Az elmúlt néhány hónap egyik legizgalmasabb szakácskönyvében kalauzunk Novák Mária, aki már a könyv első, 1931-es kiadása óta csak mint „összeállító” van feltüntetve a borítókon. Ez a szerénység árulkodó. A szerző egyszerű körülmények között élő, örmény származású családba született, visszahúzódó lány volt, a családnak ráadásul taníttatására sem volt pénze. Mária elkezdett hát más házaknál besegíteni, végül nagybátyja örökös házvezetőnője lett Gyergyószentmiklóson.
Történetünk itt kezdődik. Mária ugyanis – hivatását igen komolyan véve – elkezdte gyűjteni szűkebb és tágabb pátriája receptjeit. De nem csak lejegyezte, hanem minden bizonnyal soktucatszor el is készítette ezeket az étkeket, tapintható ugyanis a könyvben a személyes tapasztalat magabiztossága. A receptek gyűltek, a papírfecnik szakadoztak – kapóra jött unokahúga, Balogh Rozália (a családnak Baby) esküvője. A sajtó alá rendezett kéziratból így lett könyv formájú nászajándék. És micsoda receptkavalkád várta Babyt, és várja most a 21. századi olvasót! Polgári konyhák gazdag ételsorainak elemei éppúgy megtalálhatók Novák Mária gyűjteményében, mint az Árvaleves (két verzióban is, utóbbi a fanyaran ironikus „Még árvábbleves” névvel).
A nemzetiségi változatosság is tekintélyt parancsoló: erdélyi magyar, román, török, szász és örmény, vagy épp klasszikus francia receptek sorakoznak-keverednek békésen, harmóniában, egy már végleg letűnt világ egyszerre lelkesítő és szívfájdító emlékeként.
És aminek egy külön bekezdést muszáj szentelnem: Baby szakácskönyvében lehengerlő mennyiségű édesség is van, nem csupán néhány odavetve tessék-lássék módon, ahogy ma szokás. A kötet nagyjából felét (!) teszik ki az olyan csodák, mint a Mikádótorta (hát lehet ott szomorúság, ahol ezek a hozzávalók? 10 tojás, 24 dkg cukor, tábla csokoládé, 24 dkg őrölt dió és mandula – és ez még csak a tészta), a rengeteg kelesztett édesség, az ilyen és olyan aprósütik, a krémek, a kompótok.
Bár a kiadó – óvatosan – elsősorban böngészésre, és nem feltétlenül főzésre ajánlja a kötetet, szerintem egy közepesen rutinos háziasszony vagy háziférfi nyugodtan nekiállhat a receptek elkészítésének. A kötet szerkesztője, Jancsó Katalin heroikus munkát végzett. Nem csupán finom tollal átírta a mai receptnyelv-használathoz igazodva, eredeti ízüket mégis megtartva a recepteket, de gyakorlatilag újra is szerkesztette a kötetet, beolvasztva a 4. kiadás „toldalékát” a törzszövegbe.
Új, használhatóbb tartalomjegyzékkel látta el a kötetet, mellékelt egy szómagyarázatot, kiegészítette a szerző és Baby életrajzával (menő kalapos lett Pesten, de ez már egy másik történet), és még egy valószínűleg jóhiszemű, mégis plágiumkiadás történetét is felgöngyölítette. És mindezt kiadta egy elhivatott erdélyi kiadó, a közösség összefogásából és anyagi támogatásával. Bravó és köszönet mindenkinek!
