Hogy miért olvastam el és ajánlom az olasz labdarúgás valaha volt egyik legjobb és leghíresebb focistájának önéletrajzi könyvét? Több okot is tudok mondani, az egyik, hogy a kisebbik fiam megrögzött AS Roma drukker, ezért akarva-akaratlanul sokat hallottam Totti nevét az elmúlt 20 évben. A másik, hogy 2001 júniusában volt szerencsénk a családdal Rómában tartózkodni, amikor a város bordó-sárga csapata hosszú évek után újra bajnok lett, és egy olyan földöntúli boldogságba és őrületbe keveredtünk, amire a mai napig tisztán emlékszem, és még a focihoz keveset konyító nőt (ez lennék én) is magával ragadta az a különleges atmoszféra.
A klubhűség mintaképe született római, akinek tehetsége már gyerekkorában is megmutatkozott, mindenki vele akart egy csapatban lenni a labdás játékoknál – hogy a győztes oldalon lehessen. A könyvből kiderül, hogy milyen áldozatokat kellett meghoznia a családjának – főleg az édesanyjának –, hogy a kis Francesco mindig a legjobb helyi csapatokban fejlődhessen, és ez ne menjen a tanulmányai kárára. Édesanyja előre megtanulta a leckéket, majd a kocsiban segített tanulni gyermekének, aki éppen edzésről tartott hazafelé. Igaz, nem a kvantumfizika magaslataira kell gondolni, mert Francescóról hamar kiderült, hogy a kiemelkedő futballtehetség, és valószínűleg nem az olasz tudományos életet fogja gazdagítani. A könyv lapjain egy egyszerű, szerény ember portréja rajzolódik ki, aki azonban tisztában van a képességeivel és kiváltságos helyzetével is, és ezért mindent meg is tett – ha pedig mégsem hajtott úgy az edzéseken, vagy rosszul játszott, azt is bevallja nekünk. A könyv elején felteszi magának a költői kérdést: „Mivel érdemeltem ki ennyi ember rajongását és szeretetét?”. A jól tematizált, Totti életének kulcseseményeivel és főszereplőivel kapcsolatos történetek olvasása során közelebb kerülünk a válaszhoz, hiszen egy rendkívül tehetséges ember útjának fontos állomásait ismerjük meg. Elkezdjük megérteni, hogy mennyit jelent ő Rómának, és mennyit jelent neki a szülővárosa, aminek egész életét szentelte – sokszor a magasabb fizetés csábításának is ellenállva.
A könyv nem csak egy élsportoló memoárja. Példákat mutat arra, hogy miként lehet a legnehezebb emberekkel is kijönni a közös siker érdekében. Arra, hogy milyen edzői és játékosi stratégiák kellenek ahhoz, hogy a világbajnok olasz csapat egy hónapnyi összezártság után is csak a rég áhított cím megszerzésével foglalkozzon. Bemutatja a család szerepét egy élsportoló mögött. Elmeséli, hogy a sérülések milyen lelki terhet is rónak a sportolókra, hogy milyen kemény munka és elszántság kell a felépüléshez, és hogy milyen konfliktusok övezik egy csapat életét. Segítségével megértjük azt is, hogy minden meccsnek vannak kulcsmomentumai, amikor egy-egy klasszis döntései billentik a mérleg nyelvét a győztes csapat javára.
A könyv végén a sokáig halogatott visszavonulás évét, és egy életmű érzelemdús végjátékát éljük át, a 2017 tavaszán lejátszott, Genoa elleni meccsen egy 24 éves pályafutást könnyek között, egy könnyek között úszó stadionban zárt le. A búcsúba én is belenéztem, mivel a fiam nálunk nézte a meccset, és nem tudtam nem odafigyelni, ahogy kicsik és nagyok, nők és férfiak búcsúztatják Róma legfrissebb legendáját és jelképét. Totti csak motoron, sisakban, éjszaka figyelheti zavartalanul szeretett városát, hiszen ahol ő megjelenik, ott rövid idő alatt megáll az élet, és a szurkolók túlzott szeretete néha szinte megfojtja őt. A hírnév egész életén át fogja kísérteni minden előnyével és hátrányával együtt. Ez a szégyenlős ember a mai napig annyi érzelmet vált ki az emberekből tehetségével és hűségével, hogy igazán soha nem szabad, és képtelen hétköznapi életet élni saját városában. A meglepően jól megírt, szórakoztató és magával ragadó könyv egy utánozhatatlan pályafutás összefoglalása, de ezen is túlmutat, mivel a nagyság és a népszerűség átkát és árnyoldalait is bemutatja, amiről a bulvárhírek csak hamisan szólnak. Mindenkinek ajánlom, hogy elolvassa, hiszen a szerzőpáros egy magával ragadó utazásra hív minket, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk otthon a futball világában. Mert ez sokkal többről szól!
