„Nehéz megmondani, hogy pontosan mikor lettünk a zenéért élő, világmegváltó tervekkel előálló szupercsapatból egy szenvedély nélküli, bonyolult gépezet, ahol már semmi nem működött.” Mindössze két hónappal halála előtt, ezeket a sorokat intézte egykori menedzseréhez a 28 éves svéd sztár DJ és producer, Tim Bergling, vagy ahogyan a legtöbben ismerték: Avicii. Måns Mosesson, svéd oknyomozó újságíró nemrégiben magyarul is megjelent hivatalos életrajza többet nyújt egy skandináv zenei tehetség felemelő, ám tragikusan rövid élettörténeténél.
A popzene világában régóta létezik egy olyan szűk közösség, amelynek tagjait ugyanaz a szomorú apropó köti össze: a huszonhetes szám. Jimi Hendrix, Jim Morrison, Janis Joplin, Kurt Cobain, Amy Winehouse, – hogy csak a leghíresebbeket említsük – mind 27 évesen vesztették életüket. És bár munkásságuk, pláne magánéletük egymástól eltérő utakat járt be, egy dolog mindannyiukban közös. Képtelenek voltak feldolgozni a sztársággal járó lelki és fizikai megpróbáltatásokat. A mindennél kimerítőbb turnézást, az idővel való folyamatos versenyfutást, a sorozatos interjúkat, a rajongókkal való kapcsolattartást, a kreatív nyomást, a menedzsment elvárásait.
Avicii intenzív karrierje pontosan ugyanezeket az állomásokat járta végig. Mosesson a családdal, barátokkal, zenészkollégákkal készített interjúkon alapuló soraiból egy láncreakciószerű, fenntarthatatlanul gyorsuló életritmus kulisszatitkai tárulnak az olvasó elé.
Alig néhány év alatt jutunk el a szerető és támogató, stockholmi családi hátországból az elektronikus zene legnagyobb és legfontosabb színpadjaiig, Miamitól Bangkokig. Csakhogy a sokszor több tízezres tömegek előtt tornyosuló DJ pult mögött ugyanaz az introvertált, törékeny srác pörgette egy egész generációt meghatározó slágereit (Levels, Wake Me Up, Hey Brother). Gyakran egyazon napon két különböző helyszínen, dacolva a kilométerekkel és az időzónákkal.
Ezzel párhuzamosan, ugyanilyen ütemben sodródunk lépésről lépésre a tinédzserkori hipochondriától, a stressz-kimerültség-alkohol triumvirátus jóvoltából kialakuló, kezdetben kisebb, majd egyre komolyabb megbetegedésekig, amik következményeit Bergling egy idő után már csak opioid tartalmú fájdalomcsillapítókkal volt képes elviselni. Ezekről a gyógyszerekről köztudott, hogy hasonló függőséget okoznak, mint bármelyik keménydrog, ennek megfelelően a róluk való leszokás (vagy megvonás) is jelentős fizikai és lelki megpróbáltatásokat ró a fogyasztóra. Ennek ellenére, az Egyesült Államokban a 2010-es években már olyan rendszerességgel írtak fel receptre ilyen és ehhez hasonló szereket, mintha muszáj lett volna.
Ez egyrészt az amerikai gyógyszerlobbi felelőssége, másrészt a 30 év alatti fiatalok körében rohamosan terjedő mentálhigiénés problémák egyik súlyos forrása, amire Mosesson kutatások és statisztikák segítségével többször is rávilágít. A család által az író rendelkezésére bocsátott egykori e-mailek, üzenetváltások digitális feketedobozként tárják elénk, miként vált a kezdetben pattanásai miatt aggódó, idejét javarészt videójátékokkal töltő Tim Berglingből a világ legdörzsöltebb lemezmoguljait és promótereit ujjai köré csavaró Avicii.
Egy baseball sapkás, kockás inges srác, aki olyan irányokba mozdította az elektronikus tánczenét, mint korábban senki, és akinél (legtöbb pályatársával ellentétben) mindig a dallam volt az első, sosem a ritmus.
A fent említett „huszonhetesek” közül azonban mégiscsak kilóg a svéd szupersztár sorsa. Avicii ugyanis – ha nem is kizárólag önszántából – még időben ráeszmélt, hogy az évi több mint 300 fellépés, a sorozatos éjszakázás, az egysíkú és rendszertelen étrend, no meg persze a szorongást és fájdalmat markolóként elföldelő gyógyszerek előbb-utóbb olyan zsákutcába juttatják, amiből már nem lesz kiút. A turnézástól való visszavonulást követő elvonókúra alatt szép lassan megtalált lelki béke és spiritualitás, egy alapjaiban eltérő, egészségesebb és boldogabb jövő reményét csillantotta meg Bergling és környezete előtt is.
Ám ez az illúzió napok alatt, kártyavárként omlott össze, azon a bizonyos ománi nyaralás alatt. Öngyilkosságának híre sokkolta a könnyűzenei világot, köztük több millió rajongójával. Mosesson méltóságteljes életrajza nem csak az utóbbi idők egyik fontos, hiánypótló zenei olvasmánya, hanem egy tökéletesen hétköznapi fiatal világsztárrá válásának elgondolkodtató, hiteles története.
Kiemelt kép forrása: Avicii, Facebook
