Életünket és mindennapjainkat egyre inkább meghatározzák és körülveszik a gépek, kütyük, és az azokat működtető mesterséges intelligencia.
Bár azt hisszük, hogy sorsunkat magunk irányítjuk, döntéseinket magunk hozzuk, biztosan előfordult már, amikor hagytuk, hogy félrevigyen bennünket az útvonaltervező.
Feltételezem, az is megesett már az olvasóval, hogy akart például egy elektronikai terméket, és ezzel egy időben a számítógépén a kiemelt hirdetések között folyamatosan, vásárlásra ösztönző, hasonló termékek villantak fel. A mesterséges intelligencia tehát már aktívan jelen van az életünkben, és időről időre befolyással van a mindennapi döntéseinkre.
A könyv szerzőpárosa, az Amerikában élő magyar tudós, Tilesch György és Omar Hatemleh szerint most vagyunk a „vihar előtti csend” állapotában.
Egy olyan történelmi pillanatban, amikor (még) mi emberek meghatározhatjuk, mennyire engedjük be a mindennapjainkba ezeket az intelligens gépeket, milyen mértékben legyenek jelen az egyes iparágakban, és leginkább milyen szabályozás mentén alkalmazzuk ezeket a magunk javára, netán egymás ellen. Ugyanis a mesterséges intelligenciát egyes országok ugyanúgy használják a hadiiparban, ahogyan a választási kampányok során egymás lejáratására, vagy a választók félretájékoztatására is.
A Mesterség ÉS Intelligencia című könyv a szerzők kiáltványa a technológia felelősségteljes és etikus szabályozásáért. Ami számomra a legnagyobb kérdés: kik lesznek azok, és milyen értékrend szerint fogják egyszer majd szabályozni, hogy „meddig mehetnek” el ezek az intelligens gépek? Kik szabják majd meg, hogy mi az a helyes és követendő értékrend, amely mellett a mesterséges intelligenciát alkalmazzuk? Szerintem ezek nagyon is a jelenkor problémái: a közösségi média felületein emberek világnézeti kérdésekben egymásnak esnek, de ki és mi alapján dönti majd el, hogy melyik a veszélyes, szélsőséges és melyik, aki csak humorizál, ironizál?
A jövő lehetséges önvezető járművei egy veszélyes közlekedési szituációban milyen szempontok alapján választják majd a „kevésbé rossz” döntést? Vajon az emberélet biztonsága vagy az anyagi kár mérséklése lenne a fontosabb szempont? Ki mondja meg ezt egy érzelmi intelligenciával nem rendelkező gépnek?
Izgalmas, történelmi időben íródott ez a könyv, bár megtehetném, hogy 30-50 év múlva újra elolvassam, hogy ellenőrizzem, milyen irányt vett a mesterséges intelligencia szabályozása és alkalmazása az életünkben.