A színházi rendezők a klasszikusok mellett kortárs szerzők regényeihez is előszeretettel nyúlnak. A számtalan példából ezúttal három író életművéből ajánlunk olyan könyveket, amelyek ebben a színházi évadban is megtekinthetőek.
„Ez a mi történetünk, ez a mi ajtónk”
Szabó Magda Az ajtó című regényét 40 nyelvre fordították le, 2012-ben pedig Szabó István rendezett belőle filmet Helen Mirren főszereplésével. Az ajtó bevallottan életrajzi ihletésű könyv: a fiatal írónő és férje új házba költözik, ám mivel Magdának a munka mellett nem marad ideje a háztartásra, megkéri a szomszédban lakó Emerencet, legyen náluk házvezetőnő. A regény a két asszony egyre szorosabbá váló kapcsolatáról szól, és egy titokról, amire sokáig nem derül fény: vajon mit rejteget Emerenc, mi található az ajtaja mögött, miért zárta el mindenki elől a házát és az életét? Pletykák persze keringenek, leginkább arról, hogy egy deportált zsidó család kincseit, hagyatékát őrzi.
Emerenc retteg a vihartól, ennek okát egy gyenge pillanatában Magdának is elárulja. Kislány volt még, amikor testvéreivel egy réten játszottak, s míg ő elment, hogy vizet hozzon a kútról a szomjas kicsiknek, vihar tört ki, és egy villám éppen abba a fába csapott bele, ami alatt az ikerlányok nővérükre várakoztak. A két szénné égett testet látva anyjuk sokkot kapott, rettenetesen megverte Emerencet, majd őrületében öngyilkos lett.
Egy író-olvasó találkozó kapcsán Magda eljut Emerenc szülőfalujába, ahol megtudja, házvezetőnője kiknél volt annak idején cseléd, és kiderül az is, mit rejt az ajtó. Ám felismerése késői, mégis a könyv vége hoz valamiféle megváltást. „A mi előadásunk nem lineárisan meséli el a történteket – mondja Udvaros Dorottya, aki a Nemzeti Színházban szeptemberben bemutatott darabban alakítja Emerencet. – Az általam megformált figura kemény, puritán asszony, hatalmas igazságérzettel. Nem rejti véka alá a véleményét, elég nyers is, ennek ellenére sokan szeretik. Ezt a kettősséget kell megmutatnom a szerepben.
Mivel Emerenc nem nagyon mutatja ki az érzelmeit, hogy megszeretjük, az Szabó Magda nyelvezetének, jellemábrázolásának köszönhető, és persze a rendezésnek, ami Szabó K. István munkája.
Amikor egy szerepre készülök, én abban élek, csak azzal foglalkozom. Belemerültem. Az ajtó világába is, érezni, érteni akartam, ezért nem foglalkoztam korábbi feldolgozásokkal, sőt nem néztem meg újra Szabó István filmjét sem, hogy ne befolyásoljon az egyébként zseniális színésznő, Helen Mirren alakítása. A mostani színházi előadásban nekünk kell sugároznunk azt az atmoszférát, amit a rendező, a dramaturg és mi, színészek teremthetünk csak újjá. Ez a mi történetünk, a mi Ajtónk.”
„A cégvezető mi vagyunk”
„A cégvezető azt hitte, isten lábát fogja meg, amikor lapátra tette a régi feleségét, és beválasztott egy új nőt. Ő az, aki mindig helyes döntést hozott, ő az, aki mindig jókor volt jó helyen. Korunk hősének látta magát egy olyan korban, aminek nem volt hőse. Azt kérdezed, mi közöd hozzá? Te is cégvezető vagy, akár van bejegyzett céged, akár nincs, mert azt az embert, aki vagy, te vezeted… A cégvezető mi vagyunk” – tér mindjárt a tárgyra könyve elején Háy János.
A cégvezető korunk „hőse”, aki úgy véli, neki mindenből a legjobb jár, legyen az nő, divatos ruha, karóra vagy autó. Csak egyes szám első személyben képes gondolkozni, önzése határozza meg az értékítéletét, életszemléletét, ehhez kell mindenkinek idomulnia.
Kegyetlen, kemény hangvétele mellett a regény humoros, tragikomikus elemekben is bővelkedik. Az író elmeséli főszereplője életének és karrierjének alakulását, az olvasót abban a pillanatban avatja be, amikor a cégvezető éppen válik egy új nő miatt. Megtudjuk azt is, hogy bár eleinte megpróbál tisztességesen élni, egyszer csak bekövetkezik a fordulat, felrúgja addigi életét, és egy darabig meg is ideologizálja, mit miért tett.
„A főhős korunk embere, ahogy Háy is fogalmaz, a saját életünk alakításában mi magunk is cégvezetők vagyunk – mondja Sághy Tamás, aki a regényből készült székesfehérvári, Vörösmarty Színházban bemutatott előadás társrendezője és főszereplője. – Miközben a cég lassan birodalommá nő, a férfi magánélete, ezen belül a családja szép lassan darabokra hullik. Ezt a folyamatot írja meg Háy rendkívül cizelláltan, több szálon futtatva a cselekményt. A történet nemcsak a magánéletről beszél, nagyon pontos társadalompolitikai vetülete is van. A társadalom morális és etikai állapotáról kapunk értékelést a ’80-as évektől napjainkig.”
„Térey líráját olvastam először”
A 2019-ben elhunyt Térey János egy nyaralás alkalmával látta meg a Káli-medencében a Fear The Walking Dead című sorozat óriásplakátját, és ez lett utolsó, még életében megjelent művének kiindulópontja. (A Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai csak 2020-ben, posztumusz kötetként látott napvilágot.)
A cselekmény viccesen indul, zombiapokalipszis készül a Balaton-felvidéken, a temetők halottai elözönlik a tájat, panziókba törnek be, biofarmokat forgatnak fel. Aztán kiderül, mindez csak egy filmforgatás díszlete, a Káli holtak című új magyar sorozaté, amelynek főszereplője a fiatal, feltörekvő Csáky Alex, aki sikert sikerre halmoz, de a csúcson megszédülve erejét veszti. Meghasonlása szakmailag és magánéletében is utoléri, miközben éli az életét: dolgozik, próbál, vitázik a feletteseivel, szeretőt tart, igyekszik ápolni a kapcsolatot az apjával és a kislányával, akinek az anyjával már nem él együtt.
A Káli holtak hoz fordulatot a mindennapjaiba, a zombis sorozat kiforgatja önmagából. A személyes történeten túl van egy másik vetülete is a regénynek. Térey érzékletesen ír arról, hogyan kényszerül megélhetése miatt kompromisszumokra, megalkuvásra az értelmiség. Összefonódik a magán- és a közélet, ízelítőt kapunk a magyar művészvilág problémáiból.
Térey regényéből Dömötör András rendezett előadást a Katona József Színház Kamrájában. Elárulta, többek között miért izgatta ez a történet.
„Csáky Alex fiatal sztárszínész, aki egy botrányos Hamlet-előadás címszereplőjeként és egy készülő magyar zombis tévésorozat főhőseként egyszerre próbál megfelelni mindenkinek. Magánélete alig mutat életjeleket, és a pörgésben összemosódnak a különböző valóságok. A regény szépen rétegzi egymásra ezeket a síkokat, én pedig az előadásban arra törekedtem, hogy még élesebben megmutassuk ezt a pokoljárást. Egyébként Térey líráját olvastam először, a Színművészetin például egy beszédvizsgára az ő egyik versével készültem. 2002-ben ismerkedtünk meg személyesen, utána viszont többször is dolgoztunk együtt. Ez lett volna az ötödik közös munka.
Eredetileg az volt a terv, hogy a készülő adaptációra ránéz János is. Ezt sajnos nem érhette meg, de remélem, méltó lett az emlékéhez a bemutatónk.
A könyv amúgy gyönyörű nyelven, hatalmas fantáziával, rendkívüli részletgazdagsággal íródott, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a színház, a filmezés világát, és bele szeretne látni egy művész fejébe. Az előadásunk, bár néhány ponton eltér a regénytől, alapvetően az eredeti mű szellemiségét szeretné visszaadni.
Kiemelt kép forrása: Katona József Színház, Facebook / Fotó: Dömölky Dániel
