Három könyv a természetről és a környezetvédelemről kicsiknek és nagyobbaknak.
Az utóbbi években a könyvkiadók egyre szembetűnőbb küldetése, hogy ösztönözzék az olvasókat a környezet megismerésére, és felhívják a figyelmet a természet megóvásának fontosságára. Ennek a gondolatnak a jegyében született ez a három újdonság is.
A kisebbeknek szól a Vigyél haza! – Vizek a nagyvilágban című kiadvány. Az ismeretterjesztő mesekönyv kerettörténete hasonlít a sorozat másik tagjáéhoz, az erdőkről szóló kötetéhez: Anni a tengerparton játszik, köveket és kagylókat keresgél, amikor szállítókonténer landol a parton, benne különböző vízi állatokkal. A kislány ezután felkeresi a világ különféle vizeit, és egyenként hazaviszi kis barátait, mindenkit oda, ahonnan való – a békát a tóba, a pingvint a Jeges-tengerbe, és így tovább. A vidám és kedves rajzokkal illusztrált, rövid szövegblokkokkal ellátott könyv végigvezeti az olvasót a bolygó összes víztípusán. Bemutatja az óceánokat, a tengereket, a folyókat, a mocsaras síkságokat, a tavakat.
Közben pedig észrevétlenül tanít. Arról, hogy a föld több mint hetven százalékát óceán borítja, hogy milyen állatok és növények élnek az óceánok napfény-, homály- és éjfélzónájában, és hogy mi fán terem a korallzátony, ami, mármint a korall, nem növény, hanem állat. (Könyvismertetőben őszintének kell lenni: e sorok már korántsem gyerek szerzője maga is rácsodálkozott erre az információra.)
De meg lehet ismerni a kiadványból a rettegett pirája vega rokonát, a tambakit is (ő az Amazonasban él, és erős fogait nem csontok, hanem magvak és diók ropogtatására használja), vagy éppen a tavakban tanyázó óriáscsibort, ezt a ragadozó bogarat, ami ebihalakat, de akár apró halakat is elfogyaszt.
Rejtvényes világunk
Szintén hemzseg az információtól a Rejtvényes világunk című foglalkoztatókönyv. Ez nem kevesebbet ígér hatévesnél idősebb forgatóinak, mint hogy valódi ökohőst farag belőlük: a rejtvények megoldása révén megismerhetjük a Földet fenyegető veszélyeket, de megtudhatjuk azt is, mit kell tennünk ezek elhárításáért. A kiadvány elején rövid szómagyarázat könnyíti meg a kis olvasóknak a tájékozódást: érthető, szabatos definíciókban világítják meg a később többször is előforduló klímaváltozás, globális felmelegedés, vagy épp az üvegházhatás jelentését.
A Rejtvényes világunk egyik erénye, hogy a benne található feladatok és játékok sokfélék, az illusztrációk is mindvégig változatosak és izgalmasak maradnak. A Yellowstone Nemzeti Parkban például lábnyomokat kell összekötnünk a hozzájuk tartozó állatokkal, de ötletes az Újrahasznosítási bingó nevű játék is, ahol egy kupis konyhában kell újrahasznosítható vagy komposztálható hulladék után kutatni.
Az egyik infoboxból az is kiderül, hogy egyetlen tonna újrahasznosított papírral 1400 liter olajat és 31000 liter vizet takarítunk meg; ez annyi energiát jelent, amennyi majdnem egy éven keresztül működtet egy egész háztartást.
A Rejtvényes világunk jól kitalált és megszerkesztett kötet, amely játékosan ébreszti fel a gyerekek kíváncsiságát a természet iránt, elültetve bennük a környezetvédelemmel kapcsolatos elkötelezettség alapjait is.
Nem rossz állatok
Valamivel nagyobbaknak szól a (Nem) rossz állatok című könyv, amelyben olyan élőlényekről olvashatunk, amiknek nem a legjobb ugyan az imidzse, ám sokkal hasznosabbak és szerethetőbbek, mint általában hinnénk.
A kötetet rajzoló és rövid, de annál szellemesebb szövegekkel ellátó Sophie Corrigannek nincs nehéz dolga, amikor a tevét, a gyilkos bálnát, a fekete macskát vagy a kígyót akarja megkedveltetni olvasóival: ezek azért annyira nem visszataszító lények. Ám a szerző nem retten vissza a komolyabb kihívásoktól sem. Igaz, hogy a kullancs népszerűsítésére nem vállalkozik (pedig arra igazán kíváncsi lettem volna, szegény kullancs létét mivel lehet magyarázni), sorra veszi viszont, miért szerethetjük a galambot, a házi egeret, a varangyot, a százlábút.
Vagy éppen a darazsat: az emberek életét sokszor megkeserítő rovarról kiderül, hogy tulajdonképpen a méhecske „unokatestvére”, ugyanúgy részt vesz a virágok beporzásában, ráadásul, lévén ragadozó, nagyon sok kártevőt is elpusztít.
No, és a meztelen csiga? Corrigan még róla is tud szólni pár jó szót. Rendben, nyálkás és nem túl gusztusos, de nagyon hasznos munkát végez az elpusztult élőlények eltakarításával, ráadásul sok más állat – például a sün – is szereti megenni. És van szuperképessége is: képes normál testhossza hússzorosára is megnyúlni, így bárhová befurakszik, ahova akar.
A (Nem) rossz állatok nagyon vicces könyv, amely csöppet sem szószátyár, ám annál szórakoztatóbb módon tanít nagyon sokat az állatvilágról.