Azt hisszük, hogy minket nem olyan könnyű megvezetni. Hogy mi másként cselekedtünk volna. De tényleg így van?
Sally Carson regénye, a Görbe kereszt egy kedves, hegyvidéki bajor faluba kalauzol minket – ráadásul karácsony napján! A Kluger-család boldogan ünnepel – annak ellenére, hogy rendesen rájuk jár a rúd. Édesapjuk fizetését éppen csökkentették, az egyik fiú, Erich, egy megalázó idénymunka miatt kénytelen távol maradni, míg testvére, Helmy, hónapok óta munkanélküli. Elkeseredettségükkel éles kontrasztban áll az egyetlen lány, Lexa reményteljes várakozása: ő ugyanis nyáron készül hozzámenni a Moritz Weissmannhoz, a feltörekvő sebészhez.
A szerencse azonban hamarosan fordul: 1933-at írunk ugyanis, és a sötét árnyék, amelyet eddig csupán a karácsonyi idill közepén is a zongorán álló Hitler-fotó villantott meg, a diktátor hatalomra kerülésével mindössze fél év alatt mindent a feje tetejére állít.
A zsidó származású Moritz hamarosan elveszíti állását, és nyilvánosan nem is mutatkozhat, míg az árja Erich és Helmy karrierje üstökösszerű emelkedésnek indul, amint belépnek a náci pártba. A két tűz közé szorult Lexának a politikai helyzet és a gyűlölet fokozódása közepette kell döntenie arról, kihez húz a szíve igazán.
A történet mindenki számára ismerős lehet, hiszen mind sejtjük, mi várhat a fiatal lányra és zsidó szerelmesére. Van azonban egy bökkenő. A brit írónő, Sally Carson ugyanis 1934-ben írta meg ezt a regényt – jóval a holokauszt és a második világháború borzalmai előtt.
Ráadásul Carson nemcsak hátborzongató pontossággal jósolja meg a történteket, de azt is megmutatja, milyen érzés volt ott lenni. Mintha mi is Klugerék nappalijában teáznánk, miközben a hótakaró átadja helyét a kerti almafákon zümmögő méheknek.
Ennek oka főként az, hogy a történetet nem csupán a történelem, hanem az írónő Bajorországban tett látogatása is ihlette. Érzékletes leírásaival nemcsak a bajor hegyvidék elevenedik meg előttünk, de testközelből lehetünk tanúi, ahogy a családtagokból, kedves barátokból, szomszédokból ellenségek válnak, a gyűlölet pedig megmérgezi a közösséget.
A középpontban ugyan a Kluger-család, különösképpen Lexa és Moritz szerelme áll, a regény azonban mégsem csak róluk szól – hanem arról, milyen pusztításra képes egy politikai szélsőség. Ez pedig fájdalmasan aktuálissá teszi a regényt.
„ – Igen, újabb háborút akarsz, Helmy? – visszhangozta Kluger haragosan és számonkérőn.
– Nem tudom – felelete amaz ügyefogyottan. – Fogalmam sincs, mit akarok. valamit biztosan, mind akarunk valamit, mindenki vinni akarja valamire.
– Úgy érted, mind össze akartok törni valamit – vágott közbe Lexa. – És amikor már mindent összetörtetek, ami az utatokba kerül, akkor mi lesz?”
Carson karakterei kitalált figurák ugyan, de érzékletesen és a maguk komplexitásában képzik le az akkori német néplelket: van köztük asszimilálódott, majd a közös élettérből tragikus hirtelenséggel kizárt zsidó, a fegyverektől megundorodott háborús veterán, de a kilátástalanságban megcsömörlött fiatal és a valósággal az utolsó pillanatig szembesülni képtelen szemlélődő is.
S miközben életük mindössze fél év alatt hullik darabjaira vagy áll látszólag biztos pályára, Carson finom részletességgel mutatja be mindezek összes következményét.
Minden erénye ellenére regényét a kortárs brit közönség nem fogadta kitörő örömmel: sokan németellenesnek találták, a belőle készült darabot pedig erősen cenzúrázták, míg végül az írónő korai halálát követően a feledés homályába merült.
Egészen mostanáig – a sokkoló történet az angol második kiadással együtt most magyarul is olvasható.
Kapcsolódó cikkek:
