Vettem egy nagy levegőt és 2020 egyik első könyveként a kezembe vettem Patrick J. Deneen: A liberalizmus kudarca című művét, értekezését. Deneen az amerikai Notre Dame Egyetem oktatója, a politikatudományok professzora, aki nem mellesleg a könyve magyarországi bemutatójának alkalmából személyesen is tiszteletét tette hazánkban, és találkozott Orbán Viktorral is.
Szükség van a nagy lélegzetvételre olvasás előtt, olykor egy jegyzetfüzet sem árt, ahová ki lehet jegyzetelni a laikusok számára sokszor tömény mondanivalót, a politológiai fejtegetéseket, gondolatmeneteket. Már önmagában a cím is erős felütés, határozott megfogalmazás, és ez a határozottság az egész könyvre jellemző. A szerző a liberalizmust egy eredeti formájában hasznos, sok szép alapelvet lefektető és társadalmi fejlődést nyújtó ideológiának tartja, ami azonban mára elérte evolúciós zsákutcáját. Mai világunk gazdasági, környezetvédelmi, szociális és politikai válságai nem a liberalizmus vereségéből vagy háttérbe szorulásából erednek, hanem éppen ellenkezőleg: a liberalizmus kontrollálhatatlan elburjánzásának köszönhetők.
Sokszor nehezen megfoghatók és érthetők az átlagos olvasó számára (nyugalom, számomra is, én is ezt a tábort erősítem) a politikatudományba hajló ideológiai elemzések, de a szabadság fogalmát mindannyian értjük, meg tudjuk fogalmazni, szeretjük, és mindannyiunkat érint is. Deneen véleménye szerint a liberalizmus ma már nem egyenlő a szabadsággal, sőt, amíg a középkor és a különféle diktatúrák kontextusában a liberalizmus jelenti a szabadság és az emberi méltóság garanciáját vagy reményét, addig „békeidőben” a liberalizmus vívmányai és túlterjeszkedése jelent korlátot az emberek számára. Természetesen nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a világunkat mennyire megváltoztatta az internet és a közösségi oldalak mindennapi használata, és hogy ez miként befolyásolja társas kapcsolatainkat. Azokat a kapcsolatokat, amik az író szerint kulcsfontosságúak lennének egy új társadalmi alap megteremtéséhez, ahhoz, hogy a liberalizmus jelenlegi formája ledönthető, megváltoztatható legyen.
Olvasás közben azt gondolhatjuk, hogy Deneen talán egy erőskezű vezető által kormányzott illiberális demokráciában találná meg a megoldást, de kiderül, hogy ezt sem tartja jó választásnak (valójában sokszor megoldás és válaszok nélkül maradunk). Sokkal inkább úgy képzeli el, hogy egy kicsit visszatérünk az alapokhoz, és az egyénből kiindulva, a szűk társadalmi kapcsolatokból eredően változtatjuk meg a liberalizmust. Fontos gondolatok ezek a jelenlegi magyar politikai helyzetben is, ellenzéki és kormánypárti érzelmű emberek számára egyaránt, hiszen új irányokat mutathat, és új alapokra helyezheti a politikai kommunikációt, ha az érintettek olvasnak a sorok között.
Ez a társadalom- és politikatudományi alkotás kétségkívül sok elmélyült vita kiindulópontja lehet, elolvasása után mindenkiben új gondolatok születnek. Az a jelen és jövő, amit a könyv felvázol, meglehetősen borús. Miután letettük, joggal tehetjük fel a kérdést: tényleg idáig fajult ez a nagyszerű ideológiai vívmány? Tényleg ekkora a baj? Vegyünk egy nagy levegőt, olvassuk el a könyvet, és gondolkozzunk el mi is, hogy mit lehetne másképpen tenni, mit tehetünk egyénileg társadalmunk jobbá tételéért. Nem ördögtől való dolog a liberalizmus, sok hasznos és jó dolgot köszönhetünk neki, ne vessük el teljesen, de reformra van szüksége, az biztos. A magam részéről én is szívesen beszélgetek a témáról a hétköznapi emberek szintjén, mint amilyen magam is vagyok.