David Attenborough klímaváltozásról szóló könyve után most Bill Gates írását vettem a kezembe a témában, amit egy percig sem bántam meg, el is árulom miért! Bár manapság Bill Gates, a Microsoft alapítója nem is annyira a mesés vagyonával vagy jótékonykodásaival kerül a hírekbe, sokkal inkább meglepő válásával és annak körülményeivel, Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát címe a bulvárhíreknél sokkal több értéket hordoz!
Mi a probléma a jelenlegi, a kapitalizmusra és az állandó növekedésre beállított életünkkel? Milyen hatással van ez a klímára és ezáltal általános életszínvonalunkra? Mely területek és szereplők okozzák a klímaválság jelentős részét? Ezekre mind választ kapunk a könyvből úgy, hogy az író felvázol előttünk egy általa jónak vélt kutatási és fejlődési irányt.
Kezdjük az egyéni felelősséggel: a világ leggazdagabb rétegébe tartozó emberek lényegesen nagyobb mértékben járulnak hozzá a klímaproblémákhoz, mint a szegényebbek, és ebbe a körbe tartozik természetesen Bill Gates is, aki a párizsi klímacsúcsra is magángéppel érkezett – ezt töredelmesen be is vallja – és ígéretet tesz arra, hogy az általa okozott szén-dioxid kibocsátást megváltja. Elhihetjük, hogy ez így is lesz, hiszen látszik a könyvből, hogy a téma teljes megszállottja lett – szerencsére.
Gates górcső alá veszi és bemutatja, hogy a közlekedés, az acél- és cementgyártás, a mezőgazdaság (főleg az állattenyésztés) mennyi szén-dioxid kibocsátásért felelős az évi 51 milliárd tonnából, amit a légkörbe juttatunk, és amit záros határidőn belül nullára kell csökkentenünk annak érdekében, hogy fenn tudjuk tartani a jóléti államokat és a megszokott életünket. Halogatni nem szabad tovább, hiszen a jövő gyártási mechanizmusait most kell kitalálni, most kell a politikának teljes egyetértésben és mellszélességgel kiállni a karbonsemleges megoldások mellett, most kell adókedvezményeket és támogatási mechanizmusokat bevezetni az új ötletekre, hiszen ezek a megoldások nem egyik napról a másikra születnek, ahogy hétköznapi megvalósításukhoz is időre van szókség.
Attenborough-val ellentétben Gates nem gondolja úgy, hogy a növekedési pályából alább kell hagyni, inkább arra keresi a megoldásokat, hogy ezt hogyan tudjuk tiszta energiával (elsősorban megújuló villamosenergiával, atomenergiával) támogatni, a jelenleg sokkal olcsóbb fosszilis energiával szemben. A könyvet végigkíséri a zöld felár fogalma, ez a mérőszám, amivel minden javaslatot értékel, így szemlélteti számunkra azt, hogy a jelenlegi energiához képest az új módszer mennyivel kerül többe. Az elektromos autók zöld felára például jelentősen zuhant az elmúlt években (magam is zöld rendszámos autóra váltottam), hála a támogatásoknak és a technológia elterjedésének.
Gates évek óta a vagyona nagy részét befektetéseiből szerzi, rengeteget jótékonykodik – most már – exfeleségével együtt, és érdeklődési körének egyik központi eleme lett a klímakatasztrófa elkerülésének vizsgálata, így természetesen igyekszik befektetéseit is ebbe az irányba terelni. Ezeknek a kutatásoknak az eredményeit osztja meg velünk könyvében úgy, hogy a nagyfokú tudományosság és alaposság mellett is egy érthető, gondolatébresztő, és megoldási javaslatokat is tartalmazó olvasmányt nyújt. A csapból is az folyik, hogy nyakunkon a világvége, szerintem mégis olyan lassan haladnak a dolgok… szeretném megélni a változást és biztonságban tudni a gyermekeimet és unokáimat, hogy tudjam: egy jobb, tisztább világban élhetnek, harmóniában a természettel, de nagyobb lemondások nélkül.
Ez a könyv reményt adhat. Akit érdekel a jövőnk, Földünk sorsa, és tenni is akar érte, annak feltétlenül el kell olvasnia!
