Vannak azok a rock and roll-önéletrajzok, amik az életmű lezárásaként, évtizedeken átívelő, teljes értékű betekintést nyújtanak az adott előadó életébe. Aztán vannak azok, amik idejekorán, az első nagyobb áttörés farvizén kerülnek a boltok polcaira. Dave Grohl visszaemlékezése nemcsak azért különleges, mert egyik fenti kategóriába sem tartozik, hanem azért is, mert a kötet megjelenése óta eltelt év a legváratlanabb módon írta át a modern rockzene egyik legnagyobb sztárjának életét.

A Nirvana egykori dobosát, majd a későbbi Foo Fighters atyaúristenét csak azért nem fogom rögtön az elején élő legendának titulálni, mert még mindig csak 53 éves, és úgy érzem, ő maga tenne helyre, mondván, hogy ne tessék még őt egy lapon említeni Paul McCartney-val, Brian Johnsonnal (AC/DC) vagy John Paul Jones-szal (ex-Led Zeppelin). A helyzet az, hogy Dave Grohl valószínűleg minden idők egyik legkedvesebb, legtisztelettudóbb és legalázatosabb rocksztárja, aki saját bevallása szerint, a mai napig egy kiskamasz szemén keresztül, gyermeki rajongással tekint mindarra, amivel a kenyerét keresi.

A képen Dave Grohl A történetmondó című könyve.

A magam részéről sokáig gyanakodva, hunyorított szemmel figyeltem Dave Grohlt, mint jelenséget. Mert olyan egyszerűen nincs – gondoltam én –, hogy valaki nemcsak generációja egyik legjobb dobosa, nemcsak ismeri őket, de jó barátságot is ápol a zeneipar minden szereplőjével, miközben még jó humora is van és olyan szeretettel beszél zenei ikonjairól, mintha a legkedvesebb családtagjai volnának, akik ráadásul úgy ugranak át hozzá vacsorára, mintha ez legalábbis a világ legtermészetesebb dolga volna.

Ja, és napjaink egyik legnagyobb rockzenekarának vezetője, nős, három kamaszlány édesapja. Szóval, aki szaftos és megbotránkoztató rock and roll-sztorik reményében csapja fel a kötetet, az sajnos csalódni fog.

Nem azt állítom, hogy hősünk nem avatja be az olvasót jó néhány első osztályú ökörség részleteibe, csak azt, hogy a fókusz érezhetően nem ezeken van. A koraötvenes Dave Grohl ugyanis önelemző, végtelenül őszinte, inspiráló történeteket tár elénk. Sztorikat elhatározásról, zenei megszállottságról és makacs kitartásról. Sorozatos újrakezdésekről, a hirtelen jött siker feldolgozhatatlanságáról és tragikusan korán meghalt barátokról, zenésztársakról. Azt viszont már a szerző maga sem gondolhatta, hogy fél évvel a kötet megjelenését követően, egy váratlan tragédia ad majd szomorú többletjelentést történetei egyik legfontosabb mellékszereplőjének.

Dave Grohl 1995-ben a Foo Fighters frontembereként / Fotó: Frans Schellekens, Redferns

Taylor Hawkinst, a Foo Fighters dobosát, 2022. március 25.-én, alig pár órával tervezett koncertjük előtt, holtan találták bogotai hotelszobájában. A kolumbiai hatóságok nem sokkal később megerősítették, hogy mintegy tízféle szert találtak a mindössze 50 évesen elhunyt zenész szervezetében. Hawkins nem csupán a zenekar oszlopos, meghatározó tagja, de Grohl legjobb barátja volt, akit testvéreként szeretett (elég csak ezt a felvételt megnézni ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire).

Ezek után nem túlzás azt feltételezni, hogy ha ez a könyv ma jelenik meg, ez a körülmény minden bizonnyal komoly nyomot hagyott volna a szövegen, már ha egyáltalán elkészül.

Erre utal az is, hogy Grohl – a két emlékkoncertet leszámítva – azóta sem beszélt nyilvánosan a történtekről, ahogyan a Foo Fighters jövője sem tisztázott. Egy azonban biztos: a shownak folytatódnia kell. Ahogy Kurt Cobain halála után is folytatódott. Ahogy a rock and rollnak ugyanannyira része a halál, mint az élet szüntelen igenlése. Ezt Dave Grohl talán mindenkinél jobban tudja. És ha a történtek feldolgozását követően újra színpadra áll, és újabb 20 éven keresztül szántja fel esténként a világ legnagyobb stadionjait, talán már nem veszi majd zokon, ha élő legendának nevezzük.

A Nirvana tagjai Frankfurtban 1991-ben / Fotó: Paul Bergen, Redferns, Getty
A Nirvana Nevermind című lemezének promóciós fotója / Fotó: Kirk Weddle
A Foo Fighters tagjai a 2000-es évek elején/ Fotó: Nigel Crane, Rederns
A Foo Fighters napjainkban / Forrás: Spotify

Kiemelt kép: Dave Grohl a Nirvana dobosaként 1989-ben, Wikipédia