A Szupernóva, Az ördög Pradát visel és a Julie & Julia – Két nő, egy recept című filmek szereplője, Stanley Tucci kétségkívül az ételek szerelmese. A Searching for Italy című kulináris útifilmsorozatában az ízek bűvöletében járja be Olaszországot az Amalfi-parttól indulva Nápolyon, Rómán és Toszkánán át Szicíliáig, hogy bemutassa az ország gazdag éttermi kultúráját, és azt, hogy miért a közös étkezések az olasz családok életének mozgatórugói.
Tucci, miközben calzonét készítő nőkkel flörtöl, olyan helyeket próbált meg felkutatni, amelyek az átlagos turista elől rejtve maradnak: így jutott el például ahhoz a zsidó séfhez is, aki Róma gettósított részén nőtt fel, és csak hajszál híján tudott megmenekülni a nácik elől. Most egy articsókaszívekre specializálódott éttermet visz a városban, ezt a zöldséget sokáig csak a szegényebb zsidó közösségek fogyasztották, de ma már igazi kulináris gyöngyszemnek számít. Sajnos a két évadot megélt sorozatot, amelyet idén Emmy-díjjal is jutalmaztak, a CNN vezetősége törölte, de ha mégis szeretnénk megismerni Tucci Olaszországát és a gasztronómiához fűződő viszonyát, akkor elég elmélyedni Életem az ízeken át című memoárjában.
A könyv az ételekhez fűződő lüktető szenvedélyére, intim élményekre összpontosít: a parmezános padlizsános vagy rántott borjúszeletes olasz bagettre, amelyeket édesanyja csomagolt gyerekkori uzsonnás dobozaiba; a karácsonyi timpanóra, ami egy hatalmasra gyúrt tésztadob, és amit ziti tésztával, raguval, szalámival, provolone és pecorino sajttal, tojással és húsgombóccal töltenek meg a Tucci-családban az ünnep alkalmából; a függetlenség napi piknikekre; a coq au vinre, amelyet első randevúján evett első feleségével, Kate-tel; a német filmforgatásokon elköltött csodálatos reggelikre, és a szardellából készített – büdös és bizonytalan – kolbászra, az andouillette-re, amelyet Meryl Streep meggondolatlanul rendelt egy normandiai bisztróban még a Julie & Julia kampányútján.
Ebből is kitűnik, hogy Tucci számára a gasztronómia sokkal több, mint a puszta élvezet: létforma, a szeretet egy kifejezőeszköze, az emberi kapcsolatok meghatározója.
„A legértékesebb örökség talán a családi receptek gyűjteménye. A fizikai örökséghez hasonlóan ez azokra az emberekre és helyekre emlékeztet, akik által lettünk és ahonnan származunk. A receptek lehetővé teszik, hogy egyetlen falat ételben olyan emberek történetét adjuk át, akik egy másik helyen és másik időben éltek. Az elveszett fizikai örökséggel szemben a receptek egyúttal a mi történetünk részei is, hiszen újra és újra megvalósíthatjuk valamennyit” – írja.
A Golden Globe- és Emmy-díjas színész-rendező magával ragadó könnyedséggel és irónival mesél gyermekkoráról: nagyszülei Calabriából vándoroltak ki az Egyesült Államokba, Tucci a New York állambeli Katonah-ban nőtt fel, ahol egyszer bevándorló olasz nagymamája mókust nyúzott a verandán, a nyirkos pince polcain pedig nyílt tűzön főzött és párnahuzaton átpasszírozott paradicsomszószos üvegek sorakoztak a nagypapa zavaros és lila színű borai mellett. A színész az ínyenc bájjal fűszerezett anekdotáiban felidézi azt az időszakot, amikor a manhattani Alfredo’s étteremben bárpultosként kereste a kenyerét, szó esik a filmszakmában töltött évekről, és egy-egy színészóriással kapcsolatos gasztronómiai pletykáról is.
Őszintén beszél betegségéről, ami miatt ma már még nagyobb szenvedély fűzi az ételekhez: 2017-ben fedeztek fel daganatot a nyelvén, a kemoterápia miatt fél éven át gyomorszondán keresztül táplálták, a kezelések hatására nem csak az ízeket és az illatokat veszítette el ideiglenesen, de sokáig enni is képtelen volt. Kulináris emlékeit azonban szerencsés gyógyulásának köszönhetően most ismét gyűjtögetheti.
Tucci – akinek saját bevallása szerint manapság már sokkal többet jár az esze a gasztronómiám, mint a színészeten – majdnem annyira imádja az éttermeket, mint az otthoni főzést.
Szeretettel írja le azokat a már megszűnt manhattani kifőzdéket és éttermeket, amelyek egykor a város esszenciáját adták, és ahova a nyolcvanas években fiatal színészként be-betért. Később, már sikeres színészként a világ legkülönbözőbb éttermeit kóstolhatta végig: Vancouverben egy olasz étterem szinte az otthonává vált; Reykjavíkban, nemcsak csukabálnát, de lundát is evett; Londonban pedig ő és leendő felesége, Felicity Blunt a nő kedvenc Michelin-csillagos vendéglősétől kapott fácán tollait tépdesték.
Felidézi a felejthetetlen ízeket – maine-i homárra csurgatott olvasztott vaj, a wontonleves és a sült plantain (főzőbanán) –, és megosztja olvasójával a szívéhez közel álló olasz fogások receptjeit. A pasta alla Norma, a parmezános alaplével készült bolognai ragú, a lencsés-marinaraszószos spagetti mellett felesége sültkrumplireceptjét és Adam Perry Lang amerikai BBQ-séf chimichurri szószát is közkinccsé teszi.