Stahl Judit

Fura kamasz voltam, aki egész vakációkat töltött egy meggyfán a kertünkben. Faltam a könyveket, közben csemegéztem a gyümölcsből. Aztán egy nyáron leestem jól belakott ágamról, és a begipszelt lábam a fáról a konyhába parancsolt. A meggyből így meggyes pite lett, a jó könyvek iránti rajongásom viszont megmaradt. De a sütés új pályára is állított. Lenyűgözött a süteménykészítés kémiája. Ahogy látszólag össze nem illő, élettelen hozzávalókból valami elementárisan más születik: egy illatozó, lágyan kelt pite. Mi történik itt? – merült fel bennem a kérdés. És már lábtörés nélkül, ezért sokkal könnyebben léptem új utakra: eldöntöttem, hogy molekuláris biológus leszek. A következő irányváltáshoz már nem kellett pite: az Apáczai gimnáziumból – rettenetesen teljesítményorientált versenyistálló volt akkoriban, de szinte garantálta a sikeres egyetemi továbbtanulást – adtak 3 szabadnapot, ha egy művészeti egyetem felvételijére készült az ember. Kapva-kaptam az alkalmon és legnagyobb meglepetésemre felvettek televíziós műsorvezetőnek. Innen indult az a pálya, amelyről az 50 felettiek ismernek. És most boldogan megyek vissza abba a meggyevős korszakba, a faágra, hogy kedvenc könyveimet ajánlhassam a Libri olvasóinak. Lesz bennük krimi, okos természettudomány, új perspektívákat kínáló történelmi könyvek, szóval bármi, ami másképp gondolkodásra, új utak kipróbálására tudja sarkallni az olvasót.

Uzsonnázni Szabó Magdával

Méghogy nem lehetséges az időutazás! Aki ilyen csacsiságot állít, nem olvasta az Egy meszely az fél icce és az Egy czitrom hajával című receptgyűjtményeket. Teljesen odavagyok ezért a két gyönyörű kötetért, pedig számos szakácskönyvet ismerek.

Tovább olvasom »