Divat-diktátorok – Jakupcsek Gabriella ajánlója a Gucci-házhoz

„Miféle szikra lobbantja fel az ambíció tüzét, azt a tüzet, ami elhamvasztja a józan észt, az erkölcsi normákat, a tiszteletet és az előzékenységet, miközben a korlátlan gazdagság után rohan? Ha valakiben már megvan az ambíció, s olyasvalaki áll mellette, aki csak szítja a tüzet ahelyett, hogy vizet locsolna rá… akkor történik ez!” – Roberto Gucci.

Sara Gay Forden író, újságíró A Gucci-ház című könyve már 2000-ben megjelent, hazánkban azonban csak 2021-ben került a polcokra, nem titkoltan a mozikat meghódító, sztárok sorát felvonultató azonos című film sikereit is kihasználva. Természetesen én is a filmnek köszönhetően kerültem közelebb a könyvhöz, de persze magát a márkát régóta ismerem, csodálom még ha – sajnos – a ruhatáramban nem található egyetlen darab sem belőle, pedig igazán szívesen válogatnék a luxusmárka szemet gyönyörködtető darabjaiból.

Nemcsak maguk a ruhák és kiegészítők, hanem a családi vállalkozásként induló, ma már hatalmas világmárkaként ismert Gucci történelme is lehengerlő. Nem véletlen, hogy regény és film született belőle. Az író elképesztő alapossága, hozzáértése és izgalmas írásmódja is tökéletesen hozza szintet, e két tényező együttállásának köszönhetően pedig ez a könyv a „nagyon ajánlott” kategóriába került nálam. Na de térjünk is rá, hogy pontosan miért:

A vaskos alkotás 1995-ben indít amikor Maurizio Guccit hidegvérrel lelövik milánói irodájának bejáratánál. Az indíték rejtélyes, a kivitelezés profi munkára vall, az egyetlen szemtanú a portás, aki megússza a támadást. A gyilkosság ezután csak a könyv végén kap újra szerepet, ekkor kapunk válaszokat az erős felütés adta kérdéseinkre is. De előbb visszarepülünk az időben a Gucci márka alapításáig.

Guccio Gucci 1921-ben Firenzében bőrdíszműves céget alapít, amit áldozatos, kitartó és a nehézségeken lassan, de biztosan túljutó munkával indít el a siker és a csillogás útján. Guccio a divat és a stílus iránti érdeklődését a londoni szállodák világából hozza, ahol inasként dolgozott, és rácsodálkozott, hogy milyen utazótáskákkal jár London és a világ elitje, amit a toszkán környezetben még mesteribb szintre lehetne emelni.

Az 1940-es években Olaszországon belül kezd el terjeszkedni, megnyitja Rómában második üzletüket, aminek vezetésével Aldo fiát bízza meg, innentől kezd családi vállalkozássá válni a cég. Gyermekei különböző motivációkkal, de mind részeseivé és alakítóivá válnak a Gucci-történelemnek, apjuk halála után pár héttel 1953-ban már New Yorkban nyitnak üzletet és Aldo álmodozó, de ugyanakkor törtető üzleti húzásainak köszönhetően egy világmárka bont szárnyakat.

Ahogy a család és a vállalat egyre terebélyesebb lesz, és Aldo profizmusa, divat- és üzleti érzéke megnyitja a pénzcsapokat, szükségszerűen megérkeznek a családi viszályok is. Ez a Guccik szerint a beházasodók és a kívülállók térnyerésének az eredménye. Maurizio Gucci – Aldo unokaöccse – a 80’-as években kerül a vállalat irányító szerepébe, miután számtalan jogi és üzleti csavar, valamint belháborúk útján a saját rokonait háttérbe szorítja, és egy egyedi, teljesen új utat jelöl ki a Gucci-háznak.

A családi háború elindul, minden rokon beperel mindenkit, miközben a cég lejtmenetbe kerül, így külső befektetők bevonása válik szükségessé, és szép lassan a stílus és a luxus szinonimájaként ismert Gucci megszűnt családi vállalkozásnak lenni.

Maurizio személyiségfejlődése lényegében 500 oldalon keresztül rajzolódik ki előttünk, és ahogy Maurizio, úgy az egész család története is olyan hullámzó, ambivalens, hogy egyszerűen nem lehet letenni a könyvet, annak ellenére sem, hogy bizonyos jogi vagy gazdasági lépések olykor nehezen követhetőek. Maurizio volt az utolsó Gucci-részvényes a cégben, mígnem 95-ben volt felesége, Patrizia – talán féltékenységből, talán nyereségvágyból, talán mert teljesen beleőrült a viszályokba – megölette volt férjét, ezzel a család története tragikus és keserű útra került, míg a márka példátlan siker kapujához ért a zűrzavarban.

Forden olyan precíz módon mutatja be a család és a márka történetét, a karakterek jellemvonásait, az öltözködésüket, a gazdasági és jogi események minden mozzanatát, ami csodálatra és elismerésre méltó.

Miközben olvastam a könyvet. a ruhák, kiegészítők és a divatvilág főszereplői, az utazások leírásai mindig elrepítettek abba a korba, abba a luxusba, abba a milliőbe, ahova oly sokan szeretnének tartozni. Megelevenedtek előttem a klasszikus mokaszinok, a jellegzetes virágos sálak, a Guccira jellemző színek és minták. Ha egy kicsit ábrándozni akartam, csak olvastam tovább, és teljesen magával ragadtak a részletek.

Ettől szerethető ez a könyv, hogy egy olyan világba repít el minket, ami egyrészről sokak álma, másrészről az ármánykodás, az üzleti élet és a gazdagság olyan szintjeit mutatja be tökéletesen, ami – számomra legalábbis – már nem az irigyelt kategória. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a divat, az olasz luxus, az emberi jellem fejlődése és egy 100 évet átölelő családi történet, ami számtalan csavarral mutatja be a személyiségek torzulását.