Jakupcsek Gabriella ajánlója  A professzor és az őrült című könyvhöz

Simon Winchester angol-amerikai író a könyvét angol nyelvterületen 1998-ban adták ki, míg a hivatalos fordítására és megjelentetésére egészen mostanáig kellett várnia a magyar olvasóknak, de Mel Gibson és Sean Penn főszereplésével az amerikai filmgyártás is meglátta a történetben a lehetőséget. Na, de milyen könyv A professzor és az őrült? Huh…


Műfaját tekintve kavarodik benne sok minden: regény, krimi, életrajz, nyelvtörténeti értekezés és a tudomány dicshimnusza… és talán éppen ettől a sokoldalúságtól érdekes ez a könyv.

A központi szálat két különleges, 19. századi ember élettörténete szolgáltatja, akik egymástól függetlenül járnak be hosszú és viszontagságos utat addig a történelmi eseményig, ami összeköti őket, és barátságuk alapjául szolgál: az Oxford English Dictionary elkészítéséig. A szótárt önkéntesek százai állították össze elképesztő alapossággal, több évtizeden át tartó munkával, hogy végül az összes angol szó jelentése és eredete szerepeljen benne. Az egyik főszerepelő Dr. James Murray, a szótár főszerkesztője, aki hosszú és rögös utat tett meg oxfordi megbízatásáig. Életútjának bemutatása az elhivatottság, a szorgalom és a precizitás mintája, hiszen sikereit teljesen autodidakta módon érte el, mivel nem járhatott egyetemre, hosszú idő áldozatos munkájával mégis kivívta magának a tudományos fokozatot, és eljuthatott egészen a brit királyi család asztalához is.
Úgy gondolom, hogy az igazán érdekes karakter és a legjobban ábrázolt figura William Chester Minoré. Az amerikai hadisebész, a világlátott, művelt, a háború borzalmai elől végül Angliába menekülő Minor egyre mélyebbre süllyed saját démonainak világában, mígnem óriási hibát követ el: a nyílt utcán megöl egy többgyerekes családapát, mert azt hiszi, hogy üldözik – ezzel pedig a viktoriánus Britannia egyik legnagyobb botrányát okozta. Büntetése, hogy majdnem élete végig a Broadmoor Elmegyógyintézet különleges bánásmódban részesülő lakója lesz. Szörnyű tette után barátságot kötött a várandós özveggyel, támogatta áldozata családját, tiszta pillanataiban pedig új célt keresett az életének. Csatlakozott a világ legnagyobb és legkomplexebb szótárának önkéntescsapatához, egymaga évekkel gyorsította meg a munka elkészültét.

Rendkívüli alaposságán látszik, hogy Simon Winchester könyvének megszületését óriási mennyiségű kutatómunka előzte meg, az elhivatottság és egyfajta fanatizmus érződik a könyv szinte minden oldaláról. Megjelenik ez a nyelvezetében, a könyv tagolásában, felépítésében, az egy-egy szó szótári bejegyzésével bevezetett fejezetekben – ez olykor fárasztó, de kétségkívül érdekes, és szerző alaposságának ékes példája.
Az író nagyszerűen meséli el, ahogy az internet világán kívül, több mint 150 évvel ezelőtt milyen módszerekkel, milyen körülmények között és mennyi ideig tartott összeállítani a szótárt. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak a bolond Minornak, ami felkeltette Murray figyelmét is, hosszú évek levelezése után az első élő találkozásuk az elmegyógyintézetben igazán emlékezetesre sikeredett. A szerkesztő legnagyobb megdöbbenésére az általa rendkívüli műveltségű tudós doktornak gondolt önkéntes az egyik fogvatartott volt, nem pedig az intézet egyik vezetője. A két férfi barátságának története és dinamikája magával ragadó, a levelek, idézetek mind egy letűnt kor szellemét idézik, ahol még egy pszichózisokkal küzdő gyilkos is fantasztikus gesztusokkal operáló úriemberként tud viselkedni. Barátság, szorgalom, téboly és alapos munka: egészen másképp állunk a mai, COVID-sújtotta világban ezekhez a témákhoz. Azt hiszem már csak ezért is érdemes elolvasni a könyvet.