Mint korábban megírtuk, az 1937-ben megjelent Utas és holdvilág Szerb Antal egyik legsikeresebb műve, mely máig népszerű mind Magyarországon, mind külföldön. Most azt szedjük össze, hogy milyen fogadtatásban részesült megjelenésekor, illetve majd két évtizede, nagy nyugat-európai diadalútja során.
„Szerb Antal az a furcsa elite-író, akinek vágyálma, hogy mesterember legyen. Valósággal szényenli erényeit, nagy tudását, amelyről szűkebb rétegnek szánt nagy tanulmányai tanúskodnak, egyszerre túlzottan játékossá, erőltetetten könnyeddé szelídíti, ha a nagyközönség felé fordul; bár fölényével gyűrhetné le, elfogódva tiszteli az ismeretlen olvasót.”
Ez a részlet Halász Gábor Nyugatban megjelent, az Utas és holdvilágról írt kritikájából való. Kortársai, derül ki Szerb Antal egyik legjelentősebb kutatója, Havasréti József egyik írásából, vegyes fogadtatásban részesítették a regényt. Szinte mindenki elismerte Szerb műveltségét, elbeszélői tehetségét, hangulatteremtő erejét, az olaszországi „genius loci” felidézésnek ihletettségét, ám akadtak fanyalgó hangok is. Ezek, írja Havasréti, többek közt az olykor hatásvadász regénydramaturgiai megoldásoknak szóltak, mások a könyv dekadens hangvételét kifogásolták. Thurzó Gábor „Cocteau-kópiának” nevezi az Utas és holdvilágot (utalva a korban rendkívül népszerű Jean Cocteau Rettenetes gyerekek című regényével mutatott hasonlóságokra), és van, aki hatásvadásznak tartja, mert a közönség kedvéért túlságosan is a lektűr irányába mozdul.
Akárhogy is, az Utas és holdvilág népszerű mű.
Az volt már megjelenésekor, és az azóta is. Külföldön a 2000-es évek elején „ment nagyot”: ekkoriban számos második világháború előtti magyar szerző művei jelentek meg, és váltak sikeressé Nyugat-Európában. Németek, angolok, franciák, hollandok forgatták Kosztolányi, Márai, Pap Károly, Zsolt Béla és mások műveit.
„Nem is emlékszem, mikor csináltam olyat utoljára, hogy befejezek egy könyvet, aztán rögtön visszalapozok az első oldalra, és kezdem elölről. Az Utas és holdvilág esetében ez történt – aztán meg az, hogy lelkesen kezdtem ajánlgatni a barátaimnak, alkalmi ismerőseimnek és vadidegeneknek, meg persze, a legintenzívebben, a feleségemnek, most pedig, kedves olvasó, önnek…” – írta a Guardienben megjelent kritikájában Nicholas Lezard 2001-ben. Az angolul Journey by Moonlight címen kihozott regény nagy siker lett Nagy-Britanniában – ahogy valamivel később, más fordításban, Amerikában is.
Németországban és Ausztriában Christina Viragh új fordításában 2004-ben jelent meg (Reise im Mondlicht címen), és heteken át vezette az eladási listákat. A legnagyobb lapok kritikai rovatai egész oldalakat szenteltek a műnek – a Süddeutsche Zeitung recenzense például azt írta az elolvasása után, hogy
„borzasztó mulasztás lenne nem ismerni ezt a szerzőt”,
akinek most újra felfedezett regénye „okos, szép és szórakoztató”. A kritikus kiemeli Szerb fölényes tudását és műveltségét, amely azonban, teszi hozzá, szerencsére kellő mennyiségű iróniával párosul.
Lelkesült kritikák születettek máshol, például a holland sajtóban is. A Trouw című napilapban felvázolják a kort és a közeget, amelyben Szerb Antal íróvá érett, állítva, a rég megszűnt irodalmi lap, a Nyugat öröksége olyan gazdag, hogy még ma is élő és érvényes tud lenni.
Az angol, a német és a holland mellett az Utas és holdvilág olvasható egyebek mellett franciául, lengyelül, olaszul, spanyolul, szerbül, de még hindiül is.
A regény sok, más területen alkotó művészt is megihletett.
Galambos Péter színpadi művet írt belőle, Vajdai Vilmos rádiójátékot készített a mű alapján, ebből 2017-ben a Trafóban színdarabot mutattak be. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Forgách András adaptációban 2009-ben állították színpadra. Kijött hangoskönyvként is: a történet különösen élvezetes Kulka János előadásában. Tavalyi hír, hogy Szász János gyártás-előkészítési támogatást kapott az Utas és holdvilág filmre vitelére.