elkövetőt. Mert a tudás maga a kontroll, Erika pedig mindent azért tett, hogy visszavegye az élete felett a kontrollt. Nekem talán a legküzdelmesebb az volt az egész folyamatban, hogy az elkövetőt ne gyűlöljem, de ne is sajnáljam a kelleténél jobban. Meg kell mutatni, honnan jön, mi tehette ilyenné, de nem lehet és nem is szabad állást foglalni. Mindenesetre kevés bizarrabb dolgot tapasztaltam meg életemben, mint az együttérzést egy későbbi elkövetővel. Ahhoz azonban, hogy ne termelődjenek újra a szörnyetegek, meg kell látnunk, mi tesz azzá valakit.

Néhány év múlva az elkövető szabadul. Folytatni fogja a történetet?

Bene 2024. március 28-án szabadul. Egyelőre nem tervezzük a folytatást, bár sok szempont maradt, rengeteg történet, ami fontos, izgalmas. Ahogy egymás közt mondani szoktuk, ebben az ügyben nem létezik olyan, hogy vége. Hiszen oly régóta túlmutat önmagán.

Kiemelt kép: Telex, Bődey János