2022. szeptember 8-án, 96 éves korában hunyt el II. Erzsébet, az Egyesült Királyság uralkodója. Egyik elődjének sem adatott meg ilyen hosszú élet és ennyi idő a trónon: mindössze 25 évesen lépett apja, VI. György helyébe, és hetven éven át tartó uralkodása alatt jelentős érdeme volt abban, hogy a monarchia mint államforma népszerű maradt az Egyesült Királyságban. II. Erzsébet királynőről szóló életrajzi könyvekből válogattunk.
Amióta 1952-ben, alig huszonöt esztendősen elfoglalta a trónt, II. Erzsébet királynő példátlan közfigyelem tárgya. A neves életrajzíró, Sally Bedell Smith számtalan interjúra és korábban sosem idézett dokumentumra támaszkodva ismerteti meg az olvasókat annak a királynőnek nyilvános és magánéletével, aki páratlan tekintéllyel, tapintattal és eleganciával vezette át hazáját az elmúlt évtizedek minden háborúján és zűrzavarán.
Sally Bedell Smith: Erzsébet, a királynő – Egy modern uralkodó élete
Milliárdok követték nyomon, hogy II. Erzsébet hogyan válik gyönyörű naivából dolgozó anyává, majd bölcs nagymamává. A könyvből olyan érdekességek derülnek ki az elhunyt királynőről, hogy mindössze húsz éves volt – még öt év választotta el a tróntól –, amikor első magántitkára, Sir Alan Lascelles így áradozott róla: „Az emberek még évekig nem döbbennek rá, mennyire intelligens… de végül ez is általánosan elfogadott tény lesz.”
Lenyűgöző belegondolni is, hogy a tizenkilencedik századtól a huszonegyedik század első évtizedéig a monarchiát két markáns női uralkodó: Viktória királynő és II. Erzsébet királynő határozta meg.
II. Erzsébetről tudjuk, hogy életének nagy része ceremoniális külsőségek közepette, kőbe vésett éves rutinként zajlott, amelynek egyes elemei még Viktória királynő korából öröklődtek rá. A szerző azonban oly módon mutatja be a királynőt és a családját, hogy közben megismerkedhetünk emberi oldalukkal is. Megtudhattuk például az óvatosságáról ismert II. Erzsébetről, hogy nem volt hajlandó sisakot viselni lovaglás közben, és az autóban sem használta a biztonsági övet, miközben a vidéki utakon úgy vezetett, „mint a veszett ördög”.
Az életrajzi vallomások közepette olvashatunk arról, hogy férje, Fülöp herceg bevallja: a királynő támogatása határozta meg az egész életét, de mindeközben megtudhatjuk azt is, hogy Fülöp a célzatos és olykor elhamarkodott megjegyzéseivel sokszor szórakoztatta a királynőt.
„Fülöp herceg az egyetlen a világon, aki egyszerűen másik emberi lényként kezeli a királynőt. S persze az is előfordulhat, hogy a királynő azt mondja Fülöp hercegnek: ’fogja be!’ Királynőként ilyesmit nem könnyen mondhat másoknak.”
A könyvben szó esik a királyi cím és felelősség árnyoldaláról is,
mikor Sally Bedell Smith arról ír, hogy II. Erzsébet senkiről sem vehetett példát, amikor egyensúlyba kellett hoznia az uralkodó, a feleség és az anya szerepkörét, ezért túlságosan is gyakran előfordult, hogy munkakörének kötelmei kötelességtudattal párosulva elvonták az anyaságtól. Ennek szerencsétlen következményeként gyermekei nem kevés szívfájdalmat okoztak neki.
Az Erzsébet, a királynő figyelemre méltó és rokonszenves portré, emellett lenyűgöző beszámoló arról a kivételes modernkori vállalkozásról, amivé az uralkodás vált. Sally Bedell Smith átcsempész minket a palota kapuin, hogy nyomon követhessük a királynő mindennapos rutinjait, és persze személyes kapcsolatát Fülöp herceggel, élete szerelmével, gyermekeivel s olykor zűrös házastársaikkal, valamint unokáival és barátaival.
Matthew Dennison: A királynő – Őfelsége, II. Erzsébet brit uralkodó életrajza
Matthew Dennison életrajza aprólékos és részletes beszámoló II. Erzsébet királynőről – a szerző végigköveti a monarchia uralkodójának életét egy olyan korban, amelyet korábban példátlan léptékű társadalmi változások jellemeztek. A szerző próbál elfogulatlan álláspontra helyezkedni: könyvében éppúgy beszámol a kivételes királyi sors örömeiről és diadalairól, mint a csalódásokról és a ballépésekről.
Dennison már a regény elején leszögezi: II. Erzsébet története egyáltalán nem olyan tündérmese, mint azt sokan képzelik.
A királyi ház Erzsébet idején érvénybe lépő retorikája már azt a megváltozott nézetet képviseli, hogy az uralkodócsalád tagjai valójában átlagemberek, történetesen rendkívüli pozíciókban. Erre hoz egy nagyon megkapó példát is: II. Erzsébet 1982-ben azt találta mondani néhány sheffieldi háziasszonynak, hogy olykor bizony neki is nehezére esik felsúrolni a padlót.
A szerző részletes foglalkozik azzal a jelenséggel is, hogy II. Erzsébet uralkodásának ideje alatt milyen alapvető változásokon esett át a királyság intézménye. A királynő megfontolt reformer volt, aki tisztelettel viseltetik kivételes öröksége iránt. Sem a neveltetésében, sem az apja tanításaiban nem volt semmi, ami kétségbe vonhatta volna veleszületett konzervativizmusát. Ennek egyik következménye az volt, hogy már uralkodásának kezdetétől régimódinak bélyegezték. Idővel azonban ez az ítélet pozitív irányban mozdult el: Erzsébetet
éppen az időtlen (vagy éppen régimódi) értékekhez való hűséges ragaszkodása tette a brit nemzet egyik biztosítékává, amolyan szilárd ponttá a változások nagy zűrzavarában.
Kétségtelen, hogy II. Erzsébet Nagy-Britanniában és az egész világon emberek milliói számára testesíti meg a monarchia eszméjét. Ennek az uralkodói tartásnak egy szép példája elevenedik meg egy hivatalos eseményen, ami 1989 decemberében a Royal Albert Hallban rendezett gyerekkoncertet követően történt. Az egyik jelen lévő gyermek kérdésére Erzsébet a következőkkel jellemezte a koronát:
„Elég nehéz; nem szívesen járkálna benne sokáig az ember.” Aztán némi szünetet tartott, majd hozzátette: „Azt hiszem, nehéznek is kell lennie.”
Vincent Meylan: II. Erzsébet, Anglia királynője – 2005
Ki ez a határozott kiállású királynő? Hogyan él? Kit szeret? Milyen a valóságos politikai befolyása és mennyire határozta meg korát? Valóban ő a világ leggazdagabb asszonya?
Mindezekre a kérdésekre válaszol, és persze további izgalmas titkokról is fellebbenti a fátylat Vincent Meylan ebben a részletes életrajzi írásában, amelynek soraiban élettel és emberséggel tölti meg az uralkodónő mindennapjait, aki 70 éven át tartó uralkodása során számtalan különböző politikai beállítottságú miniszterelnökkel dolgozott, és mindvégig megrögzötten hű maradt ősei örökségéhez:
az évezredes intézmény tiszteletben tartott szimbólumaként kifogástalan jelenlétével hozzájárult évtizedek brit sikereihez.
A Libri Könyvesbolt antikváriumában található könyv tanulságos olvasmány II. Erzsébet mindennapi életéről és küzdelmeiről, akit a sajtóban megjelenő fotók gyakran csak külsőségeiben és az elvárásoknak megfelelően képesek bemutatni.
“Különösen ködös napokon gyakran lehet látni, ahogy nagy léptekkel járja a parkot fényes, tetőtől talpig érő esőkabátban, lábán gumicsizma, és egy egész kutyafalka lohol a nyomában. Ha egy kicsit jobban meg szeretnénk érteni, milyen lehet Anglia királynője, akkor egy magányos nő képét látjuk, aki keveset törődik a külső megjelenésével, de boldog, hogy a szabadban lehet kedvenc állatai kíséretében. Ez áll bizonyára legközelebb az igazsághoz.”
Mindazoknak ajánljuk ezt a könyvet, aki szeretne közelebbről is belelátni a királyi család életébe, és felfedezni, hogy mi is van valójában a csillogás mögött.
Andrew Morton: Erzsébet és Margit – A Windsor nővérek
A korona című sorozat rajongói minden bizonnyal örömmel fogadják ezt a remek életrajzot a New York Times bestsellerszerzőjétől, amely az örökös reflektorfényben élő II. Erzsébet királynő és húga, Margit történetét dolgozza fel.
A szerző, Andrew Morton a világ egyik leghíresebb életrajzírója – most Erzsébetről és Margitról gyűjtött össze minden fontos információt, hogy bemutassa két teljesen ellentétes személyiségű testvér kapcsolatát, mely konfliktusokkal teli volt, miközben mindvégig szerették és támogatták egymást. A könyv olvasmányos és fordulatos – a szerző tartózkodott a száraz, lexikális tényfelsorolástól, sokkal inkább regényszerű könyvre számíthat az olvasó, tele izgalmas, főleg Margitról szóló momentummal.
„A vacsora napján a hercegnő szeretett volna jó benyomást tenni, ezért rá nem jellemző módon rengeteg időt töltött a ruhásszekrénye és sminktükre előtt. Amikor végre újra találkozhattak, egyértelműen kiderült, hogy egymás iránti érzelmeik mit sem változtak az idők során. Erzsébet körbevezette Fülöpöt a lakosztályában, és megmutatta neki a fiatalember szakállas, kissé idejét múlt fotóját is, amely díszhelyre, a kandallópárkányra került.
Volt valami gyermekien egyszerű az udvarlásban. Vacsora után a palota folyosóin fogócskáztak, és egy „Gyilkosság a sötétben” nevű társasjátékot is szívesen játszottak, amihez a villany leoltása után sötét sarkokban kellett elbújni. Ami Fülöpöt illeti, ő szívesen játszott ilyen, fiatalokra jellemző dolgokat. Egy alkalommal tréfából levette a gyerekszoba feliratát, és kicserélte egy másikra: Margit játszószobája. Margit jelenléte lassította a románc fejlődését, de Crawfie közbeszólt. „Mindig hármasban voltak, amíg közbe nem avatkoztam, és valamilyen ürüggyel el nem hoztam onnan Margitot.”
Az intim, családi pillanatokkal tűzdelt visszaemlékezésben képet kapunk arról, hogyan viselkedtek a nővérek egymással, és hogyan a rangban alattuk állókkal. Nyomon követhetjük a modernkori, 20. századi monarchia és a sajtó kapcsolatát, melyben a média nemcsak állandó megfigyelés alatt tartja, de egyúttal véleményezi és bírálja a királyi család minden lépését.
A nővérek mindig közel álltak egymáshoz, és jó barátok voltak. Azonban amikor a sors furcsa fintorának köszönhetően nagybátyjuk, VIII. Eduárd úgy döntött, hogy lemond a brit trónról, kettejük kapcsolata hirtelen megváltozott.
Andrew Morton legújabb életrajzi munkája betekintést nyújt a két alapvetően eltérő természetű testvér életébe:
egyikük mindent a kötelességnek és a felelősségteljes viselkedésnek rendelt alá, a másik mindennek ellenszegült. A könyv egyedülálló részletességgel mutatja be, milyen hatással voltak a testvérek a monarchiára és a királyi családra, valamint azt is megtudhatjuk, hogyan tudtak alkalmazkodni a huszadik század társadalmi normáinak változásaihoz.
Kiemelt kép forrása: popsugar.com