Fredrik Backman korunk egyik leghíresebb skandináv írója, aminek jelentőségét növeli, hogy mindezt nem az oly népszerű krimi kategóriában alkotva éri el, hanem a rá jellemző könnyed, humoros, hétköznapi nyelvezetű, de mégis jelentős tartalommal is bíró stílusban elmesélt történeteivel (lásd Az ember, akit Ovénak hívnak). Mivel már olvastam tőle korábban, így tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, és felcsillant a szemem, amikor lehetőségem adódott ajánlani az Amit a fiamnak tudnia kell a világról című könyvét. Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy február óta ismét egy kisfiúval gazdagodott a családunk, hiszen megszületett Vince unokám és vissza akartam rázódni kicsit a „fiús közegbe”.
A könyvről nekem egyből Örkény Egyperces novellái jutottak eszembe, hiszen itt is legtöbbször rövid helyzetkomikumokról, „életbölcsességekről”, útravalókról és természetesen szuper humorral megírt mesékről van szó, amiket Backman feltétlen el akar mesélni az akkor kétéves gyermekének a világról. Hogy mik tartoznak a feltétlen tudni kell kategóriába? Például az, hogy mivel jár egy IKEA-s vásárlás, mennyiben változik meg egy férfi élete azzal, hogy megismerkedik a gyermeke anyjával és gyerekük lesz, de mesél a jóról és a gonoszról is, a pankráción keresztül, valamint kitér arra is, hogy miért örülne annak, ha a gyermeke inkább focizna, mintsem mondjuk táncolna, hiszen az apja ezerszer jobban szereti a focit és legalább ahhoz ért is… persze csak a Manchester United számít, a City nem! Arról nem is beszélve, hogy milyen zsonglőrmutatványokkal járhat egy szimpla pelenkázás és mekkora hibákat lehet elkövetni férfiként a pelenkák okozta bőségben egy rossz választással.
Backman láthatóan nem nőtt még fel, egy poénért eladja a lelkét is, az olvasó nagy szerencséjére, mindenről őszintén beszámol és ezzel nagyon jó szórakoztatást nyújt nekünk.
De nem csak nevetni lehet a sztorikon, hanem ugyanilyen komoly mondanivaló is meghúzódik a vicces helyzetek mögött, hiszen a könyv egy folyamatos szerelmi vallomás is a feleségének, akit hihetetlenül nagyra tart, aki nélkül neki ez az élet nem menne, aki mellette állt a legnehezebb időkben is, hátán viszi a családot, és ami az egyik legnagyobb erénye: elviseli és elfogadja Backmant ilyen bolondosnak, hülyének. Ahogy erről ír könnyeket is csal az olvasó szemébe.
A könyvet áthatja a humor mellett a szeretet, a rajongás, amit egy anyuka és egy kisgyermek iránt lehet érezni apaként, én magam is látom a szemem előtt a különleges apa-fia kapcsolat kialakulását a gyermekemnél.
Nem is kérdés, hogy egyből odaadtam Marci fiamnak a könyvet, hogy olvassa el! Ajánlom hát minden kedves olvasónak, aki szeretne egy jót nevetni, ha már van gyereke, akkor sok helyzetben magára ismerhet, ha még nincs akkor ez a könyv felkészítheti a rá váró feladatokra. Szóval mindenki olvasson Backman egyperceseket!
