Czingel Szilvia néprajzkutató-kultúrantropológus-író legújabb könyvében egy különleges időutazásra hív bennünket, amely során rengeteg adat, történet, régi reklám és fénykép segít nekünk abban, hogy átlássuk: a 19. század végétől a 20. század közepéig miként fejlődött a hazai divat, hogyan változott a nők alakja, valamint társadalmi szerepeik és a feléjük támasztott elvárások.
Az „utazást” Sissi királyné különlegesen híres, korát is meghaladó modernségével és testkultúramintájával kezdjük. Már a maga korában is tökéletesen megfelelt a mai női testideálnak (172 centiméter, 50 kilogramm), mi több, rendszeresen sportolt, sőt ügyelt a személyes higiéniájára, étkezésére is, ami egyáltalán nem volt jellemző még a 19. század vége felé sem. Azt eddig is tudtuk, hogy Sissi egy különleges kivétel volt, de A női test alakváltozatai korántsem csak a kivételeket hivatott bemutatni, sokkal inkább az átlagos magyar és nemzetközi állapotokat, trendeket, és ebben hatalmas szakadékok akadtak még a második világháború lezárását követően is. A könyv igyekszik úgy haladni időben és térben, hogy először bemutatja a divat vagy egy-egy új vívmány eredetét (fehérneműk, óvszer stb.), melyek természetesen legtöbbször külföldi, elsősorban amerikai, francia vagy angol gyökerűek. Hazánkban a legnagyobb különbség a főváros és a vidék között volt. Felhívja a figyelmet a társadalmi különbségekből fakadó eltérésekre. Egész más szokásokkal rendelkezett a fővárosi középosztály és a nekik dolgozó cselédek rétege, akik a jelentős lemaradásban lévő vidékről mentek fel szolgálni Budapestre, és hazalátogatásaik alkalmával lassan hordták haza a ruhákat és a városi szokásokat a paraszti közegbe.
Olvasás közben rengeteg oldalt bejelöltem magamnak, hiszen számtalan érdekes történettel ismerkedhettem meg, ami
visszarepít abba a világba, ahol még hírből sem ismerték a női egyenjogúság és egyenlőség fogalmát,
pedig még ma is van hova fejlődni e téren. A könyv visszarepít oda, ahol az asszony feladata még kizárólag az volt, hogy ügyeljen a ház tisztaságára, nézzen ki megfelelően és „viselkedjen” a férfiak elvárásai szerint. Érdekes végigkövetni viseletkultúránk változását, például a fűző elhagyásának történetét, megtudhatjuk milyen egészségügyi károsodásokat okozott az egységesen karcsú derék elérése iránti vágy. Ez forradalmi változást hozott a nők életében, kiderült, hogy mennyire más a fűző alatti valóság, mennyire sokfélék is vagyunk alkatilag, és ez szükségszerűen magával hozta a mozgás és a diétázás térhódítását is. Nyomon követhetjük a fehérnemű fejlődéstörténetét, a szoknyák rövidülését, a tisztálkodás mindennapossá válását, a menstruációról és a szexuális életről való közbeszéd alakulását, a korzózás és a szépségversenyek kialakulását, mindezeket a korabeli reklámok plakátjaival, elbeszélésekkel és régi képekkel illusztrálva.
A könyv utolsó része egy nagyon fontos témát és ennek két főszereplőjét mutatja be: Simon Böske és Gál Júlia személyét, akik az 1920-as évek végén és 1930-as évek elején több szempontból is meghatározták a magyar közvéleményt. Egyrészről a Színházi Élet című lap (a korszak divat-, művészeti és szépségmagazinja) által szervezett szépségversenyeken megjelenésükkel (Simon Böske nemcsak Miss Hungária, de Miss Európa is lett, Gál Júlia „csak” magyar szépségkirálynő) kápráztatták el az embereket, másrészről
zsidó származásukkal okoztak megbotránkoztatást sokakban, amivel az egyre erősödő antiszemita támadások céltáblájává váltak.
Czingel Szilvia könyve egy hatalmas munka, sok-sok érdekesebbnél érdekesebb témával és történettel, ami jó szórakozást ígér. Ajánlom nemcsak a nőknek, hanem azoknak is, akiket érdekel, hogyan éltek elődeink a századforduló idején.