Képzeljünk el egy világot Vergilius, Michelangelo, Shakespeare, vagy éppen Ady, Karinthy nélkül. Az, hogy alkotásaikat ma élvezzük, nem csupán a művészek, de a mögöttük álló mecénások érdeme is. De mégis kik ők, és miért játszanak fontos szerepet a magyar kultúra színpadán – még akkor is, ha javarészt a háttérben maradnak?
Az anyagiakat és a kapcsolati tőkét, hátszelet biztosító támogatók, a mecénások már az ókor óta nagy hatással voltak a művészetekre. Az Art is Business közösség és platform évek óta törekszik összekötni hazánkban az arra nyitott vállalati szereplőket a művészekkel, íróik pedig most nagy fába vágták a fejszéjüket.
Arra vállalkoztak ugyanis, hogy igényesen, mégis közérthetően mutassák be a magyarországi mecénások életét a századelőtől napjainkig. Olyan emberek portréit ismerhetjük meg, akik döntő szerepet játszottak a mai magyar kulturális örökség kialakulásában.
Először a századeleji mecénások olykor vadregényes történeteibe nyerhetünk betekintést. Az ő életük olykor olyannyira kalandos, mintha valamely általuk támogatott író fantáziája szülte volna. Akadnak köztük iparmágnások, ősi családok sarjai, de olyan hétköznapi emberek is, mint az irodalmi szalont műszövésből fenntartó Sárközi Márta, a tanár Radnai Béla vagy Gerlóczy Gedeon, aki egy félresikerült borozás alkalmával, mintegy „véletlenül” mentette meg az egész Csontváry-életművet.
Bár életművük hihetetlenül gazdag és izgalmas, sokuk gyűjteménye, munkája megsemmisült vagy súlyosan károsult a háború és a kommunista diktatúra éveiben.
A szocialista időszakot ráadásul nem is annyira mecénások nevei, mint a gerillaharcot titokban végző kultúrkommandósok akciói fémjelzik. Ennek ellenére ekkor is akadtak olyan – többnyire külföldön élő – honfitársaink, akik kerülőútakon ugyan, de igyekeztek tenni a hazai kultúráért, tudományokért.
Itt vadregényes életpályákkal kevésbé találkozunk, humoros érdekességekkel annál inkább. Hiszen ez az a korszak, amikor a leveleket csokoládépapírban és lemezborítóban, a kéziratokat ruhák között csempészték, és amikor a tiltott szamizdatkiadványok ironikus módon az Országos Széchenyi Könyvtár zárolt részlegében, a megsemmisített kiállítások pedig (képek formájában) az ÁVH levéltárában maradtak fenn.
A rendszerváltás után pedig megérkezünk kortársainkhoz, a közelmúlt és a jelen mecénásaihoz. Azokhoz, akik szerint a magyar kultúrát, művészetet érdemes támogatni – nemcsak pénzügyi juttatásokkal, de útmutatással, mentorálással, szervezőmunkával, szaktudással is.
Szamos Gabriella például saját maga álmodta meg a Cziffra-szeletet Cziffra György tiszteletére, Dr. Szamosi Katalin jogi útmutatást nyújt támogatottjainak, Dr. Vasas Norbert pedig csapatorvosként kíséri a Győri Balettet.
A nemrégiben elhunyt Radnóti Zsuzsa, Örkény István özvegye szaktudásával és tanácsaival legalább annyira kivette a részét színdarabok megszületéséből, mint anyagilag. A róla szóló fejezet ráadásul nem csupán a színházi kulisszák mögé enged némi betekintést, de egyben olvasmánylista is azoknak, akik a kortárs dráma és irodalom kincseiből kívánnak csemegézni.
És itt jön képbe a könyv egy kedves hozadéka. Ahogy ugyanis a modern mecénásokról és dédelgetett projektjeikről olvasunk, sok bámulatos, eddig talán kevéssé ismert projektet ismerhetünk meg. A könyvet végiglapozva az ember azonnal felüti a youngart online felületét, és elkezd a festmények, grafikák között böngészni.
De ugyanígy megaragadó a színházi előadásokat online elérhetővé tévő eszínház felületéről vagy a mindenki számára nyitott, balatoni Káli Art Parkról értesülni, illetve megható látni, hány művészetterápiával kapcsolatos projekt zajlik országunkban magántámogatásból hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő honfitársaink számára.
Mert a koprodukcióban készült könyv írói és a bemutatott mecénások között – legyenek bármilyen sokszínűek is – két dolog mindenképpen közös: a kultúra iránti elköteleződés és a közös alkotás, közös értékteremtés utáni vágy. Kortárs és a történelem ködén is átsejlő példáik üzenete, hogy a művészetet nemcsak távolról lehet csodálni, de egy kis odafigyeléssel mi, „nem művészek” is alkotótársakká, a magyar kultúra támogatóivá válhatunk. Egy kis önkénteskedéssel, egy megvásárolt színházjeggyel, vagy éppen egy elolvasott könyvvel.
Kapcsolódó cikkek:
