Az ember nem születik budapestinek, hanem azzá válik. Azt hiszem, ez akkor is így van, ha történetesen Budapest a szülővárosa. Kell hozzá némi idő, gyakorlat, na és tudás, hogy belakja a várost. Onnantól viszont jogos büszkeséggel fogja magát budapestinek vallani.
A fővárosban születtem, különösebb családi kötődés nélkül, egyszerűen így hozta az élet. Nem sokkal később elköltöztünk egy alföldi megyeszékhelyre – nem mintha lett volna beleszólásom: alig voltam másfél éves –, ahol aztán akár az iskolában, akár másutt megkérdezték vagy be kellett diktálni az adataimat, büszkén közöltem, hogy születési helyem Budapest. Ám az ok a büszkeségre csak azt követően vált számomra érthetővé, hogy sok évvel később valóban budapesti lettem. Még ekkor se jelenthettem ki, hogy ismerem a várost, de már legalább ráérezhettem az ízeire, a miliőjére, a hangulatára, a zsongására.
A közelebbi, mélyebb ismerkedéshez jól jöhet például Török András Budapest könyve. A legendás kulturális bédekker először angol nyelven jelent meg, alkotója eredetileg a magyar főváros iránt nemcsak a hagyományos útikönyvek szintjén érdeklődő külföldieknek szánta. Később elkészült a nekünk, magyaroknak szóló verzió, most meg itt van – Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára időzítve – az átdolgozott változat. A Budapest könyv egyszerre útikönyv, helytörténet és alternatív, illetve kulturális városkalauz, leginkább pedig – itt-ott kritikát és feddést sem nélkülöző – szeretetteljes vallomás fővárosunkról. Ebből kifolyólag részletekbe menően tele van szubjektív benyomásokkal, ami (érthető és akceptálható módon) vitára és továbbgondolásra sarkall. Leginkább pedig arra, hogy fölkeressük azokat a helyeket, amelyekről szó esik benne.
A legutóbbi kiadáshoz képest jelentős változtatás, hogy budapesti bolyongásaink során ezúttal elmarad mellőlünk Török András két kísérője, megkettőzött alteregója, Simplicissimus és Complicatus, akikkel a szerző korábban szemlézte Budapest helyeit. Hasonlóképpen hiányoznak az irodalmi ihletésű saját szövegek, szerepelnek viszont benne Budapest-tematikájú szemelvények Kosztolányitól kezdve Závada Péteren és Dragomán Györgyön keresztül N. Kósa Juditig és másokig. A korszellemnek megfelelően nagy hangsúlyt kap a gyalogos városnézés mellett a kerékpározás is. A kötet interaktivitását QR-kódok teszik lehetővé, de mindenképpen meg kell említenünk az átdolgozott háromdimenziós térképeket, alaprajzokat, valamint az új rajzokat is (Gráf Dórától), amelyek remekül harmonizálnak a régiekkel (Felvidéki Andráséival). Na és természetesen a számtalan fotót, amelyek közül sokat a szerző készített, más részük a Fortepan gyűjteményéből való. Megújult, a kor elvárásaihoz és követelményeihez igazodott a dizájn.
A Budapest könyv összeségében úgy lett gyakorlatiasabb, hogy nem veszített a személyességéből: továbbra is Török András éles szemeivel láttatja a várost, ugyanakkor számos praktikus tanáccsal és információval segíti azokat, akik akár őslakosként (ősszülöttként), akár betelepülőként, akár idelátogatóként minél gazdagabb és minél változatosabb arculatát akarják Budapestnek megismerni.
A Térey János emlékének dedikált új kiadás célját tekintve három fő dologban különbözik az előzőktől: 1. meg akarja mutatni, milyen; 2. értelmezi, miért ilyen és milyen lehetett volna; 3. megmutatja, hogyan formálódhat a kezeink alatt Budapest. Ennek szellemében állította föl a szerző a kötet elején a modern lokálpatrióta 12 fő ismérvét. De megtudhatjuk tőle azt is, hogy melyik az a 33 dolog, amiért leginkább érdemes budapestinek lenni, hol van a 12 legmenőbb hely, ahová találkozót beszélhetünk meg másokkal, és melyik a főváros 12 szokatlan pontja, ahonnét nem a szokásos panoráma tárul elénk. Ezenkívül olyan információknak is birtokába kerülhetünk a kötet révén, hogy például miként épül föl a fővárosi közgyűlés, hogyan egyesült (nem kis részben a „három Károly” közreműködésével) a három szomszédvár, Pest, Buda és Óbuda, illetve miként jött létre a zászlója és a címere – vagy milyen kérdésekkel lehet zavarba hozni egy őshonos pestit.
Az olyan, praktikus dolgokban is segít a Budapest könyv, hogy melyik a legértelmiségibb könyvesbolt a városban, hogyan működik a közösségikerékpár-rendszer, és mit kell tudni a fővárosi taxikról. De a járdán heverő kutyagumikról és a „zöld villamosként” becézett utcai vécékről – így például a leghíresebb nyilvános illemhelyről – is szó esik benne. A várost bemutató sétákon túl tippeket kapunk evésre-ívásra, vásárlásra, kirándulásokra, a fürdők és a Duna nyújtotta vízi örömök megismerésére, sőt ajándék- és programötletekre is. Mint ahogy a szeretve kritikus hang jegyében a hiányosságokról és az elszalasztott lehetőségekről is olvashatunk, sőt, időről időre fejtörőkkel és kvízkérdésekkel is felmérhetjük tudásunkat. A gazdag, szép kivitelű kötetet alapos bibliográfia és könyvajánló zárja.
Mint az Török András kötetéből is kiderül, egy város egyik legpraktikusabb, egyben legkellemesebb megismerési módja a séta, mikor is módunk van nem csupán alaposan szemrevételezni egy-egy területet vagy épületet, hanem életnagyságban, közvetlen rálátással ismerhetjük és tapasztalhatjuk meg, élhetjük át, egyben válhatunk részeseivé a miliőjének. A mindennapok gyors tempója és felületességre hajlamos száguldozása mellett amúgy is jólesik időnként lassítani, megállni, nézelődni. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben népszerűek lettek a tematikus városnéző séták. Koniorczyk Borbála és Merker Dávid hosszú évek óta szerveznek és vezetnek ilyeneket. Tudásukat és tapasztalataikat először két évvel ezelőtt tették könyv formájában hazavihetővé.
Az akkor megjelent Hosszúlépés Budapesten után pedig most itt van a Hosszúlépés a körúton túl, amely a főváros útikönyvek és turisták által talán kevésbé frekventált, ám legalább annyira érdekes és számos izgalmat rejtő területeire kalauzolja el a Budapestet megismerni és megtapasztalni vágyót.
A színhely nagyon profánul és leegyszerűsítve szólva a külvárosok világa. Ami nem föltétlenül szó szerint értendő, pontosabb, ha inkább jó értelemben vett perifériáról beszélünk. Például a manapság az Uránia Nemzeti Filmszínháznak otthont adó épület a belvárosban található, azt viszont talán kevesen tudják, hogy falai között egykor tudományos színház működött, a szélesebb közönségnek szóló ismeretterjesztő előadásokkal és filmvetítésekkel. Nem esik messze tőle a könyvnyomdászok és betűnyomók segélyegyletének megrendelésére épített Gutenberg-otthon: a ma lakóházként működő szecessziós épületben volt hajdanában az Intim Színházként ismert, fiatal íróknak bemutatkozási lehetőséget nyújtó kulturális intézmény, amelynek színpadján és nézőterén időnként szocialista mozgalmi gyűléseket is rendeztek. Később itt volt az Omnia Filmpalota premiermozi, ahol premiervetítéseket, így külföldi filmek magyarországi ősbemutatóját tartották.
Néhány utcával odébb, az egykori Tisza Kálmán (ma II. János Pál pápa) tér és a Luther utca sarkán, immáron ténylegesen a Nagykörúton kívül valaha a pornográf filmek – akkori szóhasználatban: pikáns moziképek – mozija működött, amelynek egyik, az utcáról nyíló, elsötétített helyiségét konflisokból és automobilokból kiszálló, arcukat elfedni próbáló előkelő hölgyek és urak is látogatták. De ugyanez az épület adott otthont az előző századfordulón a fővárost elárasztó, kapualjakban és kávéházak hátsó szeparéiban, avagy éppenséggel időnként egészen nyíltan árult pornografikus kiadványokat megjelentő kiadóknak is.
A kötet címének megfelelően a Koniorczyk–Merker szerzőpáros a fővárosnak a belső kerületektől távolabb eső részeire is elkalauzolja a sétálni vágyó olvasót. Például Újpestre, ahol nemcsak a hajdani bőrgyárat és környékét belengő jellegzetes szagot szippanthatjuk – képletesen – magunkba, hanem egy UTE-mérkőzés miliőjét is. Ellátogathatunk a Népszigetre, de azt is megtudhatjuk, hogy a Hajógyári-sziget, a mai Sziget Fesztivál helyszíne adott egykor otthont a többek között gróf Teleki Pál vezette cserkésznagytábornak. Kiderül az is, hogyan zajlott – az újpesti Árpád úton – az első magyarországi bankrablás, és bepillanthatunk annak a népszínháznak a nézőterére, amelynek megálmodója és vezetője Papír Sándor volt, akinek Magda nevű lánya Szepes Mária néven lett világszerte ismert író.
A szerzőpáros útmutatásával megnézhetjük, hogyan teremtett egy hamisítatlan, állatsereglettel teli vidéki udvart az egykori Stáció (ma Baross) utcában Jókai Mór és Laborfalvi Róza. Megismerhetjük a szerepei nyomán gyakran femme fatale-ként azonosított, egyébként külvárosból, szegény körülmények közül, a Százados útról indult Kanczier Katalin, művésznevén Karády Katalin valós, sokszor nehéz, sőt időnként tragikus életét. Ha már Százados út, a kötet lapjairól az is kiderül, milyen volt a külföldi tanulmányútjukról hazatelepülő fiatal művészek számára létesült ottani művészotthon. Ellátogatunk Csepelre, nemcsak a Weiss Manfréd Művekbe, hanem az annak létrejötte nyomán kiépült infrastruktúrába is. Nem mellesleg benyomásokat kapunk arról, hogy milyen volt 1944 tragikus karácsonya Budapesten.
Az eddig izgalmas, avagy a szélesebb közönség előtt kevésbé nyitott szakmák kulisszatitkairól írott könyvekkel jelentkező Kordos Szabolcs új művében ezúttal Budapest legendáinak és rejtett kincseinek eredt a nyomába. Az Egy város titkai felfedezőút múltban és jelenben. Olyan helyszínekre, épületekbe vezet bennünket, amelyek közül nem egy mellett nap mint nap elmegyünk, ám az esetek többségében nem tudjuk, hogy milyen esemény kötődik hozzájuk, esetleg ki lakott hajdanában bennük. Bepillantást nyerhetünk például Móricz Zsigmond, Liszt Ferenc, Szendrey Júlia, Karády Katalin, Antal Imre, avagy a csendes, 20. századi hős, Lengyel Árpád, a Titanic túlélőit mentő Carpathia gőzös magyar orvosának otthonába. A szerző segítségével utánajárhatunk, melyik belvárosi palotában élt Kincsem, a csodaló, melyek a főváros legöregebb fái, vagy milyenek voltak az Astoria luxusszálló forradalmi napjai, amikor a szálloda 1918-ban – de később is még párszor – történelmi helyszínné vált. Kondor Szabolcs könyvéből az is kiderül, hogy tartottak-e találkozót a Gellért-hegyen a boszorkányok, és melyik az a budai ház, amelyet sokan egy tánciskola székhelyeként ismernek, mások oda járnak édes-savanyú kínai ételeket fogyasztani, az előző évszázad elején meg szabadkőműves-páholyok összejöveteleinek adott otthont.
Budapest titkokat rejt. Olyanokat, amelyek egykor hétpecsétesnek számítottak, most azonban Kordos Szabolcs könyvéből ezekről is lehull a lepel. Ilyen például a tizenegy emelet mélyen lévő bunker a Várban, az Úri utcában, ahol a második világháború végén a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékait őrizték. De talán azt is kevesen tudják, hogy a főváros szívében működött az egyik leghírhedtebb kivégzőhely. A Kádár-korban pedig valóban államtitoknak minősült, hogy mire használja a titkosszolgálat a Sole Mio Bárt, és hogyan működik a konspiratív luxusprostitúció. Na és azt hányan tudják, hogy miféle titkos társaság végezte rituális szertartásait az Óbuda határában lévő Pogánytoronyban, vagy hogy milyen őslények nyomait pillanathatjuk meg – ha elég alaposan és kitartóan keresgéljük – a Déli pályaudvar falában?
Kordos Szabolcsnak köszönhetően végre betehetjük a lábunkat az Alagútban lévő lakásba is, továbbá abba a villába, ahol Tisza Istvánt megölték, valamint az egykori elmeklinikára, ahol Csáth Géza pszichiáterként dolgozott. Mint ahogy olyan, nem mindennapi dolgokra is rácsodálkozhatunk, hogy a főváros melyik részén tartottak oroszlánokkal és medvékkel állatviadalokat, mi köze van az egyik belvárosi palotának az Adriai-tengerhez, vagy miféle véres gyilkosság helyszíne volt az exkluzív Haris-bazár. Sokan mennek el nap mint nap szintén a belvárosi plébániatemplom mellett, rengetegen látogatják is, ám valószínűleg kevesen tudják, hogy odabent Szent Gellért, Szent László és Szent Erzsébet ereklyéit, sőt Krisztus keresztjének egy darabját őrzik. Azt is megtudhatjuk, hol volt a Fürdő-sziget, és mi okozta a régi Tabán pusztulását. A könyv végén pedig látogatást tehetünk a Fiumei úti temetőben, és fölkereshetjük a legendák és titkok kapcsán az olvasó előtt megelevenedett hajdani személyek sírjait.
A három kötet közös vonása, hogy mikrotörténeteken keresztül ismertetik meg az olvasókkal Budapest múltját, és rajta keresztül a jelenét. Arról tanúskodnak, hogy a felületes ránézésre hétköznapinak tűnő, valójában nagyon is fontos események és történések miként lesznek megkerülhetetlen építőelemei és formálói egy város létének, arculatának és működésének. A történet persze korántsem ér véget az e könyvek lapjain bemutatott számtalan lebilincselő dologgal: bennünk, napjaink emberében él tovább, elvégre mi alakítjuk, a mi felelősségünk Budapest mostani és majdani miliője és képe is.
