Bizonyára mindnyájunknak feltűnt, nem lehet nem észrevenni, hogy napjainkra egyes nemi szerepek felcserélődtek, és fokozódik a feszültség a nemek között. De vajon tényleg igaz az a lassan közhelyszerű állítás, hogy elférfiasodtak a nők, és elnőiesedtek férfiak? Ilyenkor jönnek a találgatások, az egymásra mutogatás és a korszakalkotó megállapítások. „A férfiak, akik arra születtek, hogy szeretteiknek élő környezetet teremtsenek, hogy védelmet nyújtsanak és fejlődésüknek táptalajt biztosítsanak, válságba kerültek, mióta évezredes társadalmi szerepeiket nem, vagy csak részben tudják ellátni” – állítja a Férfienergia című könyv. A szerző, Bedő Imre a jelenség hátterét kutatja, egy érintett férfi szemszögéből, az író a Férfiak Klubjának is alapítója.
Kíváncsivá tett a téma, hisz fiús anyaként és nőként egyaránt érintett vagyok. A Férfienergia című könyv számos lehetséges okot említ a társadalmi szerepek megváltozásának okaként, hangsúlyozza, hogy a férfiasság visszaszorulásának, térvesztésének egyik oka például a férfiak túlzott vágya a nők igényeinek, vágyainak kielégítésére. Bedő Imre egyik lehetséges okként felveti az egyik nemet degradáló, a másik nemet felemelő reklámok, cikkek, szlogenek felelősségét, melyek beszűrődve mindennapjainkba árkot ásnak férfiak és nők között, akár évezredes mintákat megkérdőjelezve.
A reklámok sugallta sztereotípiák erősítik például a tunya, sörissza, hímsoviniszta férfi és az emancipált, karrierista nő képét. A könyv a változások kezdetét a XIX. századi ipari forradalomra teszi, amikor az ipari munkahelyek elterjedésével kiemelte a férfiakat a családjaik mellől, így szakítva meg a két nem organikus közösségét. A modern világ a nőket is bevonta a „mókuskerékbe”, így mára valódi kihívássá, egyfajta akrobatamutatvánnyá vált egyben tartani egy családot, megőrizni az idillt és a legfontosabb családi kapcsolatokat. Azért hozzátenném, hogy ma gyakorlatilag lehetetlen egy keresetből eltartani egy családot, többnyire indokolt tehát a kétkeresős modell követése, s mivel semmi nem fekete-fehér, sok esetben a kényszer is szül szerepcserés, de mégis jól működő megoldásokat a családban.
Véleményem szerint a megfejtés a ma problémáira nem csak a múltban keresendőek: fel kell ismernünk az egyén motivációit is a döntések hátterében, általános megoldások a legritkább esetben működnek, bármennyire reménykedünk ezekben. A szerző alapvetése szerint „a férfi létezésének alapköve a példamutatás, mintául szolgálás a jövő nemzedékek számára”.- Ki ne örülne ennek? Bár a példamutatás véleményem szerint kevésbé köthető nemhez, mint inkább emberhez… Sokat dolgozó nőként, feleségként és többgyermekes anyaként úgy érzem, hogy a példamutatás nem bontható nemekre. Mindannyiunknak, legyünk akár nők, akár férfiak, közös felelőssége a pozitív mintaadás a jövő nemzedéke számára. Magam is érzékelem az új idők szelét, és a jelenséggel járó kockázatokat, mégsem tudok jobb tanácsot adni a szerzőnél. Nem marad más hátra, a magunk szintjén kell cselekednünk, a saját életünket kell tudatosan a kezünkbe vennünk. Komoly logisztikával, odafigyeléssel és elköteleződéssel mindez megoldható, aztán ha borul minden, jöhet az újratervezés.
Állítom, hogy az új évezred legnagyobb megoldandó feladata a személyes egyensúly megteremtése lesz. A kényes egyensúly megteremtése az erő és érzelmek, karrier, egzisztencia, család és közösségek között. A téma bizonyára sokakat érdekel, magam is kíváncsi voltam, miként vélekedik a jelenségről egy, a téma iránt elkötelezett férfi. Beszélnünk, gondolkodnunk kell róla, mert ez az egy életünk van.