Szoruljunk lelki támogatásra akár magánemberként, akár szülőként, íme két frissen megjelent életvezetési könyv, amiből hasznos tanácsokat kaphatunk. Almási Kitti életünk lezáratlan helyzeteinek megoldásához vezet el minket, Bojti Andrea útmutatását követve pedig a gyereknevelésben válhatunk magabiztosabbá.
Almási Kitti: Elvarratlan szálak
Egy mondás szerint ha egy ajtót félig nyitva találunk az utunk során, akkor két lehetőségünk van: végleg becsukjuk, vagy teljesen kinyitjuk, és belépünk rajta. De a félmegoldás nem megoldás, amíg nem döntöttünk egyik vagy másik változat mellett, nem tudunk továbbmenni. Almási Kitti legújabb könyvében ugyan más metaforát használ – ahogy a cím is jelzi, elvarratlan szálakról beszél –, de a köteten végigvonuló gondolat ugyanez: a lezáratlan múlt nem múlik el, hanem súlyos teherként nehezedhet ránk.
A téma érezhetően nagyon fontos a szerzőnek, nyilván nem véletlenül választotta ezt frissen alapított saját kiadója, a Firmitas első kiadványának. És árulkodó a kiadó névválasztása is, hiszen a latin szó egyszerre jelent szilárdságot, kitartást, erőt és állhatatosságot, csupa olyan tulajdonságot, amely nagy segítségünkre lehet az életben. Almási Kitti ezzel a következetességgel kalauzol végig bennünket a könyvön, hol a saját, hol mások életéből vett példákkal illusztrálva, hogy miként rombolhat minket a lezáratlanság, miért nem érdemes dédelgetnünk a múltbeli sérelmeket, és mekkora megkönnyebbülést adhat, ha sikerül pontot tennünk egy korábban befejezetlen mondat végére. Engem mindig ezek a valós történetek érintenek meg igazán, a fiatal nőé, akinek kislányként helyt kellett állnia alkoholista szülei mellett, a feleségé, aki sokáig nem tudott megbocsátani hűtlen férjének, és magáé a szerzőé, akit sokáig gyötört a bűntudat, hogy cserben hagyta haldokló édesapját.
Mindannyiunk életében vannak ilyen elvarratlan szálak, legyen szó egy családi vagy baráti kapcsolat megszakadásáról, válásról, vagy olyan rendkívül fájdalmas tapasztalatokról, mint egy kisbaba vagy magzat elvesztése.
Ez utóbbi feldolgozása nyilván hosszabb terápiát igényel, ám szerencsére egyéb esetekben mi magunk oldhatjuk fel a múltbeli feszültséget, amennyiben megkeressük a másik embert, hogy közösen zárjuk le a régi, közös ügyünket. Almási Kitti könyve arra tanít minket, hogy legyünk képesek megbocsátani, másoknak és magunknak egyaránt.
Bojti Andrea: Magabiztos szülő
Amikor még dr. Vekerdy Tamás írta hétről hétre a szülőknek szóló tanácsait, az akkoriban kisiskolás lányom nagy előszeretettel olvasgatta ezeket a cikkeket. Kérdésemre, hogy miért ezek a kedvencei, azt válaszolta: azért, mert Vekerdy tanár úr mindig a gyerekek pártján áll! Ebben tagadhatatlanul igaza volt, ám az ismert pszichológus a szülők pártján is állt, arra biztatta őket, hogy ne akarjanak tökéletesek lenni. Nem baj, ha nincs kiporszívózva, ha halomban áll a vasalatlan ruha, ennél sokkal fontosabb, hogy az anyuka ne legyen halálosan fáradt.
A tanár úr már évek óta nincsen közöttünk, szülőnek (és persze gyereknek) lenni pedig bonyolultabb, mint valaha. Miközben az internetes anyukafórumokról meg a Facebookos csoportokból zuhognak ránk az elvárások, ezért a gyereknevelés amúgy is embert próbáló feladata mellett még a saját szorongásainkkal is meg kell küzdenünk, könnyű elfelejtkezni az „elég jó szülő” fogalmáról. Szerencsére Bojti Andrea szintén egyformán áll a gyerekek és a szülők pártján, hiszen, mint hangsúlyozza, a gyerek viselkedése nem értelmezhető a családtól függetlenül, és gyakran a szülők is terápiára szorulnak.
A közösségi médiában is népszerű gyermekpszichológus témái és példái mindannyiunk számára ismerősek. Ugyan melyikünk ne küzdött volna dacos kétévessel, aki nem akar fogat mosni, és félős kisiskolással, aki szilárdan hiszi, hogy a karamellizáló pisztolytól kigyullad a lakás?
Ki ne aggódott volna, hogy traumatizálja a gyerekét, amikor akarata ellenére betuszkolja az autóba, nehogy elkéssenek az óvodából; hogy sérül a kötődésük, ha kistestvér születik; hogy törést okoz a kapcsolatukban, ha a kicsi bölcsödébe kerül. És ki ne határozta volna el, hogy semmiképpen sem úgy fogja nevelni a saját csemetéjét, ahogyan őt nevelték a szülei? Bojti Andrea végigkalauzol minket ezeken a szülői szorongásokon, sorra veszi a különféle életkorokban leggyakrabban felmerülő konfliktusforrásokat, megismertet minket a modern gyermekpszichológia otthon is alkalmazható módszereivel, és azt is elemzi, hogy mikor érdemes szakemberhez fordulni. Magabiztosabbá válunk-e ettől mi, hétköznapi szülők? Útmutatást és bátorítást mindenképpen kapunk hozzá.
