Fura kamasz voltam, aki egész vakációkat töltött egy meggyfán a kertünkben. Faltam a könyveket, közben csemegéztem a gyümölcsből. Aztán egy nyáron leestem jól belakott ágamról, és a begipszelt lábam a fáról a konyhába parancsolt. A meggyből így meggyes pite lett, a jó könyvek iránti rajongásom viszont megmaradt.
De a sütés új pályára is állított. Lenyűgözött a süteménykészítés kémiája. Ahogy látszólag össze nem illő, élettelen hozzávalókból valami elementárisan más születik: egy illatozó, lágyan kelt pite. Mi történik itt? – merült fel bennem a kérdés. És már lábtörés nélkül, ezért sokkal könnyebben léptem új utakra: eldöntöttem, hogy molekuláris biológus leszek.
A következő irányváltáshoz már nem kellett pite: az Apáczai gimnáziumból – rettenetesen teljesítményorientált versenyistálló volt akkoriban, de szinte garantálta a sikeres egyetemi továbbtanulást – adtak 3 szabadnapot, ha egy művészeti egyetem felvételijére készült az ember. Kapva-kaptam az alkalmon és legnagyobb meglepetésemre felvettek televíziós műsorvezetőnek. Innen indult az a pálya, amelyről az 50 felettiek ismernek.
És most boldogan megyek vissza abba a meggyevős korszakba, a faágra, hogy kedvenc könyveimet ajánlhassam a Libri olvasóinak. Lesz bennük krimi, okos természettudomány, új perspektívákat kínáló történelmi könyvek, szóval bármi, ami másképp gondolkodásra, új utak kipróbálására tudja sarkallni az olvasót.
