December. Ilyenkor jön szembe velünk a nagy kérdés, persze, világítanak a feldíszített utcák, villognak veszettül a kirakatok, kínálják magukat a portékák, a százalékjelek ugrálnak a szemünk előtt – akkor is, ha csak bekapcsoljuk a gépünket, megnézzük az e-mailjeinket, hozzáérünk a telefonunkhoz: Black Friday, ilyenek.
Akkor legyen az, hogy annyit mondok: vegyetek könyvet (is) karácsonyra! Mert az egy világ, nem egy tárgy, mert az nem úgy hasznos, mint a turmixgép vagy a zokni, de sokkal inkább van szükség rá mégis ott, ahol egyébként van áram a turmixgépnek, és van cipő, amibe zoknis lábbal bele lehet bújni.
Mit is ajánlhatnék – minden olyan könyvet, amit eddig, az elmúlt több mint három évben hónapról hónapra ajánlottam: kortárs magyar verset és prózát, kortárs külföldit, sok nem-komfortos szöveget, ami mozdít valamit rajtunk, ami fölsért, ami kérdést intéz felénk. És ez nem töri el a karácsonyt, „nem kell félnetek”. Nem attól lesz a karácsony, hogy cukormázzal bevont életet csinálunk pár napra. Szóval nem hiszem, hogy igaz volna a „mindegy mit olvasol, csak olvass!” jelszava, inkább lehetne az igazabb, hogy ha olvasol, olvass jó szöveget!
Ha egy könyv, akkor például kortárs magyar próza, itt a Háy Mamikám-ja, ami a fájdalmával teli élet mellett áll ki, vagy Cserna Szabó Extra Dry című regénye – én csak most olvastam, nem vagyok eléggé up to date –, ami szarkazmusával szórakoztat és fejbe ver egyszerre, vagy a Bödőcs új regénye (Mulat a manézs), ami szerencsénkre jóval több, mint amire az aktuális olvasás és politika-fertőzött nyilvánosság fordítja.
És ha szép könyv: tavaly néztem pár ilyet a Libriben, a Libri összeállításait, amitől talán ódzkodik az irodalom sznobizmusát orra alá kenő olvasó – feleslegesen: Kosztolányi, Karinthy, Andersen, Szerb Antal, ilyenek jelentek meg gyönyörű kiadásban, és idén is kerülnek ebbe a sorozatba szép könyvek: Krúdy és Babits például, igazi irodalom szép kötésben.
Szóval jó könyv, jó karácsony, ez most az üzenet.
